Tényleg igaz, hogy több ezer út is létezik a megvilágosodáshoz, ezek pontosan miben különböznek, van negatív, gonosz, " rossz fiús" út is, amin meg lehet világosodni például?

Igaz, de a negatív út nagyon nehéz, és kegyetlen.

Elvileg azonos eséllyel lehet mind a két ösvényen haladni, de ez nem teljesen igaz, mivel ez a Teremtés alapvetően pozitív, ezért a pozitív úton haladók bónuszt élvezhetnek, egyfajta gondoskodó segítség kíséri őket.

Nagyon kevés negatív megvilágosodottról tudok -ami persze semmit sem jelent, ők általában még inkább rejtőznek mint a pozitív oldalon megvilágosodottak, akik inkább csak kerülik a feltünést legtöbbször.

Szóval a negatív oldal szerintem szerencsétlen választás.

Ráadásul csak korlátozottan lehet magasabb szinten haladni, és két szinttel felettünk teljesen meg is szűnik.

A több ezer út azt jelenti, hogy minden ember máshonnan indul el azonos cél felé. Minél közelebb járnak a célhoz, az út annál hasonlóbbá válik.

A mit leírtál, az mind eltart a megvilágosodástól, nem pedig afelé vezet. A megvilágosodást el lehet érni minden embertől távol, teljes magányban, remeteként is. De úgy nem, hogy másokat lenézel, szemét, és bunkó vagy. Az ilyen is eljuthat a megvilágosodáshoz persze. Ha ráébred, hogy amit tesz, amilyen, az akadályozza benne, és változtat ezen. A lemondás, szenvedés nem kötelező. Buddha például az arany középutat hirdette. Mindenből csak annyit, amennyi szükséges, és az előrejutást szolgálja. Ami nem szolgálja, vagy akadályozza az előrejutást, azt lemondás nélkül hagyod el, mert ami szükségtelen, azzal az időd pazarlod, ami hátráltat, az pedig akár el is vághat a céltól. A "sötét oldal" általi megvilágosodás paradoxon. A sötét oldal sötétsége, és a megviágosodás fénye két ellentétes szimbólum, amivel a létezés két ellentétes végletét írják le. A sötét oldal, az ember sötét oldala a megvilágosodástól távol helyezkedik el. Minél sötétebb, annál távolabb. Már jóval az előtt, hogy megvilágosodna, a gyakorló rájön, hogy az ember sötét oldala az, ami a szenvedést okozza. Aki halad, az lemondás nélkül hagyja el a dolgokat, amitől mások csak lemondással tudnak megszabadulni. Elveszíti a fontosságát, lényegtelenné, vagy teherré válik.

Sok tízezer út vezet a megvilágosodáshoz, talán tényleg annyi út, ahány ember él...

Igazán nem szívesen vitatkozok veled 2#, pláne a negatív út "védelmében", de tudomásom szerint valós opció a negatív úton elért megvilágosodás is.

Már korábban kiderült, hogy itt is van/vannak valós negatív úton haladók, néha manipulatívan kérdezni, sokszor rossz válaszokat, és félrevezető infókat adni.

A Teremtőtől modulálaltlanul áramló energia elérhető és kiaknázható megfelelő önfegyelmezéssel, nagyon erős akarati koncentrációval, az energiaközpontok kiegyensúlyozását követően az ibolya színű központ, a koronacsakra felnyitásával.

Csak míg egy pozitív úton jaró a zöld színű energiát, a szívközpont, vagy szívcsakra energiáit fogja nagyon erősen munkába, a negatív úton járó ezt kikerüli, és a vörös, narancs, és citrom színű energiaközpontokra támaszkodva éri el a Teremtőt.

Ez egy dualisztikus, kiegyensúlyozott világ, a negatív oldalt választók is teljes joggal elérhetik a megvilágosodást, nincs hátrányos megkülönböztetés -bár írtam hogy a pozitív oldal viszont némi előnyt élvez a Teremtés alapvetően pozitív mivolta miatt-.

Volt erről a negatív útról valami könyv vagy történet. Őszintén csak az élmény beszámolót hallottam.

Az ember valamilyen (nem emlékszem pontosan, hogy milyen) indíttatásból arra jutott. Hogy az általa megölt emberek ujjperceiből készített maláta. Abban a hitben, hogy ezzel eléri a megvilagosodást.... Végül a 108. ember maga Buddha volt. S az ember a cél vége előtt inkább a pozitív utat választotta és elsétált.

