Igaz lehet? Asd

#10

Mi az egó? Az egót nem lehet meghatározni, mivel az nem valami, amire rá lehet mutatni. Az egó egy folyamat, ami által azonosulsz a gondolatformákkal.

Ha valamivel egyetértesz, akkor egót hoztál létre, mert azonosultál bizonyos gondolatokkal. Ha nem értesz egyet valamivel, akkor szintén egót hoztál létre, mivel azonosultál bizonyos gondolatokkal.

Az egó az által keletkezik, hogy azonosulsz az elmével.

Köszi, a választ :)

Szóval mondhatni sok köze van az azonosulásoz. Én az önértékeléssel azonosítottam, de így kicsit több...

Akkor ezeket az azonosulásoktól kéne vagy kell megválni, levenni. Miért baj/rossz ez?

(azonosulás: beleéli magát, átérez, belelovalja magát

osztozik az érzelmeiben, együtt érez)

Az ego úgy ismeretes, mint ahankára, vagyis énképző szanszkritul.

Azért elgondolkodtató lehet, hogy nem csak az egyik, hanem a legósibb nyelven tudták, mit jelent ez a kifejezés.

Annyi legyen elég, hogy a több mint ötezer éves Szent írás erről is szól.

A Bhagavad Gitáról van szó, ami Isteni kinyilatkoztatás!

Olvasod, aztán rájössz, hogy olyan mély intelligencia, bölcsesség van mögötte, amihez semmi nem fogható

!

Isten szól hozzád!:) Személyesen!

#13 ez is egy kicsit erős volt...nekem. Bár a fentiek fényében, lehet szándékosan, de a fennakadásokat félretéve, köszi.

Valóban elgondolkodtató, ahamkára és Bhagavad Gita... utánanézek. :)

"Igaz lehet? Asd"

Elmondom hogy mire ébredtem a halálközeli élményem során, ami csupán a személy szemszögéből élmény. Az üres semmire, a személytelen üres jelenlétre, amiben a test és maga a világ is megjelenik, tehát ez egy tudatos tér ami "üresnek" mondható, de mégis tudatos erre az ürességre, nevezhetjük tiszta tudatnak, vagy lét-tudatnak, vagy magának az ürességnek ami minden létező forrása, a lényeg hogy ez az üresség határtalan és örök, és ebben az ürességben keletkeznek és múlnak el a formák, az összes létforma, köztük az ember is. Az érthetőség kedvéért üres jelenlétnek nevezem most. Az üres jelenlétben, van a világ és az ember, az emberben pedig az én képzete, hogy én ez a test vagyok, ekkor születtem, ez a nevem, ezt tanultam, azt tapasztaltam, erre neveltek, ezek összessége az elmetartalma, amivel azonosságban él az énünk, tehát ezt tekintjük énünknek, ez minden tudásunk magunkról, de mindez a jelenlét terében létezik, maga a test és annak énje is, erre már földi létünk során is ráébredhetünk, ezt nevezik megvilágosodásnak, amikor a személyből akinek hittük magunkat, az üres jelenlétünkre ébredünk, amiben maga a test és minden érzés és gondolat keletkezik, és a testi halálkor is erre ébredhetünk, az üres jelenlétre, ahol a testi azonosságból ébredünk, de nem feltétlen ébredünk rá erre a végső forrásra, a tudatos jelenlétre, mert valamikor annyira erős a ragaszkodásunk a földi énünkhöz, hogy a testi halál után is megmarad egy én érzetünk, ami szintén egy elkülönült én csak már szellemi, és ez a szellemi én egy szellemi létsíkra érkezik, ahol elhunyt szeretteivel találkozik és várja az újra leszületést, és egy anyagi szellemi körforgásban ragad, ahelyett hogy ráébredne a végső valóságra, amiben ez a körforgás zajlik, mert mi mind az a végső EGY vagyunk, maga a forrás, és persze egyszerre vagyunk maga az üres forrás és minden ami megjelenik a forrásban, mint keletkezés és elmúlás általi létező, de a végső igazság maga a forrás ami örök, míg a benne keletkező múlandó. Vannak az igazságra felébredt emberek, akik már nem azonosulnak a test személy képzetével, és vannak a személyek akik még mindig anyagi vágyak hajszolása által akarnak valakik lenni, legyen az pénz, hatalom, siker, szerelem, mindegy, csak valakinek érezhesse magát, ezek mind kötelékek amik eltakarják az igazságot elölünk, hogy nem személyek vagyunk, és ebben a földi álom állapotban tartanak vágyak és kétségek közt hányódva, az elkülönültség érzetével azonosulva.

