Azt, hogy egy ártatlan gyereket durva iskolai bantas éri, hogy lehet megmagyarázni az ezoteria szempontjából?

Nem olvastam el a válaszokat csak a kérdésedre.

1. Észrevétel. Gyanús, hogy magasról írsz.

2. Nyugodtan foghatod a karmára.

3. A világ kegyetlen, a gyerekek nyersek és nem nagyon szépítik a dolgot.

Az "ártatlan" egyesek szemében gyengeség, meghibásodó magatartás. Nem áll ki magáért így beleegyezik a sértésbe és bántásba. Vagy igazat ad a vádaknak, magyarul nem is volt önbecsülése. S azt otthonról hozota.

4. Ő ad okot, vagyis nem ártatlan. Vannak sunyi gerinctelen karakterek. Kik nem ismerik a határt. De ha csattan a pofon, vagy vissza is kap akkor anyuci/felügyelő szoknyája mögé bújva jatsza az ártatlant.

Asszem mind a 3 lehetőséget leírtam. Rossz karma; mártírkodás, áldozati szerep; sunyi fsz.

+1 utólag jutott eszembe.

Még a sors, a személy múltjának az eredménye a jelenje. Mintha így lenne írva...

De őszintén ezek kifogások, hogy 'Most miért kell szrul éreznem magam?🤔Ja igen a gyerek korom.... Miért vagyok "duhrohamokkal teli, sérült borderline nárcisztikus, depressziós ember"?🤔🤔ja hogy ne, mert kibsztak velem azok akiket azóta sem láttam..."

Bennem ilyen érzést kelt.

Jó van benne tapasztalatom, valóban ez az első, a külső hibák kérése, nem én vagyok az oka hanem a Karcsi... Én áldozat vagyok. Ha nincs kire/ mire fogni meg mindig ott az ördög, gonosz, és a sátán kártya. A lényeg hogy saját tökéletlenségünket véletlenül se ismerjük be.

Ezen átlépve, hülyének néznek, de már leszrod, fel se veszed.

Fúú, nagyon rossz ez a logika.

Ez ha jobban megnézzük, csak színtiszta pszichologia+szociológia.

A baj valahol ott kezdődhetett, hogy "több öröklött, mentális betegség"...tehát, a családban volt mentális betegség. Bár a családi helyzetről többet nem nagyon tudtunk meg, de az tény, hogy a gyermek érzi, ha a családtagok nem stabilak érzelmileg és ez az alapvetően egészséges gyermeket is megingathatja lelkileg, föleg ha egyéb családi, személyiségbeli, életvezetési, stb problémákat is tapasztal a családban. A probléma gyökere tehát innen indult.

Jött rá, hogy ezt senki nem tette helyre, nem lett megoldva, felismerve.

Ha egy gyerekben nem alakul ki a megfelelő kirban (kisgyermek korban) az ősbizalom, mert ennek családi, mentális,akadályai vannak, vagy más okból nem tudja magát érvényesíteni a környezetében, korosztályában, az további problémákat generál (pl szoc. Fóbia).

Nyilván az óvodában sem sikerült áttörő változással elérni egy lelkileg jobb közérzet megteremtését.

Aztán jött az iskola. Ahol sikerült egy nagyon rossz közösséget és nagyon <elítélendő> pedagógusokat kifogni. Nyilván az iskolán, közösségen nem lehet változtatni, mások számára is hasonlóan mérgező lehetett, csak ahány,ember, annyiféleképp alkalmazkodik, annyiféle módon reagálja le.

Ott az lett volna a megoldás, hogy azonnal egy normális, elfogadó közösséget keresni, más iskolába átiratni. Esetleg megbzható szakemberrel dolgozni a kialakult lelki problémákon.

Nem minden közösség csúfolódó és kirekesztő.

Viszont sajnos általában igaz, hogy a beteg mentalitású emberek miatt sokszor az alapvetően ép emberek kerülnek lelki válságba magyarul: az idióták miatt kerül pszichologushoz a normálus. A legritkább esetben kezelteti magát az, akire nagyon is ráférne.

Megoldás: a múltat muszáj elengedni, visszacsinálni úgysem lehet. Ami előtted van, azonban még lehet jó. Olyanok társaságát keresd, akik elfogadnak, segtőkészek, pozitívak és nem pedig lehúznak érzelmileg. Ha egy közösségben nem érzed jól magad, akkor válts.

Akkor lehet, hogy hasznos lenne utánanézned, az áldozat típusnak és hogy ez ellen mit lehet tenni.

Nem mindenki áldozat tipus, akit "lenne ok" piszkálni.