Miért zárják ki annak a lehetoségét, hogy egy pszichózisban szenvedo (pl skizofrén) valóban nem-e egy másik valóságot él át?

"Ez olyan, mint ha 4D-ben akarnál látni a 3D-s látásoddal."

Pontosan. Úgy veszem észre egy hogy jó pár ide irkáló embernek problémát jelent minőségi különbséget tenni egyes dolgok között. Csak végletekben képesek gondolkodni, kb.: ha van mikrohullám akkor biztos van Chupacabra is. Mindig valami fizikailag létező dolog és egy fizikailag megfoghatatlan, képzelt dolog közé tesznek egyenlőségjelet. Ezt szoktam "agyi vakságnak" nevezni.

"Ezek fizikai létezők, ellenben egy tőlünk függetlenül létező világot ide keverni, aminek a létezését is kétségbe lehet vonni"

+

"kb.: ha van mikrohullám akkor biztos van Chupacabra is. Mindig valami fizikailag létező dolog és egy fizikailag megfoghatatlan, képzelt dolog közé tesznek

egyenlőségjelet"

Nem.

Nem állítom, hogy létezik Chupacabra (vagy mi az). De azt sem állíthatom 100%-ig, hogy nem létezik, kivéve, ha a Föld összes négyzetméterét egyszerre át lehet kutatni, vagy egyértelműen bebizonyosodik, hogy legenda, minden észlelése téves, stb. Értitek: szkeptikus gondolkodás. De a tagadást illetően is szkeptikus.

A párhuzamot azért hozom, mert az előző korok tudósai is számtalan dolgot kétségbe vontak, mert nem tudták elképzelni (=nem volt okuk feltételezni), hogy létezhet. Ilyen például a levegőnél nehezebb repülő szerkezet, a gömbvillám, a placebó, a fekete lyuk és még rengeteg más, ami ma már megoldott vagy ismert.

Azt a lépést nem vagytok hajlandóak meglépni, hogy a látható és mérhető fizikai világon kívül létezhet más is. Te nem érzékeled, más lehet, hogy igen. Mérni pillanatnyilag nem tudjuk, sötét terület, amely talán egy napon majd megismerhetővé válik, ahogy a világűr "titkai" is lassan bontakoznak ki előttünk, ahogy erre megvoltak az eszközök, és igazoltak bizonyos feltételezéseket, más hipotéziseket pedig romba döntöttek. De ez a "tagadom, mert nincs" hozzáállás teljesen ésszerűtlen, zárt gondolkodásra utal. Nem kell elhinni a jeti legendákat, nem kell minden jelenség mögé szellemeket képzelni, de ha valaki ilyet észlel, és emellett teljesen normális, beszámítható ember, akinek a szavára adni lehet, egyszerűen nincs felhatalmazásod és háttered arra, hogy kétségbe vond a megfigyelését, állítását.

El kell fogadni, hogy a világ még rengeteg titkot rejt. Lehet, hogy csak egy icipici szeletét ismertük meg eddig, mert a java még csak most következik új távlatok feltárulásával. Ezt nem tudhatjuk. Értem én, hogy az ezotériában keveredik a legenda, a babona, a vallás a parapszichológiával és egyéb tudományos "határterületekkel", de nem kell ettől megijedni: az ezotéria gyűjtőfogalom, és az, hogy nem utasítasz el élből mindent, ami abba tartozik jelenleg, nem azt jelenti, hogy te vagy a legnagyobb Slenderman-fan.

Örülök hogy Te tudod hogy valaminek a nem bizonyítása szinte lehetetlen feladat. Ezzel magasan kitűnsz az itteni tömegből! :)

A felhozott példákkal kapcsolatban azt tudom mondani hogy nem az számít hogy egyes tudósok mit állítanak, hanem hogy mit bizonyítanak. A repülő szerkezettel kapcsolatban volt aki tévedett, de mások bebizonyították ezt. A többi dolognál feltételezni se volt okuk a létüket, de aztán felfedezték azokat. Ez utóbbi nem egyenlő a kérdésedben feltettel, mivel feltételezésed már van.

Ahogy a repülő esetében is történt, a tévedést sosem lehet kizárni. Viszont lehet következtetni. Például olyan nincs hogy valaki érzékel egy másik valóságot amit mi nem, mert nincs ilyen érzékszervünk. Azon kívül ma már különféle eszközökkel sokkal jobban tudunk érzékelni bármit mint az érzékszerveinkkel. Ezért ezek a dolgok nem maradnának rejtve a tudomány elől. Persze lehet feltételezni hogy de igenis van ilyen érzékszervünk, de az ésszerűtlen. Ennyi erővel nekem meg akkor szárnyaim vannak. :)

A beszámolókat meg igenis van jogom megkérdőjelezni, a tekintélyre alapozott igazság nem igazság. Azon kívül nincs két ember aki pont ugyan azt látja egy esetnél, értem én például egy sima bűnesetet, ahol a szemtanúk beszámolóinak egy része hamis, nem szándékosan, hanem mert az emberi agy úgy működik, hogy a hiányos részleteket "kiegészíti".