#15

Én már születésem óta tudatában voltam a magasabb szintű énnek, és bárkinek a magasabb szintű énjét érzékelni tudom. Eleve ez a magasabb szintű én jelenik meg, amikor rá gondolok. Nem azonosítom a gondolatot a magasabb szintű énnel. A saját magasabb szintű énemnek is a tudatában vagyok már gyerekkorom óta. Igazából mindig is azt hittem, hogy ezzel mindenki így van, de csak nem rég jöttem rá, hogy korántsem.

A magasabb szintű ént nevezhetjük a megnyilvánult istennek, a teret, amiben a megnyilvánult istenek megjelennek, az pedig az üres tér, vagyis a megnyilvánulatlan.

Minden megnyilvánult isten ebben a térben jelenik meg, tehát mondhatni egyek vagyunk, viszont mivel a tér nem egy, hanem végtelen, így végső soron az egység is illúzió. Egyek is vagyunk, meg nem is.

#16

Meg persze az is csak illúzió, amit itt felvázoltam.

Ezek végső soron csak múló gondolatformák. Amikor a jelenbe lépsz, minden értelmét veszti. Ezért sem szabad soha semmit komolyan venni. Nem létezik végső igazság. Mindig csak azt tudhatjuk, mi nem igaz, de azt soha, mi igaz.

Egyről beszélünk, de a szavak értelemzése elvihet erre meg arra, mivel nem szavakba önthető az ami vagyunk. Éppen ezért jó ha "többen" többféle megközelítés által próbáljuk leírni.

Ahogy írod, nincs egy végső igazság, csak azt tudhatjuk hogy mi nem igaz, de ez önmagában a végső igazság :)

2.-nak: "Maga az a tény a reinkarnáció, hogy mindig hal meg és mindig születik új ember. De ezt úgyse fogod megérteni, amíg fel nem oldottad teljesen az egódat, és bele nem olvadtál az Univerzumba."

miért cél az egó feloldása ilyen válaszok megadásakor? és ha eleve megszűnik az egó az új életben, akkor nem teljesen mindegy, hogy az előzőben, jelesül a mostaniban valaki a saját egójának megfelelően teszi föl a kérdést?

léteznek itt a gyakorikérdések oldalon olyan válaszok, amiket nem egók írnak?

"miért cél az egó feloldása ilyen válaszok megadásakor?"

Nem cél. Nincs semmilyen cél. Lehetőség. Az egó feloldása által egy sokkal békésebb, barátságosabb világ jöhetne létre, ahol nincs szenvedés. De ezt a belső munkát minden embernek saját magának kell elvégeznie. A világ csak akkor fog megváltozni, ha minden ember belül megváltozik, túllép az egós tudatállapoton, és belép a jelenbe.

"és ha eleve megszűnik az egó az új életben"

Milyen új élet? Nincsen semmilyen új élet, mivel régi élet sincs. Az élet van. A jelenben. Neked nincs életed, te vagy az élet. Az egó hiszi, hogy van ő és van az élete. De valójában csak az élet van, az egó pedig egy gondolatformákból álló illúzió. Az egó feloldásával a gondolatformákból álló illúzió fölé emelkedsz.

"akkor nem teljesen mindegy, hogy az előzőben, jelesül a mostaniban valaki a saját egójának megfelelően teszi föl a kérdést?"

Mint mondtam, nincs előző élet, se következő élet, mivel az egó hiszi, hogy neki van előző, következő élete. Ha feloldottad az egód, akkor nem fogsz ebben a hitben élni. Sőt, semmilyen hitben nem fogsz élni, és egyáltalán nem is fogsz ilyeneken gondolkodni. Akkor fogsz csak gondolkodni, ha mondjuk meg kell oldanod valamilyen feladatot, de azon kívül egyáltalán nem.

Egyébként nem tudsz az egódnak megfelelő kérdést feltenni, mivel maga az egó teszi fel a kérdést. Ha kérdést teszel fel, akkor azt az egó teszi, tehát a személy.