Olyan miért nem lehetséges a nagy tudásuak szerint hogy valakinek az a karmaja hogy öngyilkos legyen?

Egy filozófiai kérdés: tegyük fel valaki azért lesz öngyilkos, mert ráébredt a földi testesülés értelmetlenségére és minél előbb újra eggyé akar válni az isteni békével, szerettel és tökéletességgel. Nem menekül, a jobb utat válassza. Miért kéne neki újraszületni ilyen tudás birtokában? Lehet épp ez volt az életfeladata, hogy saját kezével veget vessen az életének.

Szerintem van olyan bölcs mester, szerzetes, aki megölhetné magát anélkül, hogy újraszületne. Ők már szabadon választhatnak, akár eggyé válhatnak Istennel azonnal úgy, hogy hirtelen köddé válik a testük, csak a ruháik maradnak hátra. Nyílván erre elég kevesen képesek, de lehetséges szerintem. Valahol olvastam is erről.

Hogy is írja a költő?

Elölről

Sem a talpmasszázs, sem az agykontroll

Sem a szex, sem a drogs, sem a rock-and-roll

Sem a lemondás a rangodról

Sem a nagy ugrás a gangodról

Az ablakból, a hídról, a tetőről

Csak kezdheted újra elölről, elölről

Sem a túladagolt látvány

Sem a fogalmad, az a halvány

Sem az összeszabdalt erek

Sem az az elkapartatott gyerek

Minden menekülés csak felőröl

És kezdheted újra elölről, elölről, elölről

Sem a mágia, sem a mánia

Sem az ájulás, sem az árulás

Sem az, ha okos vagy, sem az, ha ostoba

Sem az az édes, sem az a mostoha

Sem a méreg, sem a féreg

Addig úgyse lesz porrá a lényeg

Ezt nem oldhatod meg erőből

Csak kezdheted újra elölről, elölről

A házi feladatot le kell tudni

Addig tilos a foci a csillagközi térben

Felhőpárnán úgysem pihenhetsz

Amíg egyszer csak nem találod magad ébren

A becsvágyad amíg előtör

Csak kezdheted újra elölről, elölről

4-es vagyok.

Az a baj kérdező hogy eléggé önző módon állsz hozzá az egész dologhoz.

Tegyük fel hogy van ez a valami. A lélek. A végtelen, megfoghatatlan valami. Az abszolút. Az amik igazából vagyunk.

Ahogy leírtam ezt a "valamit" nem lehet elképzelni sem. Sehogy nem lehet érzékelni, mert a tudatunk, elménk, egónk, a saját határai (korlátai) között mozog.

Tehát van a (nevezzük így) abszolút intelligencia. Ez létrehozta ezt az univerzumot itt, ami ellentétekből épül fel. Viszont ami létrehozta az egységes, és végtelen. Tehát hozzá képest ez az egész univerzum egy porszemmel sem ér fel.

Mégis létrejöttünk itt mint emberi létforma. Ha úgy tetszik az abszolút intelligencia "kilátótornyai" vagyunk, csak ezt elfelejtettük.

Na most ha a nagy valami "üzemelteti" ezt az egészet amit látunk úgy ahogy van, akkor szerinted az lenne az optimális ha feldobnád a bakancsot?

Vagy inkább az lenne jobb ha segítenénk egymásnak?

Talán ez itt nem egy büntető végrehajtási bolygó akart lenni, csak mi emberek baszcsiztuk így el. Talán megtalálhatjuk az utat ahol más bajbajutottakon tudunk segíteni. Talán ha mi segítünk, majd a karma törvénye alapján (előbb-utóbb) nekünk is segítenek. Kijönni ebből a 💩-ból. Ki tudja?

Egyébként "én" is így vagyok mint a kérdező. Nem látom értelmét 150-200 ezrekért robotolni a gyárban. Viszont egyenlőre nem adom fel...

Grimfox

"Aki elmenekül, az újra szembe fog kerülni ugyanazzal a karmával, megspékelve az adott életben felhalmozottal, plusz az öngyilkosság okozta karmával. Sokkal nehezebb dolga lesz legközelebb."

