Lehetséges-e a jővőben hogy teleportáljunk egyik pontbol a másikba?

Szia, újra én a sorozatos emberke! :P

A sorozatot a Discovery Science-n láttam, és a címe pedig a következő: SCI-FI Tudomány. Remélem segítettem, és ha igen, jöhet a zöld kéz. :D Szia!

16 évvel a kérdés kiírása után is a kvantum-összefonódás egy olyan jelenség, ami során két foton olyan módon kapcsolódik össze, hogy bármi történik az ‘A’ fotonnal, az azonnal megtörténik a ‘B’ fotonnal is. De nem pontosan erről van szó, de legegyszerűbben a következőképpen képzelhetjük el. Vegyünk az ujjaink közé egy gombostűt, úgy, hogy lássuk a fejét. Menjünk vele egy tükörhöz, és kezdjük el a tükör előtt mozgatni a gombostűt. Ahogy a kezünkben lévő gombostű mozog, pontosan ugyanúgy mozog a tükörképe is. Ugyanez történik a kvantum-összefonódás során is két fotonnal, de tükör nélkül, elméletileg határtalan távolságban. A két foton fényévekre is lehet egymástól, akkor is azonnali az információátvitel, és mindez úgy, hogy a két részecske között nincs érzékelhető kapcsolat. Vagyis ha lenne egy kvantum-összefonódott fotonpárunk, egy a Földön, egy pedig valahol az Androméda-galaxisban, és ha képesek lennénk mozgatni a földi fotont, a párja pontosan ugyanúgy és ugyanakkor mozogna az Androméda-galaxisban. Ez a fizikai jelenség később nagy szerepet játszhat a kvantum-internetben (természetesen ez még csak egy ötlet), ami távolságtól független, azonnali, és feltörhetetlen információküldést jelentene. Mindazonáltal ez még nem teleportáció! Jelenleg azon dolgoznak a kutatók, hogyan tudnánk fotonokat teleportálni. Ha ez sikerülne, a következő lépés lehetne egy teljes atom teleportálása, ezután jöhetnének a molekulák, de van egy kis probléma. Az adatmennyiség, amit ilyen módon A pontból B pontba kéne küldenünk egyszerűen túl nagy. Jobban mondva, felfoghatatlanul nagy. Egyetlen e coli baktérium (alig nagyobb egy Y kromoszómánál) is 90 milliárd atomból áll. Ehhez képest a te tested nagyjából 32 billió sejtből áll, vagyis kb. 30 billió sejttel több van a testedben, mint ahány galaxis van az ismert univerzumban. Ahhoz, hogy egy embert teleportálni tudjunk – vagyis a sejtjeit információvá bontani, átsugározni valahová, és ott újból tökéletesen összerakni -, felfoghatatlanul nagy számítási kapacitásra lenne szükségünk. Számokban kifejezve egy ember esetében 2.6 x 1042 bit, vagyis 2.6 és utána 42 nulla. Ehhez elképzelhetetlenül nagy sávszélességre lenne szükségünk, és nagyjából 10 billió gigawattóra energiára. Vagyis a teljes Egyesült Királyság energiafogyasztását fel kéne használnunk egymillió éven keresztül, és nagyjából 4.800.000.000.000 évig tartana az adatátvitel, vagyis 350.000x tovább tartana, mint amennyi idő eltelt az univerzum megszületése óta. Bárhová is szeretnél menni, gyalog hamarabb odaérnél. És ez csak a kisebb probléma... Ha sikerülne áthidalni a technológiai akadályokat, amit még megoldhatónak is találok a következő 100-200 évben, akkor sem biztos, hogy az ember túlélne egy ilyen teleportációt. Elméletileg, ha egy anyag másolatának (akár élő, akár élettelen) atomjai pontosan ugyanott és ugyanúgy helyezkednek el, mint az eredeti anyagé, akkor tökéletes klón jön létre. Sajnos nem tudni, hogy valóban megmaradnának-e pl. az emlékeink, vagy emlékeznénk-e a teleportálás kezdetére. Azt sem tudni, mi történne a teleportált éneddel. Ha „csak” lemásoljuk az információt, és azt küldjük tovább, akkor nem csak teleportálunk, de klónozunk is, ami még több kérdést vet fel. Elméletileg a téridő meghajlításával is lehetséges lenne hatalmas távolságokat viszonylag rövid idő alatt áthidalni egy Einstein-Rosen-híddal (féregjárat), de ez sem lenne könnyebb, vagy egyszerűbb feladat a teleportálásnál.

Tehát lehetséges lesz valaha is a teleportálás? Igen, és nem, nem tudom. Csak azért, mert el tudjuk képzelni, még nem biztos, hogy meg is tudjuk, vagy meg kellene csinálnunk. Ez még túlságosan nagy falat nekünk, tehát egyelőre marad a séta.