Félek, vajon normális ez?

Szerintem ezzel többen is így vagyunk,hogy félünk valamitől,amit nem lehet megfogalmazni...Én rettentően félek egyedül,érzem,hogy van ott velem valaki vagy valami.Néha már odáig elfajul,hogy én sem merek kimenni a mosdóba...Tárgyak esnek le nálunk is főleg tükrök és órák az utóbbi meg is áll.Alakokat látok vagyis csak körvonalakat,ilyenkor bebeszélem magamnak,biztos csak képzelődöm,de mikor látom,hogy a kutyám és a cicám is oda néz,akkor legalább annyira megnyugszom,hogy nem vagyok dilis:)

Én kifejlesztettem azt a módszert,hogy sok mesét nézek és ilyenkor kitisztul az agyam és valami gyermeki megnyugvás lesz rajtam úrrá.Tudom ez viccesen hangzik,és én sem hinném el ezeket a dolgokat ,ha nem velem történtének meg...Szerintem is találd meg a neked legmegfelelőbb módszert,ami megnyugtat vagy ellazít...az segíteni fog:)

Kitartás...:)

Szerintem is paranoia.

Egyébként nálam volt egy pont, ami előtt nem féltem semmitől. Aztán megtanultam félni a félelemtől. És ez a legrosszabb.

Ez kb úgy néz ki, hogy tudom, hogy nem létezik, nem lehet ott, nincs ott, de ha meglátnám, akkor rendesen megijednék.

De hidd el, nincs ott semmi. A semmitől meg nem kell félni.