Az agy önbecsapására a legegyszerűbb példa, hogy ha ránézel a mutatós órára, a másodpercmutató megtorpanni látszik. Ennek oka hogy a gyors szemmozgás - mikor ránézel az órára - ideje alatti látvány értelmezhetetlen az agy számára, ezért visszamenőleg behelyettesíti az első értelmezhető képpel: ami az hogy látod az órát. Ezáltal olyan élményt látunk valósnak ami valójában hamis. Hasonló okokra vezethető vissza a fantomfájdalom is. Ingermegvonásos kísérleteknél is hallucináltak a teljesen normális részvevők.

Az agy nem tudja elviselni ha nincs információja valamiről, ezért ilyenkor kreál magának egyet.

"Ahogy a repülő esetében is történt, a tévedést sosem lehet kizárni."

Ez már komoly haladás.

"Például olyan nincs hogy valaki érzékel egy másik valóságot amit mi nem, mert nincs ilyen érzékszervünk."

Van. Van, aki hallja az infrahangot, sőt, bizonyos mértékig az ultrahangot is. Van, aki több színtartományt érzékel, van, aki kevesebbet. Az emberi érzékszervek nem működnek teljesen egyformán, vannak eltérések, mások a szélső értékei az észlelésnek. Lehet, hogy amit más észlel, és paranormálisnak értékeled, te is észleled, csak annyira periférikusan, hogy ingerküszöb alatt marad, és ezért fel sem tűnik.

"Azon kívül ma már különféle eszközökkel sokkal jobban tudunk érzékelni bármit mint az érzékszerveinkkel. Ezért ezek a dolgok nem maradnának rejtve a tudomány elől."

Amire van eszköz, azt tudjuk mérni. Hány és hány dolog létezhet még, amihez még nincs eszközünk, hogy érzékeljük? Ezt valójában senki nem tudja megmondani, ezért mondom, hogy oktondiság állítani, hogy nem létezhet több. Akár ún. "egyéb dimenzió" is.

"a tekintélyre alapozott igazság nem igazság."

Véletlenül sem tekintélyről van szó, hanem olyan emberek beszámolójáról, akik szavahihetőek, mert

- nincs okuk hazudni, valótlanságot állítani, főleg, mivel több a veszítenivalójuk vele, mint amit "nyerhetnek"

- beszámíthatóak, viselkedésük normális, nem mutatnak elmebetegségre utaló jeleket

Nem igazságról van szó, viszont ezeket a beszámolókat nem szabad(na) figyelmen kívül hagyni, főleg, ha ez az egyetlen módja a terület kutatásának. Nem tudományos módszer, kétségtelen, de ugyanez a helyzet a pszichiátriai kórképekkel is: a hallucinációk, pontosabban az annak nevezett jelenségek feltárására csak az az alany képes, aki átéli ezeket. Vagy elhiszed neki, vagy nem. (Ráadásul többnyire tényleg megbetegedett agyú emberek, akkor miért nem hiszünk feleennyire sem a látszólag épeszűeknek?)

"Az agy önbecsapására a legegyszerűbb példa..."

A illúzió meg a sokk teljesen más, mint amiről én beszélek. Nekem is volt balesetem, fél évig nem emlékeztem, hogyan alakult ki a szituáció. Volt megérzésem is, ami bejött, több alkalommal voltak kisebb prekognícióim, teljesen világosak az emlékeim, sőt, némelyikre tanúim is voltak, akik megerősítették azt, hogy nem hallucinálok, és nem később "gyárt az agyam" hamis emlékeket.

"Az agy nem tudja elviselni ha nincs információja valamiről, ezért ilyenkor kreál magának egyet."

A bizonytalanságot sem viseli túl jól... ;)

Te most az emberi érzékszervek minimális különbségéről beszélsz, amik így is úgy is emberi határon belül mozognak. A hullámok az emberi tartományon túl vizsgálhatóak eszközökkel és semmi közük paranormális izékhez. Az mindegy hogy létezik-e még olyan dolog amit majd egyszer megmérünk, most arról van szó hogy érzékelhet-e az ember olyat amit a tudomány nem. Nem érzékelhet, persze lehet az ellenkezőjét hinni.

Szavahihetőség, tekintély, tökmindegy. A lényeg a bizonyíthatóság. Hallucinációkról mindenki azt gondol amit akar, de amíg csak az adott ember számára létezik, addig csak szubjektív élmény, nincs köze a valósághoz, még ha ő annak is éli meg.

