Kiváncsi vagyok a véleményetekre s aki tud valamiféle magyarázatot adni azt kérném írja le. (? ) vagy ha volt hasonló álma.

HÁrom éve is megvan talán hogy egyik este mikor már javában benne jártunk az éjszakában tehát 2 - 3 körül álmodtam. Egy kripta szerű szobában voltam s körülöttem a falakon alkzatok és hieroglifákra emlékeztető írásjelek lehettek. Körben emberek ültek törökülésben. Az egész kép hangulata olyan volt mint egy régi fotókópiát nézne az ember kicsit fakó kicsit poros kicsit ódon.

A szoba özepén egy kétlépcső oltár volt s előtte egy csuklyás női alak állt. A vonásai nem maradtak meg tisztá n de nem is láttam mert a ruha teljesen eltakarta.

Az oltáron egy oválisforma kisebb piros és zöld kővet magábafoglaló tárgy feküdt. A nő olyan szavakat kzdett el mormolni s aztán egyre hangosabban kántálni amelyeket nem értettem meg de tudtam hogy a helyhez és az eseményhez nagyon is köze van. Az oltáron fekvő kő világítani kezdett és mintha arany fénysugrak csaptak ki volna belőle rés keletkezett amin keresztül egy másik fekete ésmély világba lehetett látni.

A résen át egy olyan világ tárult fel amely félelemt de olyan igazi csontráző félelmet tartogatott. Egy különös fekete tekergő alakot lehetett látni ahogy a szürke ködfátyolok közöt ide oda izeg mozog várva hogy vébemenje a "rituálé".

Közben a falakbólből, a terem falaiből rothadó csontvázak törtek utat maguknak és a körbenülőkre támadtak. Az oltárnál álló nő hisztérikusan rhögött és úgy hívta ezt a "varázslatot" hogy a 12 halott idézése.

A forgadalom egyre nagyobb lett az emberek pánikszerűen rohangáltak nyakukban a halottakkal az oltárnál pedig ahol a kő és a rés volt egyre jobban fogott el a borzalommal vegyes félelem.

Valahol itt fordult meg az álom s feltámatd bennem a tudatosság tudván, hogy harcolnom kell ez ellen s erőt véve magamon közelebb mentem zaoltárhoz és a követ megpróbáltam elvenni s ezzel bezárni a rést de nem ment. Viszont valahogy valahonnan feltűnt egy segítő kéz egy ismeretlen nő személyében aki "mágikus" erejével segített bezárni a rést. S ebbn a pillanatban a csontvázak is porrá hullottak.

A vége itt van mert ekkor felébredtem és rámtört az a furcsa érzés mikor az ember olyan álomból ébred ami nagyon élethű s egy pillanatra nem tudja mi is történt.

Olyan érzésem ovlt ebben az álomban mintha igazi volna s nem csak figyelője vltam hanem tudatos résztvevője is. Majdnem mindent éreztem ami a környezetemben történt. Félelmeket megalomániát hisztérikus pánikot ahogy végigsöpör az embereken és a diadalittas örömöt hogy sikerült bezárni azt aszörnyűséget ami kijöhetett volna.

Nagyjából ennyi. Ez az egyik legjobban megamaradt álmom életemben.