Szellemek élnek a szülői házban?
Kezdeném azzal, hogy 28 éves vagyok, és egy kis városkában nőttem fel Hatvan mellett.
Gyerekkorom igazán vidám volt, azt leszámítva, hogy láttam szellemeket.
Volt 2-3 szellem aki együtt járt, de nem beszéltek hozzám csak figyeltek, kukucskáltak. Bevallom tőlük nagyon féltem. A nagymamám is látta őket, éppen vártuk haza este az édesanyámat a munkából amikor megjelentek. Azt mondta ne figyeljek oda rájuk, nem szabad tudomást venni róluk, és akkor elmennek.
Aztán volt egy ijesztő nő, akit szerencsére csak párszor láttam, mindig mutogatni akart valamit.
Egyszer 13 éves lehettem és éjjel eljött. Olyan volt mint egy lidércnyomás. Rettegtem tőle. Egy irányba mutogatott, de félelmemben elbújtam a takaróalá, és remegtem. Amikor ez a nő megjelent állandóan fáztam, és alig kaptam levegőt.
Aztán ott volt az én őrangyalom. Nem tudom, hogy tényleg az őrangyalom lett-e volna, de az biztos, hogy akkor volt velem amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Egy éjszaka megjelent álmomban, nagyon szép volt. Egy körben fény volt körülöttünk, a fényes körön kívül pedig korom sötét volt. A sötétből lépett mindig mellém, és segített nekem. Például a tanulásban, és sokat beszélgettünk. A tanárok csodálkoztak a nagy fejlődésen. Semmi otthoni tanulással 4-es-5-ös feleléseim voltak. Azt hozzá kell tennem, hogy délután amint hazaértem az iskolából rohantam aludni, hogy találkozhassak vele, és reggelig aludtam.
Minden nap ott volt a fény és a sötétség, és ő mindig eljött hozzám.
Ez az időszak talán 4-5 hétig tartott.
Aztán egy nap elbúcsúzott, és nem jött többet.
Azt mondta már nincs szükségem rá, pedig én boldog lettem volna, ha marad.
Nagyon szerettem volna látni, és még most is nagyon boldog lennék, ha láthatnám!
Tudom, hogy kicsit hosszúra sikeredett, elnézést kérek.
Van nekem egy 8 éves kislányom.
Párszor már volt a nyaralni, vagy szünetre abban a házban ahol nevelkedtem édesanyámékkal, de ilyen még nem volt, vagy nem merték elmondani. Karácsony után szünidőre elvitték újra a nagyszülők.
Tegnap este kint voltak az udvaron, az édesanyám hátul a kert felé volt, ezért a nagypapával édesapámmal kisétáltak érte. A kislányom fogta az elemlámpát, korom sötét volt, csak azt lehetett látni amit a lámpa megvilágított. Egyszer csak a kislányom erősen meglökte valaki. A nagypapa fogta a kezét, ő is érezte, és teljesen ledöbbent, nem tudta mire vélni a dolgot. A kislányomnak kikerekedtek a szemei, és könyörögni kezdett, hogy menjenek onnan, mert ott van a hosszú hajú néni aki nézi őket, elakarta lökni őt, és nagyon fél tőle. A szüleim odavilágítottak, de nem láttak semmit. Az édesapám sohasem hitt az ilyenekben, de most biztosan állította, hogy a kislányt valami vagy valaki eltaszította/ellökte, és nem volt ott senki más csak ők.
A kérdésem az lenne, hogy létezik, hogy egy dühös női szellem ott él a szülői házban? Miért akarta bántani a kislányomat? Mi oka lehet ilyen gonoszságra?
Lehetséges, hogy az a nő akit én is láttam anno?
Egy ismerőst felhívott az édesanyám, és azt mondta neki, hogy valaki megfog halni, és így jelzett, csak ezzel az bajom, hogy bántás nélkül, ha simán megjelenik bőven elég lett volna... Miért gyerekekre támad?
Mit lehet ilyenkor csinálni?
Köszönöm szépen előre is a segítő válaszokat!
válasza:"arrafelé van egy régi vásártér"
Régi állatkereskedők, sátrak, vándoréletmódot folytató emberek, ital, sokminden előfordulhatott a múlt század elején egy vásártéren
"meg egy kocsma"
Időnként késelések, stb. előfordulnak. Néha meghal valaki.
"A gond az, hogy félek nem csak bajt hozok a nyakamra, nem tudom őket majd elküldeni. "
Ez az, ha rájönnek, hogy látod őket, akkor érdekessé válsz nekik, nem akarnak elengedni,magad köré gyűjtöd őket. Ez logikus, hiszen ha te is időtlenül és észrevétlenül kóborolnál az anyagi világban, örülnél ha valahogyan tudnál kommunikálni.
"Félelmetes lehet, legalábbis nekem az lenne"
Elképzelhető, hogy aki lát ilyesmit,az látna ezt-azt, de az átlagembernek semmi különös nincs.
Próbaképpen fényképezek olyan helyeken, ahol ilyesmibe botolhat az ember. Érdekes módon kórházi helyszíneken soha semmi rendkívülit nem fotóztam, kihalt épületekben is nagyon kevés anomáliát sikerült (azok is általában fénytöréssel magyarázhatók), viszont temetőkben elég sok érdekes képem készült. Ebből a legmeggyőzőbb több egy percen belül készült kép,ahol mindegyiken megtalálható egy pici gömb (az utolsó képet ráadásul más irányban, több tíz méterrel arrébb készítettem,tehát követett a jelenség. Az aznap készült többi képen semmi sincs,és a képeket nem ugyanott található,tehát nem szennyeződés az objektíven. Természetesen a szememmel semmit nem láttam. Viszont a "jelenség" érdekesnek találhatta már azt is,hogy valaki fényképez,ami ugye temetőben szokatlan, és lehet így próbált kommunikálni? Ha ennyi apróságba "belekapaszkodnak", akkor hogy járhat akiről felfedezik, hogy látja is őket?
