Fénylő gömbként láttam magam álmomban. Mi a véleményetek a történetemről?
Igazából nem azért jöttem ide, hogy kérdezzek, hanem, hogy beszélgessünk, hogy elmeséljem a tapasztalataim, ti pedig elmondjátok a véleményetek...
Egyszer egy nem túl közeli haverommal töltöttünk el egy éjszakát, összevesszet a szüleivel, mondtam van hely elég, aludhat a szobában szabadon lévő kanapén. Én gyorsan el is aludtam, ő viszont még nem aludt akkor, tudom. Én, mint kíváncsi lélek - ekkor láttam magam tisztán a nem emberi testemben, tudtam, hogy milyen vagyok - odamentem hozzá beszélgetni... Tudni kell rólam, hogy egy kisebb fényes, vidám, könnyed gömbszerű lény vagyok ilyenkor. :) Régebben is láttam magam nem emberként, de nem ismertem még minden jellemzőmet.
Emlékszem, felemeltem a takaróm is, úgy mentem oda hozzá, míg feküdt... Hát a beszélgetés nem úgy sült el, ahogy kellett volna, talán túl komolytalan voltam, viccelődtem vele, és felmérgesítettem, nem emlékszem már pontosan itt mi történt, de akkor ez az ismerősöm -
aki kicsit sem hozzám hasonló lényként néz ki, mint én... Belejutott az álmomba. Ő egy ilyen hatalmas fekete sötét lény volt, láttam, ahogy felült az ágyban--- a teste fekve maradt, és belőle kelt fel ez a sötét lény. Rémisztő volt. Tehát egy általa generált helyen találtam magam az álmomban, egy bonyolult felépítésű hatalmas épültben, üldözött...
Annyit tudtam, hogy ki kell jutnom az álmomból, akkor nem bánthat, és mivel tudtam, hogy ez egy álom, odaképzelhetek egy ajtót, amin ki is juthatok... :)
Meg is jelent az ajtó, ki is jutottam a szabadba, megkönnyebbültem, majd felébredtem... A takaróm a földön volt. Később tovább aludtam, de nagyon nehezen sikerült normálisan aludnom.
Neki nem szóltam az esetről reggel, nem akartam bántani.
Ennyire sötét dologgal, hogy ennyire sötét valami lakozzék egy emberben, még nem találkoztam soha életemben. Azóta megtanultam, nagyon meg kell válogatni, hogy kit is engedünk be a házunkba, nem szabad boldog-boldogtalant, mert vele beengedhetünk rossz energiákat is...
Ma volt egy kedves álmom, kaptam egy kis levelet, amiben kis fényként szólítottak meg, és mondták, hogy sokat gondolnak rám, és remélik, hogy minden rendben van velem... Valaki olyasmi küldte akit még régebbről ismerek, nem földi ember, valahonnan fentről... Igazából én is emlékezni kezdtem rá a levél elolvasásával, hiányozni kezdett... Fel is ébredtem mindjárt utána, valami fájó érzés fogott el, mivel én most itt vagyok.. Most is ahogy rá gondolok mindig könnybe lábad a szemem. Nem szerelmem volt vagy ilyesmi, nem szerelmes levélnek kell képzelni, hanem ismerősöm, valaki fentről, idősebb lény.
Mi a véleményetek ezekről a dolgokról?
Az álombeli forma milyensége sok mindentől függ. Te olyan fejlett és szabad vagy, hogy álom közben jobban érzékeled, hogy az a te világod, mint más. Általában nincs igazán különbség az ébren és az álom személyiség közt, az ingerlékenységet( semleges értelemben) leszámítva.
Főleg ha valaki olyan fényű, mint te.
Az egész történeted a te álmodban zajlott le.
Én azt tartom legvalószínűbbnek, hogy a tudatalattijával elkezdtél kommunikálni, ami többek közt azért is nem volt éppen józan állapotban, mert akkor történt az a valami, ami miatt ott kellett aludnia. Amúgy is tele van az emberke feje betegségekkel, de akkor még csak ezek erősödött formájában volt nálad. Friss volt az élménye. Aztán mikor nem harmonizált a te tudatalattid rezgéseivel, ami az általános álombeli személyiséged, egyszerűen fogalmazva felidegesítetted.
