Ha valaki szerveit átültetik egy másik emberbe, okozhat spirituális, reinkarnációs problémákat?

20.Te semmit nem tanultál,a fizikai szint maga az ENERGETIKAI szint,mert az anyag ENERGIA!!!!!!!

Csakhogy ne halj meg hülyén egy nem szorosan a kérdéshez fűződő bejegyzés egy reiki mester-állítótól,hogyan épülnek be a traumatikus energetikai minták az emberi dns-be már magzati korban sejtszintig és innen már csak pár lépés a transzplantáltak világa felé:

"Azt már tudjuk, hogy a születési élmény és az egész magzati lét meghatározza az egész későbbi életünket. A transzperszonális pszichológia alapja a fogantatás és a születés előtti, prenatális időszak, valamint maga a születés és a köldökzsinór elvágása utáni korai szakasz, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy ez is sokkal mélyebb és komplexebb szinten zajlik, mint amit eddig felfogtunk vagy megértettünk ebből az egészből – ha egyáltalán megértettük; hiszen az általános pszichológiai foglalkozásokon még mindig szó sem esik semmilyen születés előtti létről, transzgenerációs hatásokról, multidimenzionális, spirituális működésről, márpedig enélkül a hozzáállás nélkül egyszerűen nem lehet megoldani már semmit.

Ahol pedig szó esik mindezekről, ott általában meg hiányzik a földeltség, a gyökerezettség, a test-tudatosság, az emberi idegrendszeri alapműködés ismerete, a sémák és minták és tudattalan beidegződések, programozottságok és gyermekkori traumák jeleinek felismerése és megértése – és az, hogy aki a gyermekkori bántalmazottságának felnőttként való meglátását még mindig nem engedi (nem is tudja sokszor, a tudattalan szülői tiltások miatt), az pont ezek miatt és ennek hiányában a magasabb csakrák szintjén is ezen programok mentén meditál és teremt – vagyis ugyanabból a torz, sérült, dühös, hiányos, szenvedő, elkerülő, szorongó, lefagyott, stb állapotból – mert ez neki a normális....

Mai munkám során egy férfi másfél év egyre mélyülő szorongással és pánikrohamokkal a kilátástalanság szélén keresett meg, a forrás a magzati korban elszenvedett ikertestvérének elvesztése volt, akiről mit sem tudott, de meditációban láthatta, halhatta, érinthette és elbúcsúzhatott tőle. A testi rosszullétek és fiziológiás tünetek mind a testvérének halála alatt átélt érzések emlékei, a pánik, amit akkor érzett, mikor mindezt végignézte – és élte, hiszen az anyaméhben egységben vagyunk, egy vérkörön vagyunk, nincs elválasztottság érzésünk. A sejtszinten tárolt emlékek beaktiválódtak egy merüléses élmény során.

Egy nő, aki újra és újra megakad a tervei megvalósításában, hol szenvedélyesen akarja, hol órákig mozdulni nem tud a motiválatlanságtól, meditációban a fogantatása körüli zaklatást és erőszak energiát élte újra, amit édesanyja érzett – és az ő méhén keresztül ő maga is. Azt tudta, hogy édesapja mindig fiút szeretett volna, de azt csak most értette meg, miért. Ha lány lesz, ugyanúgy veszélyben lesz, mint a családban a többi nő. A fogantatás körüli akarom (vágyom a babára, vágyom a szexre) és nem akarom (a zaklatóval szembeni undor és lefagyás) mintázata megjelenik az ezzel analóg tervezési és létrehozási szakaszokban.

Szintén egy nő, aki évtizedek óta dolgozik magán és a létező összesféle terápiát használta már, mégis, alapvető működések nem változnak – mert a legeldugottabb, legsérültebb, legfájdalmasabb gyermeki részeinkre, a szüleinkkel kapcsolatos hiányainkra, bántottságunkra rálátni még csak-csak tudunk, de elismerni, hogy mit éreztünk és hogy éreztük akkor magunkat, na ahhoz már bátorság és elkötelezettség kell, anélkül csak megtanuljuk jól körüljárva mindig elrejteni azt, ami igazán lényeges és fontos lenne, hogy megváltozzon az életünk.

A hétvégi három napos születés – újjászületés modulon én magam is újjászülettem a tanítványaim lábai és karjai alatt, sokadszorra már, mégis, most először éreztem annyira biztonságban magam, hogy alattuk izzadva és vergődve ordítottam, hogy bepánikoltam, engedjetek ki, és megéltem, újraéltem a családunkban holtan született gyermekek halálát – és végre megértettem, hogy mindaz, amitől egész életemben féltem, nem is az én történetem volt, hiszen az anyaméhben minden információ jelen van, egység van, egyben levőség van, én pedig nem mostanra lettem empata, már ott, akkor is az voltam. Az élményeim, emlékeim nagy része mind nem is az enyém. Megértettem, hogy igazán mit is jelent empatának lenni és hogy működik mindez testi szinten.

Hogy a mező, ami körülöttünk jelen van, bennünk kezdődik, a mi saját sejtjeinkben, a saját DNS-einkben, s ahogy a tudomány is felfedezte, hogy ez nagyrészt energetikai információ, úgy most én is megélhettem és megérthettem, hogy bizony a magzat, aki anyja méhében fürdik a magzatvízben, az a magzat fürdik az emlékekben, és nem csak az örömben, hanem a feldolgozatlan és kimondatlan fájdalomban, az előző testvérek elvesztésének emlékében, a gyászban, a félelmekben, a bizonytalanságban, a nőket érő sorsokban, mindenben, és ahogy építi testét, úgy építi be sejtszinten az emlékezést – hogy majd egyszer, ha megérkezett az ideje, elővegye és meggyógyítsa őket. Elsírja az elsíratlan könnyeket, meggyászolja a meggyászolatlan szeretteket, kiordítsa magából a megerőszakolt, megvert, megölt felmenői dühét, s végül, hogy megbocsásson azoknak, akik tették, mert tudja, ha ő nem bocsát meg, akkor senki sem, és akkor az ő saját gyermekeinek annyival lesz nehezebb és terheltebb az élete.

Annyi mindent írnék, csak írnék, csak írnék, nem pont ez volt az irány, mikor elkezdtem, de haladok azzal, ami van, s most ez van.

Azok, kik elvesztették magukban Istent, hisznek még vajon az áldás kegyelmében?

Értik és tudják, mit is jelent valójában, mikor azt mondják – bár mondanák…

Áldott legyen méhed, s minden teremtésed.

A gyermek áldás. A fogantatás áldás. Az Élet áldás.

Megértem, hogy nehezen és kevesen értik meg ezt, megvan rá az okuk. Sokáig meg volt, és egy ideig sokaknak még ez is lesz. De már ez most az irány, és ez megkérdőjelezhetetlen, visszavonhatatlan és Igaz.

Legközelebb írok arról, hogyan és milyen módon határozza meg a fogantatás, a születés az egész későbbi életünket (és igen, bizony kollektív szinten egy szülési mintázat.. egy egész kollektív emberiség sorsát), hogy miért gyermek a társadalom, hogy hogyan használják ki ezt a nagyhatalmak és arról is, hogy hogyan lehet mindezt gyógyítani és megváltoztatni. Természetesen lehet."

[link]