Szerintetek van a halál után élet?

"7-es: Pontosannn"

Ha tényleg biztos vagy abban, hogy az van, amit te hiszel, miért tetted fel ezt a kérdést?

Az a baj, hogy már hiába vezeti le akár logikai úton is az ember, akinek rá van harapva az "igazára" az rá van.

Hiába tudjuk akár fizikai úton bizonyítani, hiába bizonyítottál tudományosan azt is "hőteszttel", hogy van emberi lélek, ami "kiszáll" a testből, nem fogják elhinni, de meghallgatni se.

Szóval nem érdemes vitázni, de ha meg piszkálódásból lett a kérdés feltéve, valószínű lesz jelentve provokatív problémákkal.

Nem akarok senkit meggyőzni, csak azért fura, hogy maga a tudomány is bizonyít ilyeneket és még mindig nyomják, hogy "nem, nem, nem, lehetetlen".

Kérdező: A lélek megléte volt már, fel is robbant tőle a világháló, amikor "hőkamerákkal" megfigyelték az elhalálozást.

Akkor ott beállt a tudomány, hogy valami van.

"12-es: Azért, mert érdekel, hogy mások mit gondolnak. De ha te meg vagy győződve arról, hogy van a halál után élet, akkor miért olvasgatsz itt?"

Miért, szerinted az ezotéria rovatot, azon belül a 'reinkarnáció és karma' rovatot csak azoknak kéne vagy szabadna olvasniuk, akik nem hisznek abban, hogy a halál után van élet / egy másfajta létezés a fizikai test nélkül?

Van kedved átgondolni, hogy ebben mennyire van logika?

Igazából nem tudjuk, s valószínűleg megmarad hit kérdésnek. Azok kik elvileg meghaltak rövid ideig voltak halottak, akik pedig inkarnálódtak azok meg gyerekek élénk fantáziával. Ja meg mennyből, s a pokolból se tért vissza senki. Szóval aki nem akar benne hinni az nem is fog.

Vissza térve az előzőre a beszámolók szerint, egy alagutat láttak, a végén fénnyel....nem e lehet az a szülőcsatorna?(csak felmerült)

kérdező, én hiszek benne hogy valami van odaát. Viszont nem akarlak meggyőzni róla, ha ott leszünk megtudjuk, mi az igazság.

"Hiába tudjuk akár fizikai úton bizonyítani, hiába bizonyítottál tudományosan azt is "hőteszttel", hogy van emberi lélek"

Tudnà ezt vki linkelni? Nem talàlom

ez engem is érdekelne.

(de ha linkeli, akkor nem a videó vagy a forrás hitelességén menne a vita?)

Szerintem többek vagyunk egy rakás sejthalomnál. És nem a halálfélelmem mondatja ezt velem, hanem a tapasztalataim. 23 évig éltem materialista világszemlélettel, és rájöttem, hogy ez semmit se magyaráz meg.

Érdekes, hogy a világon a legnagyobb neurológusok, fizikusok se tudják elmagyarázni, hogy lesz neuronok milliárdjaiból szubjektív élmény; hogy tud egy - ugyan fantasztikusan komplex - szerv, massza, anyag létrehozni egy olyan szubjektív jelenséget, amit énnek nevezünk, ami minket magunkká tesz, amit qualianak hívunk. Hogy lesz idegsejtekből valami, amit te személyesen megélsz, tapsztalsz? Természetesen az agyunkat használjuk, de ez nem jelenti azt, hogy az agyunk vagyunk.

Tegyük fel, hogy építenek egy szuperintelligens robotot, amely el van látva egy ember által épített mesterséges aggyal, vagy az emberi agyat szimuláló vezérlő központtal (még nem tart itt a technológia, de idővel fog, hidd el). Ez a robot képes lesz viselkedésformákat elsajátítani, beilleszkedni a társadalomba, dolgozni, stb. Szerinted ennek a robotnak lesz szubjektív élménye? Szerinted ennek a robotnak a fejéből ki fog nézni valaki, aki önmagának érzi magát? Szerinted ennek a robotnak lesznek mélyről jövő érzései, amit megtapasztal sajátjaként?

A tudomány nagyon hasznos a technológia fejlődésének szempontjából, de az a baj, hogy sok tudós feljogosítva érzi magát arra, hogy messzemenő FILOZÓFIAI következtetéseket vonjon le, mikor ez nem tisztje. Innen származik a materializmus. Azért, mert az anyagot ismerjük, illetve az anyag viselkedését, a fizikai törvények természetét, ebből akarunk következtetni mindenre, és foggal-körömmel ezzel akarunk megmagyarázni mindent, mégha lehetetlennek is tűnik, mégpedig azért, mert sokszor nem merjük kimondani, hogy “nem tudom”. Számomra ez a viselkedés nem különb, mint a fanatikusan vallásos személyeké.

Neked véletlennek tűnik az élet? Az evolúció? Hogy a Földön a természet tökéletes szinkronban áll önmagával, megengedve magának az élet lehetőségét és feltételeit? Azt hiszed, hogy mert a tudomány meg tudja magyarázni az élet kialakulásának bizonyos fázisait és mechanizmusát, az azt jelenti, hogy ez az egész nem egy hatalmas csoda? Ez elvesz az élet varázsából számodra? Hogy akárhova nézel a Földön (vagy a világegyetemben), végtelen tudatosságot vélsz felfedezni a működésében, végtelen intelligenciát vélsz felfedezni a természetében? Azért, mert a tudomány által ismerjük ezeknek a folyamatoknak egy részét, attól még kevésbé lesz elkápráztató számodra?

Meg tudod mondani, hogy a szép zene élvezetének milyen haszna van evolúciós szempontból? Vagy amikor a kutyád szeretet és örömet érezve csóválja a farkát, mert hazaértél? Vagy az együttérzésnek? Szomorúságnak? Ha fajfenttartásra programozott biorobotok vagyunk, akkor miért van ennyi érzelem, öntudat, érzés, és vágy az empátia iránt? És hogy a világ összes gonoszsága az ennek egóval és önzéssel való elfedéséből fakad?

Nem azt mondom, hogy ez azt jelenti, hogy egy felhőkön csücsülő ember irányítja a sorsunkat, nagyon nem. Csupán azt mondom, hogy ezek a dolgok engem arra engednek következtetni, hogy több az élet, mint egy rakás fizikai és neurobiológiai reakció. Persze benne van a pakliban, hogy tévedek, nincs semmi jelentősége az életnek, egy hatalmas véletlen az egész, csak az agyunk vagyunk és nincs semmi, ha meghalunk, de nem túl valószínű az én perspektívámból. És nem a halálfélelem mondatja ezt velem. Ha tényleg nincs semmi, akkor nekünk az nem fáj és nem félelmetes, ezzel tisztában vagyok. Egyszerűen csak túl tökéletes minden, túl sok megválaszolhatatlan kérdéssel, hogy ez az egész egy véletlen legyen.

Arról nem is beszélve, hogy hány és hány ezer esetről tudunk, amin keresztül hiteles orvosok által elvégzett nyomozás és kutatás vezetett arra az eredményre, hogy nulla agyműködés mellett is volt öntudat. Persze lehet mondani, hogy biztos mindannyiuk hazudik, meg csak magukat hülyítik és reménykednek, de egyszerűen nem úgy tűnik. Nem lehet, hogy csak te nem látod az életnek azt az oldalát, amit mások? Nem lehet, hogy az emberek nagy része talán nem is ostobaságból hisz abban, hogy van lelkünk?