Ti hisztek a természetfeletti/paranormális dolgokban?

Igen.

Mennyi, kb. 3-4 perce éreztem, hogy valaki v. valami finoman meghúzta a felsőmet. Egy zenét hallgattam és be volt csukva a szemem.

Ezt követően jöttem ide szétnézni az ezotéria kategóriába.

Az ilyen jelenségek akkor is léteznek, ha nem hiszünk bennük. Ha hiszel bennük, akkor érzékelheted is.

A paranormális, természetfeletti, túlvilági, telepátia, reinkarnációs, stb dolgokról tele van az internet.

Végül egy idézet: Hamlet: "Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes."

...és még egy:

"Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol?"

(Virág elvtárs)

Akinek volt konkrét, semmi mással nem magyarázható élménye, tapasztalata, annak nem kérdés a szellemek és így a szellemvilág létezése. Aki csak mások esetéről hallott (vagy még azt sem), annak a saját világképe függvénye, hogy mennyire képes beleilleszteni annak létezését. Ha saját élmény hiányában nem tudja azt még elképzelhetőnek sem tartani, abszolút érthető és természetes.

Nekem már több saját élményem is volt. Egy példát ragadnék csupán ki közülük. S előre bocsájtom, hogy senkit sem akarok ezzel meggyőzni, és senkitől sem várom el, hogy mindezt elhiggye, vagy ennek alapján higgyen a létezésükben. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, illetve addig nem is várható el senkitől sem, amíg saját tapasztalata nem volt.

Rendszeresen kommunikálok is a szellemvilággal. S még az elején, kíváncsi voltam, hogy nem pusztán a képzeletem játéka-e mindaz, amit érzékelek. Vágtam négy darab papírfecnit, s megszámoztam őket egytől négyig. Felfordítottam, jól összekevertem s találomra húztam belőle egyet. Nekem semmiképpen sem volt és nem is lehetett fogalmam, hogy melyiket húztam ki. Megkérdeztem attól a szellemtől, akivel éppen kommunikáltam. Megmondta, s akkor felfordítottam, s tényleg az a szám volt rajta, amit a szellem közölt.

Hogy még a véletlent is kizárjam, rögtön utána tettem még egy próbát. S az is ugyanolyan sikerrel járt.

Ha a többi élményem nem volna elég, ez minden kétséget kizáróan bizonyítja a szellemvilág és a szellemek létezését. Tehát azt, hogy akivel kommunikáltam, az nem én voltam, de hozzám hasonlóan tudatos, intelligens lény, melynek létezése a fizikai érzékszerveimmel alapesetben nem érzékelhető.

Azokat az élményeket tekinthetjük szellemi, a szellemvilághoz köthető tevékenységnek, amely valóban más hétköznapi, racionális módon nem magyarázható.

Forrása lehet a saját tudati energiánk, de ugyanúgy tőlünk független, szellemi energia is.

A legtöbb esetben olyan szellemi tevékenységről beszülhetünk, amelyet a test halála után még a szellemvilágba át nem kelt szellem okoz.

Mi is mindannyian szellemek vagyunk, csak mi most éppen testben létezve, ahhoz kötve. Azok a szellemek (tehát ugyanolyan emberek, mint mi), akik a fizikai testük halála után annak rendje módja szerint nem kelnek át a túlvilágra, hanem nem kellő tudatosságuk és/vagy az éppen hátrahagyott életükhöz köthető valamihez vagy valakihez való túlzott ragaszkodásuk miatt nem kelnek át, hosszabb-rövidebb ideig itt ragadhatnak a köztes térben, de földi síkon.

Attól függően, hogy mennyi energiával rendelkeznek, változó, hogy milyen megnyilvánulási formát öltenek. Egy elsuhanástól, egészen a tányérdobálásig, széles a paletta. Az, hogy ki előtt tudnak megnyilvánulni, többek között az adott személy mentális egészségétől függ.

Elég sok embernek vannak ilyen tapasztalatai, de a többségük nem mer nyíltan beszélni róla, hacsak valakiben bizalmat nem érez e téren. Ma még tabunak számít mindez, bár a változás azért megfigyelhető.