Miért van az, hogy az összes előző életbe utaztatas alatt mindenki fáraó, királylány vagy híres hadvezer volt? Sehol egy földet túró paraszt vagy hajléktalan?

Itt a "probléma" a siker értelmezésében keresendő. Ha valaki abban akarja megtalálni a sikert, hogy gazdag és híres, akkor persze, hogy erre szeretne emlékezni is.

A média ráadásul folyamatosan ezt tolja elénk, mindenhonnan az folyik, hogy hogyan élnek olyan emberek, akiket ők maguk kapnak fel és finanszíroznak.

Vajon az ember azért emlékszik arra, hogy fáraó volt, mert gazdagnak és befolyásosnak akarja érezni magát?

A kérdés(ed) azt nem veszi figyelembe, hogy egy fáraónak felelőssége és kötelessége van a néppel szemben. Ápolnia kell a diplomáciai kapcsolatokat és vezetni a katonáit ha megtámadják a Két Földet. De a kérdés is csak a gazdagsága és hírneve miatt kapja fel.

Az igazi gond az, hogy egyesek minden energiabefektetés nélkül akarnak sikeresek lenni. Minden téren. Pl. szerelmet akar, de ahelyett, hogy dolgozna rajta, csak be akarja vonzani vagy meg akarja kötni, mert csak vár a sültgalambra.

Ezeknek az embereknek az sem oldaná fel a siker iránti éhségüket, ha tényleg hercegnőnek vagy királynak születnének, mert torz, hamis képük van a szerepükről. És amikor rá lennének kényszerítve, hogy betöltsék a funkciójukat, pl. királyként, akkor elbuknának.

Nem egy bukott király, császár van, akit meggyilkoltak, mert borzalmas uralkodó volt.

Amire rákérdeztél, az szerintem a média narratívája és nem feltétlenül az adott ember nem híreszteli, hogy paraszt volt vagy varangy a kerti tóban. A médiába szenzáció kell, ha pedig nem gazdag voltál vagy kegyetlen gyilkos, akkor az nem elég érdekes, mert az emberek már rá van szokva arra, hogy mit tartsanak érdekesnek. A király szerepkörét pedig már sokan azonosítják a sikerrel, mint a kérdés is.

8 Én így se tudok azonosulni azzal a gondolat menettel amit írtál(bár lehet hogy én vagyok a fura) Azt megértem hogy nem akar valaki azért élni hogy 80 éven keresztül heti 5x10 vagy akár 8 órázzon csak azért hogy életben maradjon és ne kezdjen magával semmit.

Amúgy szerintem a tudós,és híresség is csak bejár dolgozni ha nem szereti azt amit csinál.

Az ilyen ingerszegény életen való változtatást meg általában még az adott életen belül szeretnék elérni az emberek. Itt nem lényeges tényező a reinkarnációban túlvilágban való hit.

Ha valaki materialista hívő az se akar úgy élni mint amit vázoltál. Ő annak örül hogy azáltal hogy meghal nem kell majd tovább güriznie stb mert a halál felszabadítja.

Tehát hittől függetlenül ugyan az a vágy hajtja ilyenkor az embereket, és ha ebben az életükben feladják a próbálkozást mind abban reménykednek hogy majd a halál feloldja az életük problémáit. Az már csak részlet kérdése hogy hitrendszertől függ az hogy ki milyennek képzeli a "megváltást".

Szóval a jelenség amiről írtál csak annyi hogy minden ember szeretne úgy élni hogy közben jól is érezzék magukat, és az akinek ez nagyon nem megy az vagy csak reménykedik a változásban vagy jobb esetben tesz is érte.

De mint írtam a hit nem igazán változtat ezen a felálláson mert a reménykedéshez nem kell spirituális/vallásos hit.

Mivel alapjáraton nem 1 valósághoz hű reális témában vagyun szeretnék én is 1 kérdést felrakni a kérdéssel kapcsolatban. Mi van ha az "előző" életbeli emlékek azok valójában olyan emlékek amik a felmenőink láttak valamikor? Semmi szellemi kapcsolat, egyszerűen azzal a dns kromoszóma adaggal jön át/ivódik belénk mint a testünk paraméterei. Ezért lehetne ilyen rövid ideig tartók és akkor is homályosak.

Utólag kiegészitve nem hiszek ebben, de ha már az ezotéria kategóriát turkáljuk, legyen 1 kis tudomány fantasztikum is (scifi)