Mesélnétek szellemtörténeteket ami veletek történt meg?

Hát, ijsesztő paraizék nem történtek még velem (lekopogom),de egyszer volt egy eset,amiről nem akarom elhinni,hogy véletlen volt. Szívesen elmesélem :)

Na szóval. Elsős voltam középsuliban. Tisztára depis voltam az új környezet miatt,meg minden, és a család egy részével akkortájt nagyon rosszban voltunk. Megtudtam, hogy a dédimamám kórházban van agyvérzéssel, és megbeszéltük anyával,hogy harag ide, vagy oda, szeretem a dédit, és nem érdekel senki,akivel találkozhatok, be fogunk menni hozzá.

Egy csütörtöki nap volt ez, reggel a vasutállomáson ücsörögtünk egyik barátnőmmel, mert túl korán ért be a vonat. Nagyon paráztam, hogy mi lesz a kórházban.. Féltem,hogy találkozom a mamámmal vagy az apámmal,akik balhézni fognak velem a dédi előtt, és attól is,hogy a dédi milyen állapotban lesz. És akkor odajött egy öreg néni hozzánk, és beszélgetni kezdett velünk. Elmondta, hogy 88 éves, és épp dolgozni megy,mert tök fittnek érzi magát, mesélt arról, hogy élte meg a II. világháborút.. És mikor mennie kellett, elmondta a kedvenc idézetét " Ember, küzdve küzdj, és bízva bízzál!" Nem kapcsolódott a témánkhoz ez az idézet, furcsának is tartottam, hogy elmondta,de nagyon örültem a kellemes beszélgetésnek.

Délután találkoztam anyával, és bementünk a kórházba. Az ajtóba megtorpantam, mert eszembe jutottak a rossza dolgok régről, félni kezdtem, megijedtem. De akkor ránéztem a faliújságra. Egy idézet volt rajta: " Ember,küzdve küzdj,és bízva bízzál!" Kicsit elmosolyodtam, bementünk, és nem volt semmi baj, boldogan mentem haza,mert a dédi nem volt olyan rosszul,mint amire számítottam, és egy családtaggal sem találkoztunk, akivel nem akartunk.

Ezt sosem fogom elfelejteni, nagyon szép dolog volt, és bár én erősen realista vagyok, nem tudom, és nem is akarom elhinni, hogy ez véletlen volt :)

Ez olyan 7-8 éve már lassan, (lehet még régebbi). Délután történt az eset, talán nyáron, vagy tavasszal. Akkoriban úgy laktunk itthon, hogy én két húgom, meg anyám (kertes ház).

Az tudni kell, hogy apámnak volt egy ilyen fapapucsa, és a padlás lépcső még ilyen betonszerű állapotban volt. A lényeg az, hogyha abban valaki felment a padlása az nagyon jellegzetes hangos, kopogós hangot adott ki.

Épp tesóimmal játszotunk, mikor egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy "anya" megy fel a lépcsőn, aztán eszünkbe jutott, hogy most ment ki etetni a kutyát, kinéztünk az abalkon és valóban kint volt, itt egy rövid időre kitört a pánik... Nem sokkal később odamerészkedtünk a padláslépcsőhöz (még akkor lehetet hallani), a fapapucs a helyén volt, és továbbra is lehetett hallani azt a jellegzetes kopogó hangot, aminek pár másodperc múlva vége lett.

Mai fejjel visszagondolva talán a fűtésrendszer "kopogott", bár egyáltalán nem merném biztosra állítani, ugyanis azóta se hallotunk hasonlót és az előtt sem.

Egyik éjelen esett az esö, egész éjel zuhogot.

Kimentem pisilni, és zajt hallotam a szobámból valami össze tört és egy furcsa hang ìgy szólt: nem bírlak tovább elviselni!

Még jó hogy pisiltem, mert beszaladt volna :)

Vissza felé indultam, a vázát hallotam szét törni, valaki de inkább valami felemelte és eldobta kb 4-5 métere a másik falnak még a fal is vizes lett.

Ekkor "beszartam" kökeményen fogtam magam és menekültem az esöbben anyámékhoz, igaz nem laktak mesze, de ugy éreztem valami követ, de lehet csak a félelem és az esö hatására.

Kb 1 hét mulva felszenteltetem a lakást egy papal, addig nem is mentem haza.

Utánna nem volt semmi de 1 hónapig ott aludt tesom.

