Reinkarnáció vagy véletlen egybeesés?
Sokat gondolkodtam mielőtt elhatároztam gondolatomat megosztom itt és remélem nem fogjátok azonnal elvetni hanem érdekesnek fogjátok találni.
Szeretem a történelmet. Sokat olvasok történelmi könyveket. Egyszer észrevettem valami érdekeset de még nem gondolkoztam el rajta csak nyolcadik után jóval. E három történelmi személy körül töprengtem el:
Julius Caesar [link]
Bonaparte Napóleon [link]
Adolf Hitler [link]
Elsőnek az ugrott be mekkora hadvezérek voltak.
Másodszor az mindegyik életében sorsfordító esemény játszódott le külföldön tartózkodásuk alatt, ezt értem úgy hogy Caesar Galliában harcolt és ott is szerezte hírnevét
Napóleon Franciaországban lett nagy ember, hisz tudjuk Korzikán született mi akkor nem volt Franciaország része.
Hitler Németországban lett nagy ember. Ő maga az Osztrák Magyar Monarchia szülötte volt. Kis túlzással azt is mondhatnánk hogy földink.
A másik mit észrevettem mint hasonlóság, hogy mind a három ember a kor gyűlölt vezetője volt. Mi sem bizonyítja hogy mind a hármat eltakarították az útból ha már nem volt szűkség rájuk.
Mind a hárman gyűlölet és imádat tárgya volt.
Aztán eszembe jutott: Mi van akkor ha Caesar halálakor lelke kitörve testéből várt míg a számára legmegfelelőbb testet meg nem találja. És meg is találta mikor megszületett Napóleon. (Egyébként minden gyerek felsír születéskor tudjátok miért? Azért mert lélek száll belé)
Franciaország az ókori Gallia területén található. Ez a hely Caesar számára kedves ezért is választotta Napóleont.
Napóleon bukása és halála után Lelke kitört. Várt míg meg nem találta új otthonát egy Braun-Braunban született kisgyerekében, Adolf Hitlerében. Napóleon lelke még tombolt hogy elvesztett mindent ezért is irányította az ifjú Hitlert fejezze be mit Napóleon elkezdett. Hitler számára kezdet volt. Lerohanta Lengyelországot. Oroszország ellen ment. Elbukta ugyanúgy mint Napóleon.Azért mert Napóleon lelkei múltja túl erős volt. Hitler bukása és öngyilkossága után Lelke szabad lett és várja míg testet nem talál.
Mit gondoltok? Kicsit meredek? Lehet de szerintem nem véletlen az összefüggés.
még jó is lehetne az elméleted, de van egy icipici bökkenő...mégpediglen az ,hogy caesar (Kr. e. 100. július 13. – Kr. e. 44. március 15.) és napóleon (1769. augusztus 15. –1821. május 5.) születése között nagyon sok idő telt el...
am csak most vettem észre valamit :D
Caesar-Bonaparte-Adolf :D C-B-A xD
most holnapig ezen fogok röhögni :D
Előző válaszoló:
1: az idő relatív
2: most döntsed el, hogy vagy a vezeték, vagy a keresztnekvüknek veszed az első betűjét: Julius, Bonaparte, Adolf, vagy Caesar, Napoleon, Hitler.
Igazából ceasar-t mindenki imádta.
Meg nem értem, mi a kapcsolat aközött hoigy hol reinkarnálódik? Ceasar ott volt párszor galliában, közben meg rómában születtett és rómában halt meg, aztán meg a lelke átutazza a földközi tengert és sokszáz év múlva reinkarnálódjon? ennyierőből akár nagy károlyba is reinkarnálódhatott volna vagy akár dzsingisz kánba, ők is nagy uralkodók voltak... Csak hozzáteszem, hogy é is hiszek az ilyen természetfeletti dolgokban, akár az is lehet, hogy igaz amit mondasz, de ez csak az én véleményem
Ha imádták Caesart miért is ölték meg?
Nagy Károly vagy ahogy a németek mondják Karl der Große, nem jó mert nincs hasonlóság. Károly Frank uralkodó volt Frank területen született.Csak egybeolvasztotta a törzseket . Dzsingisz kánról ne is beszéljünk. Európába se járt. Batukán is csak Mohácsig jött el.
Úgy gondolod tehát, hogy van egy nagyon szívós, erőszakos lélek, akinek fixa ideája, hogy egy személyben világuralomra törekszik, és amikor a történelmi helyzet engedi, ő megszületik?
Én érdekesnek találom ezt a gondolatmenetet, annál is inkább, mert ha jobban belegondolunk, ezek a személyek a történelem folyamán egyrészt tükröt mutattak a világ társadalmainak, másrészt bizonyos fokú fejlődést is hoztak a mesterséges rendszerükkel (tehát hasznosak voltak a fejlődés szempontjából, mint valami katalizátor). Caesar a népek összefogásával hatalmas kultúra-közvetítő volt, a civilizációk ugrásszerű fejlődésnek indultak, nem beszélve a kereskedelemről. Napoleon hatására a francia nép szinte elsőként öntudatra ébredt a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében, Hitler pedig -ha szörnyű módon is, de hozzájárult a technika és a tudományok fejlődéséhez. Én, miután betekintést nyertem a szociálpszichológiába, azon töprengtem, vajon igaz lehet-e, hogy mint Jung is mondja, létezik az emberiségnek egy kollektív tudata és egy kollektív tudatalattija is. Úgy látom, az időskálán fel lehet állítani egy fejlődési görbét, ahol az emberiség a gyerekkortól a felnőttkorig halad kollektíven. Nagy szerepe volt itt például a vallásnak, majd a XX század ateista lázadó kamasz-világképénak,stb. Lényeg, hogy szerintem arról vann szó, itt a világvége közeledtével, hogy az emberiség a globalizáció (pozitív és negatív elemeinek)segítségével végre öntudatra ébredjen, felelősséget vállaljon saját maga és a bolygója iránt és felnőttként, bölcsen éljen egymással. EZ lenne a kollektív tudatalatti és a kollektív tudat összehangolódása. Ha igaz, amit gondolsz, és ezek a vezérek egy lélek, talán létezik egy abszolút ego, egy öncélú, világhatalomra törekvő sátáni lélekdarab, aki talán nem is olyan sokára, a nagy fokú fejlődés hatására egyre hamarabb, azaz napjainkban újra testet ölt. Mit gondolsz erről? (érthető voltam nagyjából?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!