Éjjelente mindig úgy alszom hogy megy a tv. Nem bírok sötétben aludni, nem bírom ki hogy ne lássam a tárgyakat amik körülvesznek, nem bírok csendben sem elaludni.26 éves korom ellenére. Volt már valakivel hasonló?

Tévé mellett alvók, ez egy teljesen logikátlan dolog, a furcsa jelenségeket nem fogja a bekapcsolt TV, sem a rádió távol tartani, viszont a szervezetnek nem tesz jót az a rengeteg elektroszmog.Volt hogy elaludtam pár órára a tv mellett és utána mindig rosszul éreztem magam fizikailag és nagyon kialvatlan maradtam reggel.Nem éri meg.Én is átéltem furcsa, sőt, ijesztő dolgokat, de beletörődtem, hogy ezek ellen nem sokat tehetek.

Mikor zavar a sötétség, akkor nem húzom le a redőnyt és a kinti lámpák fényében elég jól látom, mi történik a szobában.Vagy mécsest gyújtok, annak kevésbé zavaró a fénye.

Feketébe öltözött, csuklyás alakot nagyon sokan láttak már, de még nem olvastam olyat, hogy bárkit is bántott volna.Egyesek szerint a csuklyások valami féle szellemi vezetők, vagy őrangyal félék.Állítólag ilyen mindenkinek van, csak nem mindenki olyan szerencsés, hogy láthatja.Úgy tűnik, neked sikerült :)

Én 4 éves voltam, mikor egyszer egyedül maradtam a (kivilágított)szobában éjszakára.Nem aludtam el, mivel féltem.Nekem akkor egy démon jelent meg a szobámban(persze, akkor még nem tudtam, mi az).Kellett néhány év, hogy kiheverjem,más bajom nem esett.

09:36

Igen, érted jöttek, hogy elvigyenek a többi idióta reptoid mániással együtt.Remélhetőleg egy nagyon távoli galaxisba.

Jajj a csuklyás alak.

Őt ismerem, ő a legjobb barátom.

Addig örülj amíg én nem megyek hozzád, mert akkor tényleg rettegni fogsz.

Na majd este találkozunk:)

Bye

Mert a csuklyás alak kevésbé idióta, mint a Reptoid?

Neked aztán sok eszed van. Inkább várom a Reptoidokat, mint aggódjak a szobából kiillanó fekete árnyalak miatt.

(Barom)

Lehet, hogy csak hallucináltad. Éjszaka sokszor kinyitjuk a szemünket, még ha nem is emlékszünk rá. lehet, hogy épp csak nagyon imagináris kedvében volt az agyad.:) Vagy alvásparalízised volt.

Mindenesetre elmondom az én történetem, hátha segít (Freudnak biztosan tetszene):

Mindig féltem a sötéttől. Olyan "inkább magamra húzom a paplant, és beleizzadok, de akkor sem nézek ki alóla" gyerek voltam persze csak ha egyedül aludtam.

Aztán pár éve szintén egy ilyen alkalommal vettem az összes bátorságom, bebújtam a paplanomba, és elképzeltem, hogy felállok, és kisétálok. Nem "testen kívüli élmény", vagy "testelhagyás", szimplán csak elképzeltem. Próbáltam úgy, hogy minél igazibbnak tűnjön, és tényleg elkezdtem félni. Elképzeltem, ahogy kifelé tartok a sötét konyha felé. És amikor ott voltam, nagyon félve, elképzeltem, hogy ott van előttem az, amitől félek. Nem volt alakja, valami sötét fekete füst-árnyékszerűséget képzeltem el.

És akkor fogtam magam, és megöleltem.

És akkor átváltozott egy szőke, aranyos kislánnyá. :)

És elmúlt a félelmem. TÉNYLEG kimentem, járkáltam a sötétben, nyár volt, jó idő, és nem féltem, valamiféle szeretet érzés fogott el.

Tipikus példája a Helyettesítés és a Fantáziatevékenység freudi elhárító mechanizmusokra.

[link]