A "különleges élmények" sosem álltak meg a tudomány előtt. A legtöbb inkonzisztens és téves volt, a többi meg csak nem bizonyítható. De hinni lehet bennük, ez olyan mint a jóslás. Bármit meg lehet jósolni, ha elég tág időben, elég sok cselekmény között vagy homályos utalások alapján keresik, akkor meg is fogják "találni". Akár rögtön többet is! :)

"arról van szó hogy érzékelhet-e az ember olyat amit a tudomány nem. Nem érzékelhet, persze lehet az ellenkezőjét hinni."

Ezt mire alapozva állítod?

"Hallucinációkról mindenki azt gondol amit akar"

Ez is haladás.

"de amíg csak az adott ember számára létezik, addig csak szubjektív élmény, nincs köze a valósághoz, még ha ő annak is éli meg."

Mi a valóság? Számára az, amit megél, mert nem tud különbséget tenni közte. Megint csak az a kérdés, hogy ezek a "valóságok" valóban szubjektívek-e, vagy pedig vannak mégis köztük közös elemek. Sok minden azt mutatja, nem olyan elszigeteltek, mint egyesek hiszik.

Előfordult már (állítólag) közös NDE (halálközeli élmény), és van szakirodalma a párhuzamos álmoknak is. Utóbbit egyszer én is átéltem a párommal, ugyanaz volt a motívuma mindkettőnk álmának, csak érdekesen szubjektíven éltük meg azt. (Semmi köze nem volt közös élményekhez, ráadásul nem csak egy-két dologban volt egyezés.)

"A "különleges élmények" sosem álltak meg a tudomány előtt. A legtöbb inkonzisztens és téves volt, a többi meg csak nem bizonyítható. De hinni lehet bennük, ez olyan mint a jóslás."

Nem olyan, nem is értem az összevetés alapját, még úgy sem, hogy kifejted. Egyszerűen más a kettő mechanizmusa, története, mindene. Ráadásul elviszi a témát másfelé (jóslás, illetve mennyire determinisztikus a világunk).

Visszatérve a fő csapásmederbe, nem az a lényeg, hogy mi áll meg a tudomány előtt. Mi áll meg előttünk. Attól még, hogy nem tudod beilleszteni a jelenlegi tudományos keretrendszerbe, nem kötelező tagadni (és sokszor nem is ésszerű). Ez az, amiről papolok, most már oldalak óta. Nem állítom, hogy az általam felhozott példák tudományosak, vagy bármelyik tudományos módszerrel igazolhatóak. Viszont rendszeresen átélik őket, szakirodalmuk van, emígyen egyre kevésbé elvitatható a jelenségek léte, ezért - bár magyarázatot még nem tudunk rájuk adni - tagadni szűklátókörűségre vall. (Az "agy" szeret mindent megmagyarázni, az ego így érzi magát biztonságban, szereti kiiktatni maga körül a bizonytalanságot keltő elemeket, hiszen azok kiszámíthatatlan jövőképet vetíthetnek előre. Sokszor ezt csak úgy képes megtenni, ha egyes faktorokat kiiktat, adott esetben úgy, hogy nem vesz róluk tudomást. Így elegánsan és egyszerűen megoldotta saját maga számára a kognitív disszonancia problematikáját.)

"Te egy 3 dimenziós világban élsz, míg a Chupacabra a 4 dimenziós világban . Te semmiképpen sem tudsz 4D-ben látni, mert nincs ilyen érzékszerved, sőt nem is alakulhatott ki, mert nem vagy része a 4 dimenziós világnak, így semmiképp nem láthatsz olyasmit, ami kívül esik az érzékelésed határán."

Ez logikus, de honnan tudhatnád/tudhatnánk, hogyan épülnek fel/ágyazódnak be egymásba ezek a világok? És biztosan nem lehet-e érzékelni egy másik kis szeletét? Nem elsősorban egy fizikailag teljes valójában megjelenő élőlényre vagy tárgyra gondolok, hanem áttűnés-szerű jelenségekre (szellemészlelés).

Te most trollkodsz??? Mi az hogy mire alapozom? Arra hogy ismerjük az érzékszervek működését. Eszem megáll...

De elszigeteltek, kellően nagy minta esetén mindenre találni összefüggést. Annyi mentális beteg van hogy már rég felfedezték volna közöttük az összefüggést. Ha lenne. Az meg hogy két összeszokott ember ugyanarról álmodik nincs semmi különös. Nem meglepő módon hasonló elképzelésük van a dolgokról.

Jóslást csak azért hoztam fel mert az is képzelgés, bár tényleg nem jó példa. Lényeg hogy az egyiknél mentális betegnek nevezzük az illetőt és meg akarjuk szabadítani a problémájától, a másik esetben meg normális embernek tartjuk az illetőt és csak vállat vonunk, mert őt nem zavarja.

A hallucinációkat senki sem kérdőjelezi meg, csak azt amit beleképzelsz.