Saját halálunkat meg lehet érezni? Ha igen, mi vele a teendő?
Több helyen olvastam már, hogy közeli hozzátartozók halalát meg tudják érezni idő előtt. Vagy a halál pillanát.
Mi van akkor ha a saját halunk előerzete suhan át rajtunk?
Ilyen érzésem volt néhány nappal ezelőtt, azóta nem tudok kiszakadni ebből az erzésből. Nincs halalos betegségem, ami miatt csak következtetes legyen. Most a tagadás időszakát élem meg, hogy másvalaki halálált éreztem meg( de nincs ilyen a környezetemben) vagy csak szimplan megőrültem.
Vagy valaki rajtam keresztül akarta tudatni a halalát.
Az érzés minden ketséget kizaró volt és nem saját gondolat, tehát nem én gondolkodtam.ilyeneken. hanem csak elkapott az érzés, nem rossz erzés volt, hanem ugymknd csak rény. Nem ereztem félelmet, inkább szomorú voltam/vagyok.
Ha lehet akkor földhözragadtak kiméljenek.
Mit kell evvel kezdenem? Vagy hogy lépjek túl?
Mondanám, hogy szólj, ha tényleg meghalsz, de mivel ez nem lehetséges, inkább kérj meg valakit, hogy ha pár napon/héten belül meghalnál, írja ki ide.
Ja amúgy lehet csak kényszergondolat, ne foglalkozz vele, még a végén tényleg bevonzod. Hihi.
A testi halál időpontja a legtöbb lélek számára már a leszületés előtt létező, fix időpont. Így, mivel a jövő energiamintázatában már jelenleg is szerepel e dátum, ez bizonyos esetekben és bizonyos tudatállapotokban előre érzékelhető, "látható". Azonban ez ritka esetben van így, hiszen a halálunk időpontját a legtöbb esetben nem tudhatjuk meg - érthető okokból.
Nehéz elfogadni, de a legkevésbé sem kell aggódni azon, hogy megéreznél előre egy halált. Mivel ezt elkerülni nem tudod, ha eljön az idő, mindenkinek mennie kell - így ha előre aggódsz, akkor is bekövetkezik, ha nem aggódsz, akkor is. Bocsánat a hasonlatért, de olyan, mintha egész éjjel azon aggódnál, hogy reggel felkel-e a Nap. A Napot nem izgatná, azonban neked sokkal rosszabb lenne, mert volt egy álmatlan éjszakád.
Fogadd el, hogy szabott ideje van mindenkinek, s nem az a dolgunk a legkevésbé sem most, hogy ezen időponton aggódjunk, hanem az, hogy az addig eltelt időben (bármennyi is legyen az) igyekezzünk másoknak és magunknak is olyat adni (lelki értelemben), amit szeretnénk, ha mások adnának nekünk. Valamint azt se felejtsük el, hogy a halál csupán a testre vonatkozik, s jelen életünk csupán apró láncszeme teljes létezésünknek, valójában csak a mostani tudatosságunk szemszögéből tekintünk rá egyedüli létezőként.
Nagyon-nagyon szeretett pótanyukám halt meg váratlanul, látszólag makk egészségesen.
Előtte lévő nap a legtávolabbi hozzátartozókat is felhívta, és arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki anyukája-apukája-öccse, akik meghaltak.
Előtte pár héttel verset írt hozzájuk, később találtuk meg.
Sejtelme sem volt, hogy meghal, mégse tudom mire vélni ezt.
Anyai nagyapám pár éve halt meg, az utolsó hónapjaiban már tudta, hogy nem él sokáig.
Volt egy ismerősöm, akit meg a rák vitt el, az utolsó hónapokban ő is tudta, hogy már nincs neki sok hátra, de volt még benne annyi erő, hogy leszervezte a temetését, hogy legyen majd.
A kutyák pl. megérzik a gazdájuk halálát, erre már sok példa is volt.
Én volt már 3-4-szer is meghaltam álmomban éjszaka. Hozzászoktam a hülye álmokhoz, de múltkor, amikor holdfogyatkozás volt, akkor rohadtul befostam! Nagyon élénk volt az az álom, amiben meghaltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!