Zokogó kislány és alvásparalízis. Van-e összefüggés a kettő között?
Nem mondom azt, hogy nagyon hinnék a természetfeletti jelenségekben, viszont nem zárom ki létezésüket. Elmesélem az előzményeket, mielőtt a lényegre térnék.
A történet a következő. Olyan 20-21 éves koromban kezdődött minden először. Tipikus bénulás, majd később hangok, hallucinált entitások, ezek kivétel nélkül negatív erők voltak. Vagy fojtogatás, ágymozgatás, lebegtetés, vagy csak pusztán megijesztés céljából törtek rám. Erős zajt csapva a lépcsőn (az emeleten lakom), rám törték az ajtót, néha beszéltek is hozzám, persze nem kivehetően. Magas frekvenciás zúgás, morajlás, sistergés, papír tépegetés, mindezek olyan hangok, melyeket való életben még soha, de még csak filmekben sem hallottam sem hangtechnikával foglalkozó emberektől. Amikor elkezdődött az első ilyen paralízises fázisom, akkor az hetekig, hónapokig is tartott, megállás nélkül. Ez elmúlt egyik évben, aztán évekig semmi. Kb. egy éve újra elkezdődött minden, és a szokásos jelenségek, persze minden kicsit intenzívebb lett, mintha kifinomult volna az egész jelenség, erősebben, és többet érzékeltem vagy erősebben láttam. Mindez kivétel nélkül csak akkor, ha az emeleten vagyok a saját kis szobámban és ágyamban. Az utolsó eset fél éve volt. A szokásos jelenségektől eltérően akkor éppen nyugisan ébredeztem, befele a fal felé fordulva. Már nyitva volt a szemem, láttam a falat és az ágy támláját is. Legnagyobb meglepetésemre egy kislány heves zokogását hallhattam. Mivel van egy húgom, azt hittem ő az. A kislány erősen zokogott, persze nem őrjöngve vagy ordítva. És éreztem hogy megérint. Nem a kezével, igazából ez az amit nem tudok megfogalmazni. Olyan érzékelés a hátammal, ami normál körülmények között nem létezik. Mintha valaki kisugárzását éreztem volna, meg mintha engem figyelne, vagy csak így próbálja felvenni velem a kapcsolatot. Meg akartam volna kérdezni, hogy mi a baj, persze nem sikerült, szokás szerint bénult állapotban voltam. Mikor felkeltem megnéztem tesóm itthon volt-e, persze hogy nem. Nem is tartózkodott a házban. Ez volt az utolsó eset, azóta fél éve megint nincs alvásparalízisem.
Valaki okosítson fel, tényleg csak tudományos jelenségről van szó, vagy van emögött más is? Vagy csak az alvási paralízis egy olyan agyi állapot, amivel valóban lehet érzékelni más fajta frekvenciákat? (27/F)
válasza:Spirituális nézőpontból nézve ez sok minden lehet. A fojtogatás, ágymozgatás, lebegtetés, magas frekvenciájú hangok bármilyen negatív erőtől érkezhettek: elementálok, kopogószellemek, elhalt lelkek, démoni erők stb. A zokogó kislány viszont egyértelműen egy elhalt lélek.
A jó hír, hogy különleges képességed van, a rossz, hogy ezek a dolgok nem fognak abbamaradni. Az első és legfontosabb dolog, hogy NE FÉLJ! A legtöbb negatív erő a félelmeidből táplálkozik, ergó minél jobban félsz, a negatív erő annál erősebb (lásd vonzás törvénye). Szóval ne félj, ők nem tudnak neked ártani, csak azt akarják, hogy félj, és ők ebből az energiából tudnak "táplálkozni". Szóval ha nem félsz, akkor a negatív dolgok (fojtogatás, magas frekvenciájú hangok stb.) egyre csökkenni fognak, a kislány viszont valószínűleg ott marad. Próbálj meg nem félni tőle, és gondolati úton (telepátiával) kommunikálni vele, sugározz felé szeretet és megértést. Ő egyszerűen csak nagyon szomorú, nagyon zavarodott és nagyon fél, de nem akar téged bántani. Beszélj vele, szeresd őt, és így előbb-utóbb továbblép majd.
A kislányos eset (és eddig egyben a legutolsó is fél éve) volt az egyedüli jelenség, ahol nem éreztem kicsit se félelmet. Minden olyan tiszta volt, nem voltak a paralízishez társuló hangok, érzések. Egyedül mondom a bénultság. Szerettem is volna hozzászólni, de szerintem valami nyögés jött ki max a torkomból.
Nem tudom mennyire számít, de erősen introvertált személyiség vagyok. Mindennapos kb. a depressziós állapot, vagy a neutrális. Ez a tipikus nem érdekel már semmi és senki. Kezdem azt hinni, hogy azóta vagyok ilyen neutrális, amióta abbamaradt az utolsó eset. Most két dolog lehet, vagy csak spontán változott a személyiségem, vagy már lehúzták minden érzésem, félelmem. Félek emberek közé menni, többnyire itthon vagyok. Amúgy informatikát tanultam, szóval nem mondanám magam valami spirituális személynek, próbálok racionálisan állni az élet dolgaihoz, még ha erősen emocionális személyiség is vagyok. Viszont úgy néz ki, hogy ha nem is tudatosan, de tudat alatt hiszek ezekben. Mivel spontán jött még anno pár éve, és nem én agyaltam róla, ezért lehet hogy igazad van. Mivel gyenge vagyok az életben is, ezért én könnyű célpont vagyok. A rendszeres jelenségek után természetesen én már nem féltem annyira, sőt, inkább vártam, hogy történjen meg újra, mert tanulmányozni akartam. Sőt, volt időszak, hogy ezt az állapotot meg tudtam szándékosan is idézni. Olyankor max 5 perc kellett hozzá, és létrehoztam a paralízises állapotot. Ehhez persze nyugodt környezet kellett mindig, és valamennyire hogy fáradt legyek. Légzést leállítani majdnem teljesen, és a szemeimmel kellett valamit csináljak. Úgy befelé húzzam, vagyis mintha bandzsítanék. Ez legtöbbször bevált.
Mindenesetre köszönöm szépen válaszod, jó tudni, hogy a dolgoknak lehet egy másik eshetőségük is.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!