Engem is érdekel, tehát írok ide, most nem mesélnék, mert álmos vagyok, esetleg majd priviben.

Miért, veled történt ilyen?

Két évvel ezelőtt ( sajnos a pontos dátumra szintén nem emlékszem) egy este éppen lefeküdni készültem. Az ágyam szorosan a falnál van, a sarokban, ugyanebben a szobában van a testvérem ágya is és ő már aludt. Bebújtam a takaró alá és már éjfél körül járt az óra, mindenki aludt csak én nem. Mivel írtam, hogy közvetlenül a fal mellett található az ágyam, kopogásra lettem figyelmes, mely a falból jött. 5-10mp-es szünetekkel újra ismétlődött. A sötétben mobilommal odavilágítottam testvérem ágyához, mert úgy gondoltam ő mozgolódik, de mélyen aludt. A kopogás tovább ismétlődött. Felkeltem az ágyból és kimentem a szomszédos szobába, ahol a szüleim ágya van és mindketten aludtak. Azt hittem valamelyikük fent van és a konyhában tevékenykedik valamit, ugyanis a fal másik oldalán ez a helyiség található. A kopogás tovább folytatódott, így fogtam magam és kimentem a konyhába. Fülemet a falhoz tettem, de érdekes módon a kopogást nem hallottam. Vártam és még mindig csönd volt. Visszamentem a szobámba és az ágyam mellett álltam, de nem hallottam semmit. Lefeküdtem ismét és alighogy letettem a fejem a párnára, a kopogás újra elindult. Már azt gondoltam, hogy esetleg valamiféle egér lehet a falban(lyuk az persze nincs sehol), de a kopogás egyre erősödött, gyorsult és átváltott dübörgésre, mintha a másik oldalról valaki teljes erőből a falat ütni ököllel. Ekkor már nagyon féltem és úgy éreztem, mintha lenne még valaki a szobában. Lehet ez már annak tudható be, hogy megijedtem, valami olyasmi érzés volt, mint amikor egyszer csak megérzi az ember, hogy valaki nézi és pont ránéz az illetőre, aki tényleg őt figyelte és tekintetük összetalálkozik. Magamra húztam a takarót és nagy félelem közepette, valahogy elaludtam...

Másnap reggel elmeséltem a történetet édesanyámnak és mamának, akik megmosolyogták a storyt és úgy gondolták, hogy csak álmodtam az egészet vagy képzelődtem. Ebben a pillanatban csengettek. Az ablakból látni, hogyha a kapuban megnyomja valaki a csöngőt. Kinéztem az ablakon, senkit nem láttam, de a csengő még mindig szólt. Anyukám kiabált a másik szobából, hogy ki az és válaszoltam, hogy magától szól a csengő. Ekkor Ő is és mama is odajött az ablakhoz és együtt figyeltünk. Ezután mama kiment a kapuhoz és pontosan mikor odaért, akkor maradt abba a csengetés...

Poltergeist, kísértet vagy valami egyszerűbb dolog? Tönkre ment a csengő? Nem, az azóta is jó és nem adott ki magától hangot. Nem tudom megmagyarázni.

Szia!

Velem történt egy nagyon furcsa,és rémisztő eset.....Bár történt több is,de számomra ez volt a legijesztőbb.

Olyan egy évvel ezelőtt,a barátnőm ott aludt nálunk.Miután lefeküdtünk alig bírtam elaludni....Valamit éreztem a közelemben,és mintha fáztam volna....De az nem lehetett,mert jól be volt fűtve,és vastag takaróban voltam....Aztán mégis elaludtam.Olyan éjféltájt azonban arra ébredek,hogy valami bele lehel a fülembe.....Mintha mondott volna valamit de nem értettem.Nagyon ijesztő volt,és egyből kikeltem az ágyból,és megnéztem,hogy nem-e a kutyám volt,vagy hogy nem-e a barátnőm.....De a kutyám nem volt bent,és a barátnőm el volt fordulva....Inkább nem keltettem fel,gondoltam majd elmondom neki reggel.Amikor elmondtam neki,nagyon megijedt...

Azóta már szerencsére nem történt semmi,de ezt soha nem fogom elfelejteni.Mostanában mindig a fülemig húzom a takarót.XD

És ha valaki azzal jönne hogy ez nem igaz,vagy hogy ez lehetett a nem tudom mitől,azzal nem tudok mit csinálni,mert ez a történet igaz.Én nem tudnék ilyeneket kitalálni.