Szellemi energiámmal magasabb szintre kerültem. Nagyon nem egyszerű, mert látok/ érzek összefüggéseket az életemmel, életeimmel kapcsolatban . Van, aki esetleg ilyen dolgot tapasztalt, s tudja esetleg hogy lehet ezt “ normalizálni”?

Ha spirituális értelemben "magasabb szintre" kerültél volna, akkor nem hinnéd el azokat a dolgokat, amiket az elméd láttat veled, csak élnéd mindig a jelen pillanatot, az elmédet pedig csak feladatok megoldására használnád.

Az "életeidről" szóló képek, amiket az elméd láttat veled, csak illúziók, amikkel azonosulsz, mert azonosulsz az emberi testtel, ennek okán félsz a haláltól, és emiatt ilyen dolgokba menekülsz. Az egós elme által termelt félelemtől az egós elme karjaiba rohansz, és észre sem veszed. Ezt teszi manapság 7 milliárd ember.

Nincsenek előző életek, mivel aki te vagy, az végső soron meghatározhatatlan. Ha mégis képes vagy "magad" meghatározni, az nem te vagy, hanem az elméd. Egy elméd által teremtett kép.

A vitatkozás az egós elme eszköze.

A lényeg, hogy az ég világon semmilyen dolgot nem kell megértened. Megérteni csak az elme tud, a megvilágosodás állapotában pedig teljesen független vagy az elmédtől. Tehát értelmetlen bármit is megérteni. Persze régen én is hittem ebben, és azt hittem, jó úton vagyok, de hiába értettem meg látszólag sok mindent, az érzelmi fájdalmaim egyre csak erősödtek. Muszáj volt az elmém fölé emelkedem, így megszűntek az érzelmi fájdalmak is. Innen tudom, hogy milyen illúziókban vagy elakadva. Azonosulsz az elméddel. Kezdj el meditálni. A meditálás képes megláttatni veled, hogy nem az elméd vagy.

"más dimenziókat tudsz vele megnyitni. Átjárókat,ha úgy tetszik"

"nem mindig pozitív energiák jönnek"

Ezek is csak az elméd illúziói, hogy félelemben tartson, ezáltal pedig továbbra is a rabszolgája legyél. Csak figyelmed a félelmet, ami által ezt leírtad. Az elméd gyártotta le neked, hogy továbbra is azonosulj vele, és még véletlenül se kezdj el függetlenedni tőle. Észre sem veszed, hogy rabszolga vagy.

Egyébként amikor a jelenben vagy, függetlenül az elmédtől, akkor felismered, hogy nincs pozitív és negatív. A polaritásokat is csak az elme gyártja.

A világ egy projekció.

#7

Teljesen mindegy, hogy látod, mert minden nézőpont csak egy szelete a teljességnek. A véleményeddel, nézőpontoddal való azonosulás is azonosulás az elmével. A jelen pillanatban a teljesség van, szeletek nélkül. A pozitív és negatív a teljesség kettéhasítása. A cél, a teljességbe való visszatérés, ahol nincs ítélet, vélemény, nézőpont, csak az örök jelen.

Az elme ítél meg bármit is, és az elmének vannak nézőpontjai. Aki végső soron te vagy, annak nincsenek. Az csak örökké megfigyel. Az éber jelenlét.

A világ se nem ilyen, se nem olyan.

Akkor válik valamilyenné, ha az elméddel azonosulva ítéletet hozol.

Az ítélet viszont fájdalmat teremt, mivel kiszakít a természetes állapotodból, amiben születésed előtt is voltál: a teljességből.

Egyébként teljesen természetes, hogy így reagálod le a szavaimat, és nincs ezzel semmi gond. Csak még nem szenvedtél eleget, hogy meg akarj szabadulni az elmédtől.

Azért írtam le ezeket, hogy felhívjam a figyelmed, hogy nem csak szenvedés árán lehet tudatosulni, hanem pusztán döntés által is.