Olyan miért nem lehetséges a nagy tudásuak szerint hogy valakinek az a karmaja hogy öngyilkos legyen?

Szücsöm

Én nem szigorúnak mondanám, hanem abszolútnak. Amíg része vagy a körforgásnak, addig abszolút érvényű.

A negativitás, és pozitivitás látszólagos. A karma csak következmény. Te ítéled meg, hogy te jónak, vagy rossznak érzed. Ha te magad ölöd meg magad, annak nem nagyon lesz pozitív következménye, még akkor sem, ha mondjuk önfeláldozás volt a célod. Hiába ítéli meg a környezeted nemes tettnek, és érezted te is annak, amikor megtetted, a következő életben a következményét már nem annyira fogod "élvezni". Eutanázia esetén csak lemondasz az életedről, de nem te magad ölöd meg saját magad. Ennek is következménye lesz, mint minden másnak, és nem pozitív, mert a szenvedés miatt hoztad meg a döntést, hogy lemondasz az életről. A családod talán megérti, de ettől még nem szenved kevésbé. Persze ha elsorvadsz lassan, és úgy halsz meg, annak sem lesz pozitív következménye. Ahogy írtad, nem igazán lehet kilépni egy "negatív" öngerjesztő körforgásból. Nagyjából pont így működik, és ezért látszik úgy, hogy több rossz van a világban, mint jó, és több ember szenved, mint aki boldog. A többség ilyen halmozódó spirálban él. Keleten felismerték, hogy a szellemi fejlődés, tudatos élet képes ezt a folyamatot lassírani, kellő bölcsességgel akár csökkenő irányba fordítani.

Hiába élvezed, hogy szörnyű dolgokat teszel, és hiába helyesel más, attól még nem lesz pozitív szellemileg az, amit teszel. Szellemileg azt nevezheted pozitívnak, ami ha veled történne úgy, ahogy te teszed mással, azt pozitívnak éreznéd. Ez szubjektív persze, de közelebb áll a valós helyzethez. Amikor visszatér hozzád az, amit elindítottál, akkor tudod megítélni, hogy amit tettél pozitív e, vagy sem. De akár pozitív, akár negatív a karma a megítéléséed szerint, akkor is karma, és a körforgásban tart. A karma oldaláról nézve mindegy mit teszel. Amíg teszel valamit, addig a körforgás része maradsz. Csak a mi oldalunkról látszik pozitívnak, vagy negatívnak.

A rossz tett miként hoz megváltást? Valaki számára az megváltás, az ő irányukba olyan karma jön létre, amit ha visszakapsz, lehet hogy élvezni fogsz, de akivel a nagyon rossz dolgot tetted, abból az irányból negatív okozat tér vissza hozzád. Nehéz olyat tenni, ami mindenkinek egyformán jó, vagy egyformánm rossz. Általában egyes. De ugyanúgy karma, ami a körforgáshoz köt.

A jó tett szubjektív. A félreértés miatti utálat is. Ha az a tett előre mozdította a tömeget valamilyen szinten, az okozat előre fog mozdítani téged valamilyen szinten. De valamiért mégis utálat tárgyává váltál. Vagy azért, mert elindítottál egy folyamatot, vagy azért, mert éppen visszatért egy korábbi okozat.

A helyes cselekvés szintén szubjektív, de ha szíve szerint ártana, mégis felülkerekedik ezen a vágyán, és inkább valami produktívat, "helyeset" tesz, az egy kisebb győzelem. Ilyen esetben megeshet, hogy egy karmikus láncolat megszakad a megszámlálhatatlanból. Ha helyesen cselekszik, holott előnyösebbnek érezné, ha árthatna, de ez nem vált ki belőle rossz érzést, az pedig bizonyosan megszakít egy ilyen szálat.

A szerencse nem külső körülmény. A történések is csak látszólag. A szerencse a belső lelki állapotodtól, tudatosságodtól, figyelmedtől függ(ezt elég sokat vizsgáltam már). A külső történések vagy a jelen döntéseid következményei, vagy a múltbéli tetteid, és döntéseidé. A külső, látszólag befolyásodon kívüli események csak látszólagosak. A belső körülményekből erednek. Gyakran nem a mostani életből, de a mostani életedben kell velük kezdened valamit. Szabad akaratról nehéz beszélni. Hiába adott a lehetőség, alig élnek vele, aki él is vele, az is ritkán. De bármikor dönthetsz úgy, ahogy akarsz. Csak utána viselned kell a következményeit. A szabad akarat nem azt jelenti, hogy következmények sincsenek. Igazi szabad akarata annak van, aki képes előre látni, miféle hatást fog gyakorolni a döntése a környezetére, és ez miként fog visszatérni hozzá.

Kérdező, neked legalább van munkád és pénzt keresel. Te hozzám mérten igazi nyertes vagy. :D

Tudom gáz így hasonlítani össze magunkat, de lehetnél sokkal rosszabb állapotban is. És ha mindig csak a rosszra koncentrálsz akkor oda is fogsz jutni.

Azt is értem, hogy kilátástalan körülmények között nehéz meglátni a jót és keresel valami magasabb értelmet a szenvedésnek...de, ahogy írod bármi lehetséges. Mi van ha semmi értelme a létezésednek? Mártírrá teszed magad azért, hogy valami kitalált dolognak megfelelj.

