Mitől függ az, hogy valaki képes iranyítani a sorsát, valaki meg nem?

Nem mondom, hogy piszok tudatosan élek. De a múltban velem történt eseményeket már értem, és részben a jelent is. Amennyire lehet, a jövőre is alkalmazom mindezt, bár kevés döntéshelyzetbe kerülök, és jobbára nem nagyléptékűek. Nekem fokozatosan alakult ki, hogy minimum a múltat végiggondoljam, mert elég sok nem túl kellemes dolog történt velem és nem értettem miért. Amikor történtek, másokat hibáztattam. Részben mert gyerek voltam. Tíz évvel később már tudtam "reflektálni" ezeken az eseményeken, nem egy ponton kezdődött. Fokozatos volt, és a korábbi események feldolgozásának része. Az, hogy mitől függ, mikor jön el a BELSŐ KÉSZTETÉS:attól, kinek mekkora a tűréshatára. A kérdező tippre most érte el ezt a pontot. Elege lett, de még nem jött rá, hogy miként lehet jobb. Nekem nem tűnik homályosnak, hogy mi alapján döntünk. Igaz, hogy egyes részei a tudattalanból származnak, de nem maradnak ott, mivel a döntéshez a tudatosságig jutnak. Ami bejut a tudatba, azt a tudat fel tudja fogni. A tudatos én pedig terjed, ahogy ezt csinálja, a tudattalan csökken, noha a funkciójában nem történik változás. Ami igazán nehezíti az ember dolgát az nem az, hogy nem tudjuk honnan jön, és mi is az pontosan, hanem hogy már a tudatos tényezők is számosak, és sokfélék, ha a tudattalanból érkező impulzusok is hozzáadódnak, nagyon soktényezőssé válik egy döntés. Itt lehet összekapcsolni a dolgot a spiritualitással, mert meditációval kiterjeszthető a tudatosság, és elemezhető a tudattalan, de ez nem feltétlen szükséges.

Bocs, összegyűjtés, alkotás, alkalmazás!

Attol fugg hogy tudod-e iranyitani a gondolataidat, persze nem ébrenlétben