Saját halálunkat meg lehet érezni? Ha igen, mi vele a teendő?

Köszi mindenkinek. Megvagyok még.

Most talan a tagadás állapotában vagyok.

Kicsit részletezném mi az amit eddig nem tudtam magamban helyretenni és mik az alap állapotok:

A hittel nincs problémám, nem kell megtalalnom Istent ő már megtalált előtte jóval. Talán ez is közrejátszhat abban hogy úgy éltem, ahogy. Emiatt sincs bennem olyan fajta félelem. Nem áll tőlem távol különben a halál gondolata, nem tabutéma. Szóval tisztában vagyok azzal, hogy milyen érzés ha gondolkozok róla, vagy ha aggodok rajta, és milyen volt ez az érzés. Pánikrohamom is volt egyszer. Az megint más. Abban van valami egoizmis, vagy önző félelem, ehhezvazverzéshez képest. Meg van testi tünet. Mintha szívrohamot kapnék es féltem az életem. Itt semmi tünet nem volt. Nem volt szapora pulzus, mégcsak halálfélelem sem. Egyszerűen csak ültem reggel, ez az érzés meg elkapott. Nem azt éreztem hogy jaj de faj valami és mi lesz velem ebbe belehalok.... hanem azt hogy meg fogok halni ennyi volt. Igazából a félelemnek nem volt helye. Aztvéreztem, higy milyen jó, hogy próbáltam becsületesen élni, nem hagyni magam a kisértésnek, hogy belevigyen a rosszba. Pedig elég nehéz életet szabott kiba sors, ezt kívülállók sokszor megjegyzik. És azt éreztem, hogy de jó hogy kibírtam, hogy nem törtem meg a rosszra. Értelmetlenné vált akkor sok minden. De az pl nem volt bennem, hogy jaj ezt most gyorsan megcsinálom amig élek még... pedigvén azt hittem ha tudnám a halálom időpobtját akkor majd gyorsan elkezdek kapkodni mielőtt eljön. Ebben az állapotban amit ereztem, és nem aztvéreztem hogy most azonnal szívrohamban vagy mittudom én miben( mint a pánikbetegek) hanem azt éreztem, hogy pár nap múlva vége. És ehhez képest minden amibeddig fontos volt értelmetlenné vált. Hogy gyors elmenjek ide vagy oda, vagy felmondjak a munkahelyemen, vagy megtegyek.olyat amit eddig nem.... nem volt bennem kapkodhatnék, higy bepótoljak mindent. De félni nem féltem. Aztán hazafelé menet nem sokkal később, ránéztem az egyik kereszteződésre, és szomorú lettem, hogy ezt a kereszteződést se sokáig látom így. Ahogy mondják halal nyugalom lett urrá rajtam. Telórol írok, szóval ha összeszedetlen es vetűtévesztés van az emiatt van. Ha nem túl erthező megprobálok mégegyszer nekifutni. De a kérdés ha ez történne akkor illil szolni a körülöttem lévőknek? Vagy ha megpróbálok és náluk tabutéma a halál? Ami még lehetőség számomra az az hogy valakivel beszélhettem munkahelyen aki meg fog halni vagy neki valakije és magával hoztabeztvazbérzést. De egyszerűen nem tudom felidézni kivel beszélgettem azon a reggelen.