Lehet valami abban, hogy köztünk sétálnak, csak nem látjuk őket. Egyszer az udvaromon fényképeztünk egy megmagyarázhatatlan "füstöt", amit ott rögtön megpróbáltunk reprodukálni,de nem tudtunk
Napkiraly: Köszönöm szépen a választ!
Azt el is felejtettem írni, hogy 1 utcára laknak a szüleim a temetőtől. De nem arra mutogatott. Viszont ez megmagyarázhatja a sűrű jelenségeket.
Nem is gondoltam rá, pedig logikus.
Van a kert szomszéd, és a kertszomszédnak szemben már a temető van.
Temetőbe sokat jártam egyedül a nagymamámat látogattam, és sok érdekességet láttam például egy idősebb nénit aki a temető csaphoz ment vízért, csak odatartotta a vödrét mintha menne bele a víz, majd mintha tele lenne tovább sétált az első sírig majd szem elől tévesztettem.
Kis idő múlva újra megjelent, és ugyanazt megcsinálta a vödörrel. Rám nézett, én mosolyogtam rá (mindig mindenkire mosolyogtam), köszönve is neki, gondterhelt volt az arca, de elmosolyodott, majd az első sírnál valahol ismét eltűnt.
Egy másik kicsit számomra félelmetesebb eset.
Testvéreim mindig fogadtak, hogy éjjel átmernek menni a temetőn. A fiatalabbik bátyám meg is csinálta, és úgy gondoltam ez nekem is simán menne. Közel laktunk, hát kiszöktem. Tudtam, hogy mi vár rám, illetve sejtettem, de belevágtam.
Amikor a temető felénél tartottam, suttogást kezdtem el hallani. Hol közeledett, hol távolodott. Annyira féltem, hogy kicsordult a könnyem is. Pedig tudtam, hogy nem szabad, csak át kell szaladnom, és kész.
A ravatalozó pont középen van, ott állt előtte egy bácsi aki engem nézett, én pedig úgy döntöttem határozott léptekkel, gyorsítva a tempón tovább indulok, hogy hamarabb kiérjek.
Már láttam a kaput amikor megláttam, hogy a kapunál állnak. Arra gondoltam, hogy itt a vég! Most lebukok.
A halott lelkektől kevésbé tartottam, mint attól, hogy lebukok.
Elbújtam egy sír mögé, vártam, hogy elmenjenek.
Közben olyan volt mintha mellettem traccsolnának, de már nem emlékszem mit, vagy, hogy akkor értettem-e.
Jól megnéztem, két munkás ruhás férfi volt, akik éppen dohányoztak, és beszélgettek.
Eldobták a cigit, majd elindultak befelé.
Azt hittem, hogy kiugrik a szívem, itt a vég, most aztán jól kikapok....
A két férfi viszont besétált a kapun, és a régi, mára már ápolatlan síroknál eltűnt.
Ezek számomra olyan szőrborzongató emlékek, de nem félelmetesek inkább izgalmasak. Minden esetre soha többet nem csináltam olyan butaságot, és nem is fogok ebben biztos vagyok.
Nem is értem, hogy gyerekkoromban miért nem féltem úgy mint most ettől a dologtól.
Volt 1-2 nagyon félelmetes személy, mint a bizonyos fentebb említett nő, de ennyire nem féltem ettől a dologtól.
Lehetséges, hogy ez már azért van, mert befolyásolt amit az ismerőseimtől mindig hallottam. A szellemekkel ijesztgetni szoktak, nem beszélgetni, és félni kell tőlük, nem lepacsizni.
Nagyon elkanyarodtam a temető téma miatt, de annyi mindent tudnék mesélni...
Aludtam az édesapám munkájának köszönhetően "új" temetőben, romos kastélyban (Turai Kastély), és mindegyik helyen történt valami megmagyarázhatatlan. Illetve az édesapám próbálta megmagyarázni mindig később, kisebb-nagyobb sikerrel. :) A Kastélyban szó szerint bekopogtak hozzánk a szobánk ajtaján. @.@ De most már tényleg elég, mert nem ez a téma.
A válaszodra visszakanyarodva.
A vásártéren sok búcsút tartottak egészen talán 8 éves koromig aztán átették más helyre. Állatokra nem emlékszem, csak mindenféle árusra, és körhintára, stb...stb...
A kocsmában pedig tényleg volt pár bunyós/késeléses eset, de szerintem a legtöbb kocsmában vannak ilyenek.
Végiggondolva, a gyermekeim miatt sem szeretném, ezt a "képességet" fejleszteni. Majd talán egyszer. Addig is, ha találkozom velük, próbálok úgy tenni, mintha nem látnám. Bár ezzel csak egy baj van. Ha látom őket, illetve megjelennek előttem, úgy érzem, hogy ők tudják, hogy én látom őket. Mintha azért jelentek volna meg eleve. De ez lehet butaság.
Elnézést kérek, hosszúra sikeredett!
Még egyszer köszönöm a segítséget!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!