Ezzel nem tudok 1etérteni. A te álláspontodban a karma nagyon hasonlóan működik a fizika szabályaihoz. Egy bizonyos erőhatás kivált egy bizonyos ellenerőhatást.

Ha már megkaptad a csontrákot és 5 évig szenvedtél benne akkor már az ellenhatás 1része már lezajlott(elnyelődött).

A te nézetedben szerintem inkább az lenne a logikus ha már enyhülne a következő okozat.

Az öngyilkosság is kérdéses számomra hisz nem értelmezem milyen karmával járna. Talán halálos kimenetelű balesethez?

SZücsöm

Ott hiányos a magyarázat, hogy nem csak a fizikai világban megjelenő dolgok következménye karma. A gondolataid, érzéseid, döntéseid mind karmává válnak. Egy csontrákos nem tudom pontosan mit él át, nem is szeretném megtudni, de sajnos hiába csökken a teher, ami okozta magát a daganatot, a daganat elszenvedése újabb karmává válik. A szenvedés, félelem, bizonytalanság nagyon súlyos következményekkel tud járni, és nem csak rövid távon. Ezért hívják láncolatnak, körforgásnak. Nagyon nehéz úgy megélni a karma következményét, hogy ne fűzd tovább újabb karmává.

Abban van valami, hogy a karma olyasmi, mint a fizika szabályai(Newton harmadik törvénye), de annál jóval összetettebb, és nem csak a fizikai világban hat, és az ellenhatás nem feltétlenül azonnal jelentkezik. A hatás elindul, és minden esetben vissza is érkezik, de évszázadok is eltelhetnek a kettő között.

Az öngyilkosság ugyanígy szellemi hatásokat indít útnak, amik következő életeidben érnek vissza. Emellett arra nem gondoltál, hogy hány ember életét befolyásolod azzal, hogy öngyilkos leszel. Van akinek csak kényelmetlenséget okozol, mert késik miattad a vonat, de van akinek szenvedést okozol, mert szeretett téged. A karma a világot mozgató egyik alaptörvény, így minden dolog mögött ott van. Nem egy létrehozott büntető, és jutalmazó rendszer, hanem sokkal inkább természeti törvény.

Ha ennyire szigorú lenne a karma rendszere akkor nem látom hogyan lenne bárki is képes kilépni egy erősen negatív öngerjesztő körforgásból. Max úgy ha nem folyamatos a karma szorítása.

Gondoltam arra is hogy az öngyilkos szerettei szomorúak lesznek de pl egy csontrákosnál érthető a tett és azok akik szeretnek jobb esetben meg is értik hogy csak a szenvedést nyújtaná el minden egyes nappal. És itt pl az eutanáziára is gondolok. Továbbá bármilyen halálnem kiváltja az ember szeretteinek a szenvedését. Ha az elsorvadás mellet dönt akkor csak hosszabb lesz és fájdalmasabb a szenvedés minden érintettnek. Eutanáziával meglátásom szerint viszont sokkal békésebb az elmenetel mindenkinek.

Tehát a szellemi vonzatok kevésbé negatívak.

+ A szellemi hatásokat se teljesen értem. Pl ha úgy teszel szörnyű dolgokat hogy azt élvezed és valamiért a körülötted élő emberek is jó szemmel nézik (persze kivéve az áldozatokat) akkor az szellemileg számodra "pozitív" karma "fizikailag" pedig "negatív"?

És ha valaki egy nagyon rossz tettel valahogy "megváltást" hozna nagyon sok ember számára ott is hogyan érvényesülne a karma szellemi szinten?

Esetleg ha egy jó tett és 1 félreértés miatt nagy tömeg utálatának a tárgyává válna valaki?

Vagy ha valaki úgy cselekszik helyesen hogy utálja azt hogy nem árthat helyette?

+ Ha a külső körülmények (szerencse,történések) és a belső körülmények (gondolatok,érzések) mind a karma által be vannak ennyire határolva akkor nem tudom mennyire beszélhetünk szabad akaratról.