Valaki abban találja meg az élete értelmét, hogy ezt a magasabb rendet kutatja, de talán te boldogabb lennél akkor, ha nem foglalkoznál ezzel.

Nem tudom, hogy ez mennyire érthető? Ezzel a gondolkodásmóddal csak sodródsz az árral.

A hazug, csaló, manipulatív embereknek annyiban van igazuk, hogy nem foglalkoznak a karmával, nem érdekli őket a szellemi, magasabb rendű hatalom. Mernek élni.

Viszont ahhoz, hogy te is merj élni nem kell ilyenné válnod. Mindenkitől a hasznos dolgokat kell eltanulni. Tőlük azt, hogy nem foglalkoznak a következményekkel ilyen szinten.

Ha van is valami más az életen túl, akkor az nem azért van, hogy a "rabszolgái" legyünk az életben. Engedd el ezt, legyél szabad, hozd meg a saját döntéseidet.

Volt halálközeli betekintésem és egységre ébredésem is évekkel később.

A testi halál pillanatában lepereg az életünk, mivel minden embernek más az életútja, még ha némileg hasonló is, ezért mindenkinek más érzelmi történetű az életfilmje, tehát életünk végén ott lesz az életünk filmje amit újra átélünk de nagyon részletesen, benne lesz minden érzés és gondolat amit csak átéltünk, de mindezt egy magasabb szemszögből látjuk, azaz azt is látjuk és érezzük, hogy másokból milyen érzéseket váltottunk ki a cselekedeteinkkel, egy ártalmas élet után rettenetes bűnbánatot élünk meg, míg egy jó szándékú élet után felemelő érzéseket, és mivel testünk addigra már nincs, ezért ezzel az életnyi érzést magában foglaló érzés halmazzal, azaz érzelmi állapottal élünk meg azonosságot, semmi más nem marad addigra nekünk, csak ez a lelki állapot, és ez a lélek a neki megfelelő érzelmi közegbe fog bevonzódni, olyan ez mint egy rezgésszint ami hasonló rezgésű közegbe tud bevonódni, azaz leszületni. Születés után újra kialakul az én tudat, hogy én ez a test vagyok, ekkor születtem, xy-nak hívnak, ezt tanultam, ezt tapasztaltam, erre neveltek, ezt szeretem, azt nem, ezen tudás halmaza alkotja az énünket, mindvégig az érzelmi világunk mozgat minket, majd újra eljön a testi halál és újra egy életnyi érzés tanúja leszünk, és egy új érzelmi minőséget élünk meg, ami megint egy neki megfelelő érzelmi közegbe születik le, ez maga a karma, folyamatosan azonosságban lenni az anyagi és lelki formával, ragaszkodni ezen azonossághoz és nem felismerni azt, hogy ami vagyunk, AZ valójában mindezen történés tanúja csupán. Ami vagyunk, abban jelenik meg az univerzum összes létformája, legyen az anyagi vagy lelki létforma, ezek a létformák végesek, keletkeznek és elmúlnak, de ami valójában vagyunk a létformán túl, az örök, és erről kicsit nehéz írni, mert egy időtlen anyagtalan figyelemről hogy lehet írni? Nem dologszerű hogy körülírjuk. Nevezzük ürességnek, mert anyagtalan, az ürességben nincs idő mindaddig, míg meg nem nyilvánul létformaként, legyen az tudati/lelki vagy anyagi létforma, de amint megnyilvánul az ürességben a forma, az bezár némi teret ebből az ürességből, ezzel létrejött a tér, és egyben az idő fogalma is, mert ennek a formának van keletkezési és elmúlási ideje, tér+idő=univerzum, létezés, elkülönült formaként való létezés, de mindennek az alapja a tiszta figyelem, tiszta tudat, ami időtlen üresség, és ez az üresség tudja hogy van, ezért nevezhetjük lét-tudatnak, vagy végső vagyok tudomásnak, ami személytelen és időtlen, ezáltal az örök lét üdvében ragyog, ezt nevezik a vallások mennyországnak, nirvánának stb. Ez a végső isteni egység, ahol nincs elkülönült formával való azonosság, aki erre még az anyagi létformában ráébred, azt megvilágosodottnak, felébredettnek nevezik. Az időtlen figyelem ha időleges létformán keresztül nyilvánul is meg, akkor is csak figyelem. Ezért a spirituális tanítások az éber jelenlétet tanítják, ahol csak a figyelmünk marad, és a figyelem terében felismerjük az érzéseket és gondolatokat anélkül hogy szelektálnánk azok milyenségét, hogy jók vagy rosszak. Figyelemként létezni maga az egység állapota, mert nincs azonosulás érzelmi és gondolati formával, csak a belső csend és béke marad, de míg az érzéseket hajszoljuk addig elkülönültségben létezünk és ki vagyunk téve a karma törvényének, ami olyan mint egy érzelmi programozottság ami hajt minket, és ok okozatiságban tart. Ez nem azt jelenti hogy tétlenek leszünk, csupán annyit hogy nem az érzések rángatnak minket, mert a belső örök ragyogásunk a mindenünk.

#27

"Volt halálközeli betekintésem"

Nem hihetetlen, ám az halálKÖZELI, nem pedig testi halál UTÁNI érzés volt.

Lehet valakinek több halálközeli élménye életében, de arról nem tudathat, milyen érzés az, amikor a test végleg meghal.