Mit tegyek, hogy megszakadjon ez a generációs lánc? ÉS mit csináljak anyámmal?

A történetem kicsit hosszú,de megprobálom röviden elmondani.Az édesanyám és köztem lévő nagyon rossz kapcsolatról van szó.

Anyámék évekkel ezelőtt vettek egy 2 generációs családi házat,hogy majd ha férjhez megyek,ott lesz a jó kis családi ház.(a portán 2 ház van,az egyikbe anyámék laknak,a másik külön bejáratú felújításra szoruló,ez lett volna a miénk)Idén februárban oda is költöztünk anyám biztatására a férjem lakásából,hogy elkezdjük felújítani,és igy ha nálunk lakunk pár hónapot,akkor spórolás szempontjából igy segítenének.Én akkor már 5 hónapos terhes voltam a kislányommal.1 hónapig minden szép és jó volt,a férjem és én mindenben segítettünk a ház körül,én ugy gonodlom,hogy mindent megtettünk,hogy alkalmazkodjunk a helyzethez.Adtunk a közösbe nem is keveset(sporolni viszont nem tudtunk jobban,mintha maradtunk volna a másik lakásunkba)1 honap elteltével,anyám 180 fokos fordulatot vett,és el kezdett minket szekálni kegyetlenül.Mindenbe meleszólt,mennyit zuhanyzunk,mennyi wc papirt használunk(amit persze mi vettünk)mennyit eszik a férjem,mért megy az anyjához..meg mindenbe...a férjem egy végtelen türelmes,béketürő ember,soha egy rossz szót sem szolt anyámnak,csak türte a gonoszságait.Mindennek elhordta őt is meg anyósomat is.És mindent elkövetett,hogy szétmenjünk,csak a viszályt szította köztünk.Rengeteget stresszeltünk anyám miatt, a férjem 15 kg-t fogyott 2 hónap alatt,nekem meg 30 hetes terhesen beindult a szülés...szerencsére le tudták állítani és ezután 5ször kerültem vissza a szülőszobára még,és 8 hetet töltöttem a kórházba...de jobb volt ott,mint otthon a feszültségbe,amit anyám generált.A kórházba sem hagyott nyugton anyám,állandóan hivogatott, a férjemet,meg anyósomat szidta,és cseppet sem törődött azzal,hogy én milyen állapotban vagyok.Hozzáteszem,anyám 35 évet dolgozott a szülészeten az egészségügyben.Elhiresztelte mindenkinek,akivel csak találkozott,hogy én azért vagyok a kórházban,mert a férjem fertőzést vitt rám,és az ő hibája minden.Ami persze egyáltalán nem volt igaz.Magát egy cseppett sem okolta.Mindent elkövetett,hogy egy nyugodt percem se legyen.Aztán mikor 3szorn is kiengedtek a kórházból,már a nagymamámhoz költöztünk,mert sem én sem a férjem nem akartunk anyámhoz visszamenni.Anyám tombolt,mert a nagyimat is szívből utálja,pedig nagyon rendes,84 éves, és sokat segített anyáméknak anyagilag is meg egyébként is.2 hét után pedig a saját kis panelunkba visszaköltöztünk.Azóta el telt 8 hónap, és anyám egyszer sem látogatott meg minket,de apám sem,mert ő anyám kiskutyája és azt csinálja,amit mond,pedig diplomás,értelmiségi ember,és mindenben behódol anyámnak.Az én anyám az a fajta szülő,aki ugy gondolja,ha megszültem a gyerekem,akkor tejhatalmam van felette,akárhány éves is.És tulajdonképpen egész életemet anyám lelki zsarolással szenvedtette.Mindig nekem kellett vigyázban állni, és ha ő bántott meg engem,még akkor is nekem kellett vezekelnem.Szerencsére 39 hétig kihuztam a terhességem,Isteni csoda,hogy nem lett semmi baja se a gyereknek se nekem.Senkinek nem kivánom azt,amit én átéltem akkor.

A szülés gyorsan ment,mert én előtte 8 hétig kivajudtam magam.A szülöágyamon felhivtam anyámat,hogy azért mégis tudja,hogy most szülök,és azt ahogy reagált erre..egy szivdöfés volt...közölte gúnyosan,hogy ezért hivtál fel?!Hát felsirtam,de nem a fizikai,hanem a lelki fájdalmam miatt.Ja és szülés elött a drága anyám azt kivánta nekem,hoyg olyan kinok gyötörjenek a szülöágyamon,hogy belepusztuljak.Hát anya az ilyen?