Nem ő ment a te álmodba. Az egész a te álmod. Az is egész ami nem a te elmédből fakad, az ő elméje, és az akkori energiáinak egy része. Az ezzel való érintkezés akármilyen eredménye, mint pl a beszélgetés amit teremtettél magatok közt, és minden utána lévő dolog, a te elméd kreálmánya.
A "lény" ami kikelt belőle, volt az a bizonyos betegségkomplexum akkori állapota. A hely pedig csupán alkalmazkodott ehhez. Ahogy mondom, a legvalószínűbb, hogy ezt is teljesen te alkottad egyedül, csupán hagyva, hogy amit érzékelsz belőle, hatást gyakoroljon az álombeli külvilágra is, ne csak a kettőtök folyamatára.
Valószínűleg nem bántottad volna ha ezt elmondod neki. Aranyos vagy, hogy ezt gondolod egyébként.
Nem találkoztál ilyennel, mert nem volt olyan közeg, ahol találkozhattál volna. Szinte akármilyen betegségből születhet ilyen. Ő akkor éppen jobban benne volt, amit tapasztaltál az mondhatni csupán a betegség, és az mi más legyen mint teljes negatívság, és ugye te elméd is bőven rá tett az eseményekre.
Igazad van, hogy beengedjük a rossz energiákat is, de inkább vélem, hogy engedjük, ha éppen jól van az illető, mert az általános rezgései nem oly rosszak egy átlagos emberkének, és a saját energiánk mellett eltörpül az a kis idő, amíg ő a gyenge, szinte semleges energiáit gyakorolja a lakásunkra.
Második történetedre annyit, hogy megpróbáltam ránézni mi is lehetett. Azt látom valószínűnek, hogy egy jelenleg egyel felettünk lévő síkon fejlődő valaki az. Talán volt valami nagyon mély kapcsolat köztetek előző életetekben, csak te nem végeztél itteni tanulmányaiddal, ő pedig igen.
Gondolom valahogyan visszaemlékezett, és néha néha felidéz téged.
Ez persze csak amit láttam.. Lehet, az egész csak random, vagy ami sokkal valószínűbb, hogy simán a rajtunk dolgozó testvéreink adták e élményt.
De szerintem ez konkrétan egy valaki, régebbi ismerősöd. E üzenete pedig engedélyezve lett, hogy te is élményen menj át.
Szerintem nem idősebb lény, csak nagyon bölcsé lett az idők folyamán, már amit külön töltöttetek.
Szia, Red Vixen. Lenne hozzád pár kérdésem. :)
"Főleg ha valaki olyan fényű, mint te."
Miért, az emberek milyen fényűek általában? Miért láttam magam fénylő gömbként?
Elég megviselt állapotban érkezett hozzám, igen, fáradtan, stb. :( Nagyon megijedtem tőle álmomban, eddig ilyet még nem tapasztaltam, senki körül. Lehet valami betegség volt nála kialakulóban... Nem is csoda.
A második álmom pedig nyugtató volt, mivel jeleztek- jelzett az illető, hogy mellettem vannk, mégis nagyon fájó volt, hogy én nem vagyok ott ahol ők! Igen, én is így érzékeltem, nem idősebb volt, hanem tapasztalabb bölcsebb stb.
"Miért, az emberek milyen fényűek általában?"
A forma mindig elég egyedi. Jelleg-tényezőkkel szoktam nevezni őket, ha kell. Arra gondoltam, hogy mekkora és milyen fejlett. Az átlag ember itt 20%os erősségű fényű.
"Miért láttam magam fénylő gömbként?"
Tudat alatt így látod magad. Szimbolum nyelvben is a könnyedség, mokásság szerű dolgok jobban azonosíthatók a gömbszerűséghez. Elég komplex lenne kifejteni, de saját tudatalatti reflexeidben keresheted a választ erre, de igazából teljesen lényegtelen még.
Úgy értettem, a fejlődése során rosszul választás eredménye, dolgok rosszul kezelése. Példa kedvéért, összeveszett a szüleivel, idegességet, haragot, taszítási vágyat élt meg. Ezeket hívtam betegségnek.
Amit most írtál, csak még jobban kibővíti a lehetőségeket. Mármint több esély van másra, de ez is lényegtelen. Szeretnek, segítnek. Bár így akkor kevésbé valószínű, hogy egy egyel felettünk lévő síkban lévő, kivel egyszer egy utad volt mint emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!