Létezik párhuzamos síkja az emberi tudatnak, vagy létezésnek?

A kérdésem komoly! Úgy gondolom testben még itt vagyok. Egyre nehezebb. Napról napra fáradtabb és gyengébb vagyok. Mindenem oda.. Úgy érzem a testem él, de talán a lelkem már nem. Talán meghalt. Vagy csak elfáradt. Van valami, ami még életben tart és biológiailag élek, de talán ez már csak látszat. Vagy valaminek az előjele. Nem tudom. Mindig is ateista voltam. Sose hittem a vallásokban, vagy a túlvilágban. De most valami megfogott és ahogy érzem, hogy óráról órára - percről percre rosszabb, mintha nem én lennék már. Mi ez? Talán csak az elmém játszik velem és így próbálja védeni magát a tudattól? Attól, hogy tudom, ez így már nem jó? Én fogom megtenni. Lehet legbelül félek. Az elmúlt években mindig arra gondoltam, hogy lejjebb nincs és innen még van esély. Nincs már. Abba kell hagynom az álmodozást. Reálisan látni.. Büszkén távozni..