Reinkarnációs utazás (irányított előző élet meditáció) során történt valami, témához hozzá értő tudna segíteni?

Nincs előző élet, következő élet, mivel az élet folyamatos és állandó. Az életnek sosincs vége.

Te nem egy személy vagy, hanem az egész Univerzum te vagy. Amikor a tested meghal, akkor az Univerzum ugyanúgy tovább él, tehát nem halsz meg. A halál csak egy illúzió. Csak az elméd hiteti el veled, hogy te mindentől és mindenkitől elkülönülő vagy. Kezd el megfigyelni az elméd.

1#, ezt most miért kell?

Am keg ez egy nézőpont egyik oldala. A másikat is ugynaúgy terjeszd, te kis eszetlen., de neem. Inkább önts egy teljesen más témához egy ilyen mosléknyi felszínes hülyeséget.

Nem vagyok hozzáértő, de érdekel a téma. Az előző életek bolygatása nem veszélytelen dolog, hatással van a jelenre is, terápiásan éppen ez a célja. Ha történik valami az utazáskor, akkor azt azért kellett/lehetett látnod és átélned, mert szükséged van a tanulságra ebben az életben. Írd le bátran, mi történt veled, akár priviben, ha akarsz róla beszélni.

Egyszer sikerült nekem is az utazás, itthon, meditációt követve. Elmesélem a saját történetem:

Elég hosszú volt a meditációban a bevezető, de végül elhangzott a kérdés, hogy melyik évben vagyok és hol. Láttam magam előtt egy fekete "táblát", amin 1881 szerepelt. Éreztem, hogy hol vagyok, az akkori Monarchia területén, kelet-Magyarország vagy nyugat-Ausztria területén, egy jómódú nemes családban éltem. Rózsaszín, akkor divatos nagy ruhát viseltem (jelen életemben utálom a rózsaszínt), és a kastélykertben sétáltam, huszonéves nőként, még napernyő is volt nálam. A barátaim is ott voltak a közelben, hallottam a hangjukat és a nevetésüket a szökőkút felől, de tudatosan távolabb sétáltam tőlük, egyedül. Tudtam, hogy ide fog jönni a szerelmem hozzám, titokban, mert a szüleim hozzáadtak egy negyvenes, rangban hozzám illő férfihoz, pedig tudták, hogy én a másikat szeretem (aki akkor csatában volt). Meg is jött a szerelmem, lóháton, látni nem láttam az arcát, inkább tudtam, éreztem mindent. A férfi magas volt, barna és bajuszos - ennyire emlékszem belőle, de az érzéseket átéltem, mindkettőnkét.

A furcsa az volt, hogy kicsit mintha filmet láttam volna, de tudtam, hogy ez az én életem, hallottam hangokat, láttam színeket, tudtam, hogy hol vagyok, és érzékeltem, hogy én vagyok. Akkor, a meditáció alatt egy természetes, kellemes érzés volt, utána végiggondolva kicsit rémisztő.

A durva az volt, hogy utána ébren is végighallgattam a meditációt, és az elhangzó "hol vagy és milyen évet írunk" (vagyis az előző életem látásának kezdete) és a "lassan magadhoz térsz" mondatok között kb. 5-10 másodperc telt él - én pedig átéltem ezalatt egy kb. félórás sztorit.

Sajnos azóta egyszer sem sikerült utaznom. Időről időre megpróbáltam ugyanezt a meditációt, minden eredmény nélkül. Gondolom még nem vagyok elég érett a nagyobb tanulságokra :-).

"Reinkarnációs utazás (irányított előző élet meditáció) során történt valami" Igen, történt.

"témához hozzá értő tudna segíteni?" Igen, tudna.

Vannak emberek, akik nem tudnák elviselni ebben az életükben az előző életeikben elkövetett bűncselekményeik/ rossz cselekdeteik súlyát. Ezért nem jó, hogyha bolygatva vannak az előző életek. Persze, hogyha valakinek gondtalan, rózsás, hibáktól mentes előző élete volt, akkor annak nem jelent megterhelést bepillantani a múltjába......de gondoljunk csak bele, hogy pl. egy tömeggyilkos mit érezhetne, hogyha a mai tudásával ráeszmélne arra, hogy mit is tett előző életeiben. (sokszor elgondolkodom azon, hogy pl. a II. Világháborúban elkövetett rengeteg bűncselekmény ledolgozása mennyi energiájába fog kerülni az egyes embereknek.)

Amiket itt leírok, azokban nem kell hinni. Mindenkinek saját magának érdemes megtapasztalnia ezeket a dologkat.

Ami szertintem igazán jó könyvnek számít ebben a témában az a következő: Judy Hall: Reinkarnációs terápia (Amit mindig is tudni szeretett volna)

Edgar Cayce is vezetett reinkarnációs gyakorlatokat. Neki is vannak könyvei, de a Judy-féle könyv egyszerű, tömör, lényegretörő.

"Egyszer sikerült nekem is az utazás, itthon, meditációt követve. Elmesélem a saját történetem:

Elég hosszú volt a meditációban a bevezető, de végül elhangzott a kérdés, hogy melyik évben vagyok és hol. Láttam magam előtt egy fekete "táblát", amin 1881 szerepelt. Éreztem, hogy hol vagyok, az akkori Monarchia területén, kelet-Magyarország vagy nyugat-Ausztria területén, egy jómódú nemes családban éltem. "

Én úgy hiszem, hogy ilyenkor is az agyad játszik veled.

Ráadásul, hogy ha beszélnek is hozzád, akkor az 100%, hogy az agyad ráhangolódik valamire, amiből az lett ami.

Sajnos valószínűleg nincsen következő élet.

Nem is lehetne, hiszen meghalsz, nincsen agyad amivel gondolkozz.

Szerintem ez az egész egy jó pénzlenyúlás, meg hitegetés, egy jó és szép kapaszkodó sok ember számára.

Sajnos szerintem egy életed van, a többi meg az agyad játéka.

Szinte semmit nem tudunk az agyról.

Nem tudni mire képes.

Ez az utaztatás is az agyar által kreált valami volt - szerintem.