Mi az üresség a buddhizmusban? Miként lehet azt gyakorolni/elérni?

Éntelenség állapota. Bár az üresség is állapot.

A figyelem állandó fenntartásával lehet tudatosítani úgy, hogy amikor megjelennek a gondolatok, érzések, érzetek, nem kötődsz hozzájuk. Bármi történik, nem kötődsz.

Kb., mint az agyhalál állapota, de itt végig tudatában vagy a történéseknek ragaszkodás nélkül.

2. válaszomhoz.

Miután mély lélegzetvétellel lenyugtattad magad, csak figyelsz, számodra megfelelő testtartásban.

Vagy csukott, vagy félig nyitott szemmel, félhomályban (nyugodt, szeretetteljes helyen) tartózkodsz. Próbálsz a jelenben megmaradni.

Gondolatok fognak megjelenni, mely érzelmeket váltanak ki. Ez lehet szeretetteljes emlék, traumák, korcs gondolatok, ölés, kínzás, csonkítás, életszerű történések, stb. Őrület, elmebaj, idegösszeroppanás is lehet belőle, ha elhiszed és azonosulsz.

Ami a legnehezebb, hogy nem szabad kötődni hozzájuk.

Ameddig vágy van benned, ameddig nem élted meg az összes vágyad (egészséges, erkölcsi keretek között), illetve nincs meg az a valami (a legfontosabb, vagyis a belső késztetés, hogy kilépj a kamma körforgásából, megismerd a teljes igazságot) addig valamelyik gondolathoz (személy, szexuális vágy, tárgyak, stb.) kötődni fogsz.

Ha elmúlik a kötődés, elmúlnak a gondolatok és a gondolatok által kiváltott érzelmek.

Ezek után megjelenik mindenféle állapot, helyzet.

Itt a gyakorin is írtak már róla.

Mivel már nem kötődsz a gondolatokhoz, érzelmekhez, testhez, mintha végtelen kiterjedésű lennél (valójában ez érzet, egy lenyomat), aztán megint más állapot, folyamat és így tovább, melyek ugyancsak érzelmeket, érzeteket váltanak ki, amihez ugyancsak nem szabadna kötődni.

De, mivel ez szokatlan, újszerű, megint megjelenik a kötődés, ragaszkodás, vágy.

Még az üresség is érzetet vált ki, amit úgy neveznek egyesek, hogy egység érzet, egység állapota vagy isten, vagy szeretet, stb.

A meditáló hajlamos elhinni, hogy ez a vége. Főleg úgy, hogy akik elérték ezt az állapotot (idáig jutottak, bár szerintük már nincs aki valahova jut), egy folyamat végének tekintik.

Elhitték, hogy vége a kammikus körforgásnak, pedig csak az ürességig jutottak.

Sokan elhiszik, hogyha megszűnik a kötődés a testhez, gondolatokhoz, érzelmekhez, érzetekhez, állapotokhoz, folyamatokhoz, akkor vége az újra megjelenésnek az univerzumban.

Elhitték, mert az éntelenség állapotában vannak, a folyamatos JELEN pillanatban.

Na ezt elhíve, ezt az ürességet (teljes éntelenség, kötődésmentesség állapota), állandó JELEN pillanatát tekintik a beteljesülés állapotának.

Ezekről írni könnyű. De ha nincs meg benned az a belső, leírhatatlan késztetés arra, hogy megismerd a teljes igazságot, mint valami kutató-feltaláló, nem vagy megfelelően felkészülve, iszonyat nehéz a fentieket belátni és továbblépni.

Még a fentiek sem a “vége”. Csak az “elme” játéka.

Üres ember c. filmnek semmi köze a buddhista ürességhez.

Troll a 1-es és a 4-es válaszoló.

6-os, megnéztél egy filmet és azt hiszed, hogy az már buddha teljeskörű tanításai.

Ha lenne valódi fogalmad buddha tanításairól, akkor nem azt a gagyi filmet ajánlottad volna.

Többek közt a Nirvana állapotot.

(Következő kérdés: mi a nirvana?)