Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Hogyan bizonyosodhatnék meg róla? Humorheroldok kíméljenek

A történet a következő.

Mostanában nem sokat alszom otthon (kolis vagyok). De amikor hazamegyek néha éjszaka megmagyarázhatatlan zörejeket hallok. Nem mindig, de előfordul. Kopogás, csepegés, cuppogás stb. Nem is foglalkoztam vele, mert nem tartottam fontosnak. Aztán valamelyik este éppen lefeküdtem. Már kezdem bóbiskolni, mikor a fejem mellől, az ágy végében valami bugyborékoló hangot hallottam. Gondoltam, csak képzelődöm, de újra hallottam. Felkapcsoltam a lámpát, hogy megnézzem mi az. Persze semmi. aztán elkezdett megint cuppogni, nem is cuppogni. Hanem inkább egy halk puszira emlékeztető hang jönni a falból. A falipolcom irányából.Persze át is néztem, de semmi. Nem ritmusos hang volt, néha gyakrabban, néha sűrűbben hallottam. Kezdem beparázni. Aztán elkezdtem hallani a szoba másik végéből is. A hideg is elkezdett futkosni a hátamon. Valamiért jó ötletnek tartottam, ha elkezdek beszélni. Szép nyugodtan elmondtam, hogy szeretnék aludni, mert holnap nehéz napom lesz. Aztán eszembe jutott megkérdezni, hogy van e itt valaki még. Megkértem, hogy az igen válaszra cuppantson kettőt, a nemre pedig egyet. És most jön a java. Nem nézzetek hülyének.

Megkérdeztem tőle, hogy itt van-e? Erre egy kis szünet, majd kettő cuppogás

Megkérdeztem, hogy szellem-e? Erre egy gyors cuppogás.

A kérdések közt szünetet tartottam, tehát nem lehetett véletlen. Nem tudatos megfontolásól, hanem mert nem tudtam magamhoz térni, hogy kivel beszélek, és hogy most mi van.

Egymás után megkérdeztem többször is, hogy itt van e? Mindre két cuppogás volt a válasz egy kis gondolkodás után.

Aztán kérdeztem tőle midenfélét, ami eszembe jutott. Most nem írnék le mindent, mert nem is emlékszem pontosan. Azt talán megkérdeztem, hogy véges-e a világegyetem-nem. Akkor végtelen-e --igen. No comment. Nem jutott eszembe olyan kérdés, amivel teljességgel meggyőződhettem volna. Elég jól elbeszélgettünk. Megkérdeztem, hogy ő valami természetfeletti lény? Válasz öööö nem emlékszem pontosan.

Aztán lassan kezdtem álmosodni, és megnyugodni. De mikor megkérdeztem ,hogy lefeküdhetek- erőteljes nem. Ja igen az elején megkérdeztem, hogy kérdezzem meg ki vagy? --igen. Ekor keztem találgatni. Közben végig az mondogattam, hogy kérlek ne jelenj meg, mert idegbajt kapok.

Megkérdeztem, hogy csak ebben a házban szokott jelen lenni?--Igen Nem jönne velem --nem. Ha valakinek elmondom, el fogja hinni--nem. :(

Na mindegy. Igy utólag próbélnám értékelni az eseményeket, hogy valósak voltak-e? nem csak az agyam játszott velem?

A cuppogást am mindenki hallja a házban, de oda se hederítenek rá, ahogy én sem, egészen mostanáig.

Mit csináljak?

azt leírnám, h most a koliban vagyok. Tehát nem tudok semmit sem tenni.

Mit tanácsoltok?

Legközelebb másfél hét múlva leszek otthon.

Nem tudom, hogy bizonyíthatnám be nektek. Írjatok egy kérdést, amivel igennel, v nemmel lehet válaszolni. Megpróbálom megkérdezni. És leírom a választ.

Ez egy kicsit hosszúra sikeredett, de még új bennem az élmény.