Miért zárják ki annak a lehetoségét, hogy egy pszichózisban szenvedo (pl skizofrén) valóban nem-e egy másik valóságot él át?

"Mi az hogy mire alapozom?"

Arra gondolok - és nem trollkodok, nem szokásom - hogy nem lehet minden emberi érzékelést tudományos módszerrel bizonyítani. Szerelem, affinitás, tehetség, vonzalom - hogy csak egy párat említsek.

"Arra hogy ismerjük az érzékszervek működését."

Azokét, amelyeket ismerünk. És ki tudja, mi működik még. Intuíció? Prekogníció? Telepátia? Nagyon úgy tűnik, hogy létező dolgok, bár még nem tudták bizonyítani, rengeteg utalás van ezekre, példákat a saját életemből is tudok hozni, és szerintem mindenki így van ezzel. Tény, nem olyan élesek, mint a látás, hallás és a többi, de időközönként észrevehetően működnek.

"Annyi mentális beteg van hogy már rég felfedezték volna közöttük az összefüggést. Ha lenne."

Meg ha vizsgálnák. Sokszor éppen az a nagy felfedezések akadálya, hogy a tudomány különböző szakterületei egymástól túlságosan elszigetelten működnek, nincs átjárás, nincs párbeszéd közöttük. Ez persze saját meglátásom, lehet vele vitatkozni, és nem minden területen van így.

"Az meg hogy két összeszokott ember ugyanarról álmodik nincs semmi különös. Nem meglepő módon hasonló elképzelésük van a dolgokról."

Feleslegesen magyarázom, mert úgysem érted meg, szubjektív az élmény. Nem az elképzelés a lényeg, hanem az, hogy az álom elemei 90%-ban megegyeztek, a történet vonala szintén, csak ő a saját szemszögéből élte meg, én pedig szintén a sajátomból. Gondolod, ez az egyszerű magyarázat nem fordult meg a fejemben? Elből el kellett vetnem, mert nemhogy magyarázatnak, még cáfolatnak is gyenge. Persze ha behunyom a szememet és elfelejtem, akkor nem kell foglalkoznom a miértekkel.

"A hallucinációkat senki sem kérdőjelezi meg, csak azt amit beleképzelsz."

OK, megkérdőjelezni teljesen normális dolog (ez a szkepticizmus lényege), tagadni viszont ettől függetlenül nem érdemes egy olyan területen, ami egyrészt szubjektív és igazolhatatlan, másrészt gyerekcipőben jár. Mindig ugyanide lyukadunk ki, ezért nem érdemes tovább vitázni. Elfogadom az álláspontodat, fenntartom az enyémet.

A szerelem, vonzalom agyi kémia eredménye. Akár csak a hallucinációkat, ezeket is elő lehet mesterségesen idézni. Az affinitás, tehetség meg fogalmak.

Intuíció: rengeteg olyan gondolatunk van ami nem tudatosul. Például mikor valaki odalép hozzád és te rádöbbensz hogy tudtad hogy ezt fogja tenni az nem azért van mert "megérzed", hanem mert már észrevetted csak nem tudatosult benned. Rengeteg olyan dolog van amit nem tudatosul az emberben, amíg az agy rá nem döbben hogy fontos információ amivel foglalkoznia kellene.

Prekogníció, telepátia. Ha megbízhatóan működnének, akkor bizonyíthatóak lennének. Az eddigi kutatások alapján tudtommal a "találatok" aránya megfelelt a statisztikával elvártnak. Tehát csak véletlenről van szó.

Hogy a tudósok mennyire működnek együtt arról tényleg nem tudunk vitatkozni. :)

A közös álomról azt tudom mondani hogy egyszerű statisztika. Mindenki álmodik és nagy ritkán ugyanazt, akár ugyanakkor és néha még ismerik is egymást. Ez olyan mint a lottó. Sokan egész életükben lottóznak mégsem nyerik meg a főnyereményt. De vannak akik igen. A ti esetetekben ez volt a "lottóötös". :)

Örülök hogy tudunk beszélni és nem sértődés van belőle, mint mások esetében. Természetesen mindkettőn azt gondol amit akar. És persze az egyikünk téved, talán még a mi életünkben kiderül melyikünk. :)

Azért tagadom ezeket a dolgokat mert épp annyira nem lehet tudni hogy léteznek-e mint a láthatatlan rózsaszín egyszarvú. Bizonyíthatatlan dolgok amiknek létezése az emberi agy működésében keresendő. Részei a szubjektív világunknak mint mondjuk az érzelmek vagy a képzelet, de a valóságra nincsenek közvetlen hatással, csak az agyunk termékei.

"Az affinitás, tehetség meg fogalmak."

Nem kizárólag: nézz meg egy "csodagyereket", aki 3 évesen értékelhető, szép zenét szerez, vagy úgy teljesít egy ügyességi sportban, mintha évtizedeken át gyakorolta volna. A fogalomnál egy kicsit több, "kézzel foghatóbb". Magyarázat nincs, még olyan egyszerű dolgokra sem, hogy valaki miért matekzseni, másnak pedig miért kivételes a nyelvérzéke.

"Prekogníció, telepátia.[...] A közös álomról azt tudom mondani hogy egyszerű statisztika. [...] Ez olyan mint a lottó. Sokan egész életükben lottóznak..."

