A halál olyan, mintha aludnank es azt se tudjuk, hogy meghaltunk?

"A halál olyan, mintha aludnánk es azt se tudjuk, hogy meghaltunk?"

Az alvás és az álom jó példa erre. Mi történik amikor lefekszünk és álomba merülünk? Egy álomvilágba csöppenünk, ahol van ugye egy álom testünk, tehát érzékeljük magunkat abban az álomban valamilyen formában, de érzékeljük a

világot is amibe csöppentünk, és a többi élőlényt is ami abban a világban létezik. Tegyük fel hogy ebben az

álomvilágban éppen egy szép helyen sétálunk amikor ránk támadnak, mi történik ilyenkor? Valósnak éljük meg a

helyzetet, tehát vagy küzdünk vagy mentjük az életünket. Na de mi történik akkor ha álmunkban tudatára ébredünk hogy az csak egy álom? Abban a pillanatban egységbe kerülünk minden létezővel, hiszen mivel én vagyok az álmodó, így az üldözött és az üldöző is én vagyok, de maga a világ is, hiszen mindent én álmodok. Ezt követően pedig teljesen felébredek az álomból és az ágy szélén ülve tudom, hogy ez csak egy álom volt, de hol van ekkor az álomvilág és annak karakterei? Mind csak bennem létezett mint álom. Az emberi létből hasonlóképpen ébredünk, de a tudatosságunknak megfelelő szintre, tehát nem feltétlen ébredsz a végső egységre az álmodóra, aki az emberi világot és a többi létsíkot

álmodja, hanem lehet hogy egy másik létsíkra jutsz ahol valakiként létezel. Tehát olyan lesz mintha egy újabb

álomszintre jutnál, de még nem vagy tudatos az álmodóra. Így már átlátható hogy aki felébredt az emberi létből a végső álmodóra és azt elmondta a többi embernek, az alapján miért alakultak ki a vallások. Mind az az egy álmodó vagyunk akiben az emberi világ is létrejött, nevezzük bárhogy is, de tudati szintek választanak el a végsőre ébredéstől.