Több pontban sántíthat az ahogy leírtam, régen hallottam, S nekem amúgy nem tetszett a sztori se, viszont ezt a kérdést olvasva eszembe jutott.

Én személy szerint ezt, gyakran használom mármint, hogy a "Hegyre ezer az út de egy a csúcs" többnyire arra, hogy az ember lehet bármilyen hitű, akár ateista is, viszont elthet tiszta megvilágosodott vagy Istennek tetsző életet. Mert nem az a lényeg hogy te most épp miben hiszel. Hanem az hogy hogyan.

Elerheted, a megvilágosodást asztalosként, papként, imádkozó hívőként. Lehetsz építész, katona, tanár vagy gyári munkás operátor, kisegítő. Tényleg bármi, S bárhogy elérheted, S ez sok esetben látszik az emberen, hogy egy cél felé halad csak más úton.

A probléma, gyakran az, hogy ezt vannak akik képtelenek elfogadni, erre jó példák a vallási háborúk. S a hitteritések, hogy "márpedig csak ebben, csak itt, S csak ez segít!"

Én alapban kereszténynek tartom magam, de hiszek a reinkarnációban, sokszor a racionális gondolkodás jellemez. Nevetek, pogánynak, ateistának, sátánistának, elvakult kereszténynek...stb. de leszrom, az amiben hiszek, az számomra a legfontosabb.

S ezt is javaslom általában, mindenki találja meg a maga hitét. S azt ahogyan azt gyakorolja. Én azt a művészetben találtam meg. Rajz vers, S ha úgy érzem bőrön, vagy mini szobron (agyag/gyurma vagy fa) megmunkálom. Csak ekkor kapcsol ki igazán az agyam az óra mélyalvást jelez, a gondok, gondolatok mint őszi levél a szélben tova száll.

Már már olyan mint a meditációk amikről olvastam, csak nem megy....

A sötét oldal az amit nem ismersz -a tudattalan-,megértés kérdése...majd szóljatok ha megvilágosodtatok,mert az azt jelenti eltűnt a dualitás,csak pólusok léteznek az egyik támogatja a másikat,ahogy Jin nélkül nincsen jang a haragnak is az antiszoc viselkedésmintának is megvan a helye és létjogosultsága..

Pl. egy gyökéráldozati szerepből való kilépés felhajtóeszköze a tűzelem és az ehhez tartozó érzelem a harag...ha valaki kifelé fordítja az elfojtás helyett az teljesen érthető,de ettől még nem lesz valaki "szemét" sőt...teljesen normálisan reagál..de még lehetne sorolni..

sok ut van, de nem mind vezet a megvilagosodashoz.

Ha buddhizmusrol beszelunk, javaslom a Nemes Nyolcas Osveny tanulmanyozasat, abban egeszen konkretan benne van, mit kell csinalni.

Szerintem ez valahogy úgy van, hogy ha egy önző gonosz "rossz" ember komolyan meg akar világosodni és tudatosan a szeretet útját választja, akkor meg kell tisztulnia a lelkének a bűnöktől, azaz át kell élnie mindent amit mások ellen elkövetett, lehet többszörös erősséggel. A szenvedés az ára, melyet azelőtt ő okozott.

Ha végig tudja csinálni és nem tér le a fény útjáról (nem válik megkeseredetté vagy drogfüggővé, nem áll bosszút, nem lesz öngyilkos stb) akkor elérheti és igen nehéz, de akinek ilyen a karmája végig kell pörgetnie mert csakis ez által szabadulhat meg a karma köreitől, ami véleményem szerint a megvilágosodást jelenti.

Magasabb szintre lép és csak a szeretetet engedi be az életébe, minden negatívat levetkőz még gondolati szinten is.

Lehet ez a nehezebb út, de a leghatékonyabb mert utána már biztosan nem árt, hogy el kellett szenvednie mindezt és igazán jó emberré válik. Megérti hogyan működnek az energiák.

Persze fel kell dolgoznia és elengednie a sok rossz élményt, felfogni mindez miért történt, megbocsájtani önmagának és azoknak akik ellene vétkeztek, jó hosszú és embert próbáló folyamat, de aki ezt szívből kéri annak végig kell csinálnia mert ha nem akkor mélyebbre csúszhat mint azelőtt volt, és akkor igazán sötét helyen találja majd magát ahonnan talán nincs is többé kiút.