Időnként másnak is meginog a hite a buddhizmus szent életmódjában, mi van a sötét oldali megvilágosodással, lehetséges?

Tessék elolvasni a tékozló fiú történetét. Az egy metafora. Aki nincs készen arra, hogy lemondjon a világról, az menjen, és élje át életét. Gyűjtsön pénzt, élményeket, szívjon kokaint maláj prostik fenekéről. Ha pedig kiélte magát, mert rájött, hogy egyik se hozta el a megváltást, akkor utána jöhet a befelé fordulás.

A törtető, erőszakos, stb. ember, akiről te írsz világi sikereket ér el, de képtelen elmélyedni a szellemi életben, és felemelkedni. Nemhogy megvilágosodni nem tud, még önmagát sem fogja ismerni, és érteni. A tulajdonságok, amiket írtál a szellemi sötétség, azaz a nemtudás, és nemértés eredményei. A szellemi tudás, és megértés során ezek a tulajdonságok eltűnnek. Ahogy a 3. írja, jónak lenni, és mártírként, vagy aszkétaként élni két külön dolog.

#2 A tékozló fiú története pont a kérdező felvetését erősíti, és egyben az egyik legigazságtalanabb Bibliai történet. Adott ugye a jófiú, aki segíti a szüleit, jó és tevékeny életet él, szemben a testvérével, aki hedonista, magasról tesz a szüleire, és mikor elszórja az örökség ráeső részét, hazamegy. Az még oké lenne, hogy visszafogadja az apja, mert mégiscsak a fia, de az már igazságtalan, hogy a maradék pénzét ismét megosztja, tehát a tékozló (rossz)fiú duplán örököl annak a testvérének a rovására, aki meg egész életében jól viselte magát. Szép kis tanulság. De hát mit lehet várni egy olyan "igazságos" Istentől, aki testvérgyilkost örök élettel büntet, és akinek ugye ezerszer értéksebb egy megtért bűnöző, mint az, aki egész életében jó volt. Akkor mi értelme jónak lenni?

Káin nem kapott örök életet. Megbélyegezte és megátkozta isten. Soha többé nem termett számára a föld(földműves volt), és élethosszig tartó bolyongásra ítéltetett. Emellett az isten megígérte Káinnak, hogy senki sem ölheti meg őt a bélyeb ellenére, ez is az átok része. Ha voltak is utódai, azok az özönvíz során mind elpusztultak.

Szerintem kicsit félrement a kérdés. Amiről te írsz kérdező, hogy sötét oldal, az nem vezet sehová, de igazából a fényes sem. Sötét-fény ugyannak a dolognak az ellenpólusa, most sokan le fognak pontozni. Minden emberben ott van mindkettő, mindenkinek van sötét oldala is, nem szabad elfohtani szerintem. Sejtem miért kérdezed, miről jött fel a kérdésed.

Buddha az arany középutat hirdette. Sem az aszkézis, sem a világi örömökben pancsolás nem vezet el az út végére. Azaz pólusok nélküliséget kell elérni.

#6 Szerintem meg egyáltalán nem. Pont az a lényege, hogy meg kell tapasztalni az életet, mindennel együtt. Lehet ájtatos szerzetesként élni, de abban semmi kihívás nincs, és azt se tanulja meg az ember, hogy miről mond le. Meg kell az embernek tapasztalni, hogy nem a külvilágban van az igazi boldogság (nirvána, megvilágosodás, üdvözülés, stb).