A 8 hét alatt 2szer volt bent nálam meglátogatni,akkor csak bunkóskodni jött hozzám.Mai napig,ha nem viszem oda a gyerekeket,akkor ő nem jön hozzánk,csak a gyámhatósággal fenyeget,hogy majd elmegy oda láthatásért...nincs tiltva a gyerekektől,bármikor jöhet hozzánk,mert én már eleget vittem a gyerekeimet hozzá.A nagyobbik gyermekem 4,5éves,és csak rá kiváncsi,a kicsi nem érdekli.Ha elviszem hozzá,akkor elbügyürgeti,de róla sosem érdeklődik.Amikor ott hagytam nála a nagyobbika pár órára,vagy ott is aludt(a békesség kedvéért)a gyerek hazajövet nagyon más volt,minden rosszal traktálja szegény kisgyereket,őt is probálja lelkileg manipulálni.És a gyerekem kezelhetetlen pár napig,miután hazajön a nagyanyjától,és ellenünk hangolja.

2 hónapja csöppent a végső csepp a pohárba,amikor felhivta a férjem,és elkezdett neki nem valósakat állaitani rólam(ha engem nem tudott fél év alatt a férjem ellen hangolni,most beprobálkozik ellenem),hogy nem is ő a gyerekem apja,meg szeretőm van...stb...szerencsére a férjem betudja annyival,hogy anyám bolond,és ő is inkább a békét keresi...Hát ezek után még menjek oda,és vigyem a gerekeimet,mintha mi sem történt volna....én most jutottam arra a döntésre,hogy végleg megszakitom a kapcsolatomat az anyámmal,mert nem fogom sem magam,sem a gyerekeim életét tönkretenni egy ilyen anya miatt.Karácsonykor sem mentünk hozzá,fel sem hivott minket.

Tudom,hogy hamarabb kellett volna ezt meglépnem,de mivel az anyám,probáltam kézzel-lábbal menteni a kapcsolatunkat.Csak az a a baj,hogy még ő érzi magát sértett félnek,holott mi vagyunk azok.Ha én közelitettem felé egy lépést,ő hátra ment 4-et.Bocsi,hogy hosszúra sikerült,azért remélem lesz olyan aki elolvassa...

Még ami lemaradt,hogy anyám állandóan fenyegetőzik,hogy tönkre tesz minket,és olyat tesz velem,amit ember még nem tett a gyerekével.Én szerintem anyám orvosi kezelésre szorulna,ezt mondtam apámnak is,de aki beteg,az sose látja be,hogy beteg,és nem fog elmenni orvoshoz.Én nem félek tőle,mert nem tud nekünk ártani,csak nagyon rossz, nehéz feldolgozni,hogy az anyám hova jutott és,hogy viselkedik,szinte ok nélkül.

Nem fog változni...és ez náluk női ágon generációs betegség,az ő anyja is igy viselkedett vele(sőt annak az anyja is kitagadta a gyerekeit),12 éve kezdődött nála az "agybaj" és most anyám ápolja az otthonába(a nyugdijáért)demenciás,pelenkás,ágyban fekvő beteg.De olyan csúnyán még a nagyanyám sem viselkedett anyámmal,mint az anyám velem.És amikor eszébe juttatom ,hogy emlékszik e arra,hogy nagyanyám mit művelt vele éveken át?És ,hogy most ő is hasonlóan bánik velem,és az neki annó,hogy fájt....erre csak azt válaszolta,hogy mert megérdemlem...és ő nem is olyan rossz hozzám

Igazából sosem volt 100-as az anyám,de ennyire durva azért nem volt...álmomban sem gondoltam volna,hogy ilyen is tud lenni.Valószinű,hogy irigyli a boldogságomat,mert ő nem az,és ezúttal komolyan megijedt,hogy a második házasságom alatt megtaláltam a boldogságomat,sőt még gyereket is szültem a férjemnek.Kézzel lábbal azon volt,mikor megtudta,hogy terhes vagyok,hogy vetessem el,amikor meg veszélybe került a terhességem,azt próbálta elérni,hogy császározzanak meg,és utána kötessem el magam,hogy soha többé ne lehessen gyerekem(és ezáltal a szerető anyám megóvjon még egy rossz terhességtől)hát ilyen gonosz.

Elmúlt a karácsony,még azt sem mondta az anyám,hogy bukj fel..2 ünnep között volt a szülinapom fel sem köszöntött, ujévkor sem történt semmi...én nem hivtam fel,és nem is fogom csak apámmal beszéltem.És anyám mondogatta ismerősöknek,hogy neki még ilyen rossz karácsonya nem volt,hogy az unokája nélkül telt el.A büszkesége ,gőgje, kivagyisága sokkal erősebb,minthogy eljönne hozzánk,és meglátogatná az unokákat,mert tiltva azóta sincs, hozzánk bármikor eljöhetne,de szerintem sose fog jönni.

Orvoshoz 200%,hogy nem fog menni,szerinte nekem kéne oda menni,ő nem beteg.

Ezzel a stilusával,gőgjével,büszkeségével már csak nem fog lealacsonyodni,hogy ő látogassa meg az unokáit pár utcával arrébb,vigyem én oda a gyereket.