Na igen. Csakhogy mi nagyon ritkán beszéljük meg az álmainkat. A prekogníciót nekem nehezen magyarázod félre, pontosan tudom, hogy mekkora esélye van annak, amiket átéltem. Végiggondoltam, hiszen éppen olyan tagadó voltam akkoriban, mint most te. Ráadásul - és most jön a lényeg - nem csak úgy találgattam: nem arról volt szó, hogy megpróbálkozom kitalálni előre, melyik lottószámokat húzzák ki most a sorsoláson, hanem megcsapott egy gondolat; ezeket most tudni fogom! Csak ezért kezdtem tippelgetni, ez soha nem volt egyébiránt szokásom. Ezért zárom ki a véletlent, mert egy olyan cselekvésre éreztem késztetést, amit nem tettem (volna) meg "normál" helyzetben. Még egyszer mondom: nem arról van szó, hogy mindig találgatok, és egyszer sikerült telibetalálnom, mint a lottózók.

Még ha valaki megnyeri a lottóötöst úgy, hogy életében azt az egyetlen szelvényt adta fel, ÉS csak azért, mert egy olyan késztetést érzett és olyan sejtése volt, hogy meg fogja vele nyerni a főnyereményt, önmagában is nagyon érdekes!

Attól még fogalmak, aminek valaki jobban vagy kevésbé felel meg. Botfülű vagy ügyetlen ember is van, csak ők a skála másik végén vannak és róluk nem beszélünk annyit.

A matekzseninél és a nyelvérzékkel rendelkező embernél - mint mindenki másnál is egyébként - sokat nyom latba hogy a genetika által adott affinitása mellett mennyire foglalkoztak vele hogy elsajátíthassa kiemelkedően az adott készségét.

A gyerekkorban kapott nevelés nagyon meghatározó, befolyásolja a gyereket hogy mennyire lesz szociális, érdeklődő és gyerek könnyebben is tanul meg bizonyos dolgokat.

Például a gyerekkori nyelvtanulásnál az anyanyelv és a vele egy időben elsajátított egyéb nyelvek az agy más területén okoznak aktivitást mint egy később elsajátított nyelv.

Ráadásul a tanulás egy része idővel végleg lezárul, tehát például a bántalmazott gyerek lelki sérült marad, akit meg nem tanítanak meg beszélni az sosem tanul meg később, hiába lenne egyébként nyelvzseni.

Gyerekkorban az agy még nagyon "képlékeny" és az akkor tanultak nagy mértékben befolyásolják az illető képességeit. Például a számolás egészen más agyterületet mozgat meg a nyugati fejben számoló és a keleti kézzel számoló gyerek között.

Prekogníció. Véletlen. Mindenkinek van egy hihetőségi határa, ami felett nem tudja elhinni hogy véletlen volt. Pedig a véletlen már csak ilyen.

Az ilyen eseményeknek nagy jelentőséget tulajdonítani az úgynevezett mágikus gondolkodás eredménye, ahol a személy két egymáshoz közeli történés között okozati viszony feltételez, miközben valójában nincs bizonyíték az ok-okozati kapcsolatra. Ennek régen evolúciós előnye volt, kevésbé falták fel a ragadozók azt az ősembert aki mindenben figyelmeztető jelet látott.

A másik dolog ami miatt nagy jelentőségűnek gondolod az az szelektív gondolkozás. Az emberi agy csak azokra emlékszik amik ténylegesen fontosak voltak a számára. Példák: nem emlékszel arra hogy tegnap a villamoson a melletted állók hogy néztek ki, hogy miről beszélgettek vagy arról hogy kissé aggódtál hogy lekésed a villamost (de végül simán elérted). Ugyanakkor arra emlékszel hogy az egyik barátod szemüveget hord, tudod miről beszéltél a barátaiddal legutóbb és emlékszel hogy egy hete villamospótló busszal kellett utaznod.

Az embert sokszor "megcsapja a gondolat", csak ebből a feleslegeset és a hétköznapit elfelejti, ellenben a különleges alkalommal felmerülő, ráadásul beigazolódó gondolatnak nagy jelentőséget tulajdonít a fenti két gondolkodásmód miatt. Sajnos az emberi agy a megerősítést preferálja ezért gyakran becsap bennünket.

Nézd, kétféle módon lehet szélsőségesen tekinteni a világra:

1. Minden véletlen.

2. Semmi sem véletlen.

Az igazság itt is valószínűleg a kettő között van. A világunk aligha működhetne, ha a véletlennek ilyen nagy szerepe volna benne. Ha körülnézel, látható, hogy rendkívül leszabályozott. Egy mókusnak nem születik gyík utódja, holott minden egyes embrió végigmegy a fejlődés ezen szakaszán is. Vagyis: ha a véletlen itt közbeszólhatna, előfordulhatna, hogy megreked az embrió ezen a ponton, és megszületik hüllőként.

Emiatt nem értem, miért hajlamosak az emberek mindent, amit nem érthetnek, de gyaníthatóan van összefüggés, a véletlen "játékaként" tekinteni. A prekogníciós magyarázatodat értem, de nem tudom az eseteimre ráhúzni; csak behunyt szemmel.

A magzat hasonlósága a régi ősökre nem jelenti azt hogy hüllő lehet belőle. Ellenben lehet nyomorék, fogyatékos, életképtelen és egyéb borzalmak...

Persze ezek sem véletlenek, csak még nem tudjuk az összes ezt okozó probléma okát. A véletlen szót azokra a dolgokra használjuk, amiknek bekövetkeztét nem vártuk, mert nem vagyunk tisztában az folyamat minden részletével. De ez nem jelenti azt hogy <válassz valamit ami tetszik> miatt történik, csak azt hogy nem tudjuk.

Illetve legtöbbször elég a folyamatnak csak egy döntő részletét ismerni, amivel helyes döntést hozunk. Van "természetfeletti" érzékszervünk? Nincs.

Azon nincs semmi különös hogy minden "leszabályozott", ami nem ilyen az átalakul valami mássá, amíg végül elér egy stabil állapotot. Kezdve az atomoktól egészen a dns-ig.