A barátommal fogok aludni, és történt valami abban a házban, valaki megmondaná, hogy ez igaz-e? (bővebben lent)

Nem. Babona csupán. Ha hiszel is a lélek létezésében, azt nem úgy kell elképzelni, mint egy látható szellemet a filmekben. Emlékét megőrizzük, vagy ha nagyon zavar, hogy minden ugyan olyan, mint mikor még ott élt, mert szinte látod, hogy ott van, rendezzétek át a lakást.

Inkább barátoddal foglalkozz, neki kell ezt feldolgozni.

Mint sokszor, ez a hozzászólásom is sokaknak meredek lesz.

Nincs miért aggódnod. A szellemi lények a test halála után a legritkább esetben maradnak ebben a térben. (Igaza volt annak, aki azt írta, hogy ha sokan itt maradnának, élhetetlen lenne a tömegsírok környéke.) Közülük is sokkal inkább csak azok maradnak nagy ritkán, akik hirtelen külső (pl. baleseti) események következtében hunytak el, és szinte betegesen ragaszkodtak valamilyen evilági dologhoz (pl. hozzátartozóhoz, lakáshoz, bútorhoz, stb.).

Aki öngyilkos lett, az távozni akart. Mindegy miért, de nem fog itt maradni - odaát pedig a gondját viselik.

A hozzászólások legnagyobb részéről pedig csak egy vicc jut az eszembe:

Elviszik az idős paraszt bácsikát, aki ritkán járt még a városban is, az állatkertbe. Az öreg egyszer csak meglátja a zsiráfot, a földhöz vágja a kalapját, és így kiált:

- Márpedig ilyen állat nincs!

:)

Szóval ez a dolog baromira nem hit kérdése, de még egyszer: semmi okod az aggodalomra.

Készülj fel a még ismeretlen környezetre lelkileg, vigyél magaddal egy kedvenc kispárnát, egy jó könyvet, hagyd égve a villanyt vagy a tévét mielőtt elalszotok, és ne félj a zajoktól. Minden háznak, lakásnak vannak teljesen normális hangjai. Pl. bekapcsol a fűtés, pattan egyet-kettőt a parketta, esetleg ha társasház, akkor szaladgál egy kisgyerek a felettetek lakónál, vagy az üres padláson galambok, nyestek vadászhatnak. Ez mind normális, ne félj, a barátod is biztos azonnal megmondja, ha valami ismeretlen a számodra, és vigyázni fog rád.

Érezzétek jól magatokat! :)