Mit jelenthet ez? (bővebben lent)
Anyukám mesélte, hogy kiskoromban (1,5-2 évesen) "képzeletbeli" barátaim voltak. Velük játszottam és beszélgettem. Anyáék nem látták őket, de azt mondták úgy viselkedtem, mintha élő emberek lennének. Ez normális?
Meg amikor mondanak nekem valamilyen sztorit (pl: hogy aznap mi történt velük stb.) mindig elképzelem amit mondanak. Az agyam teljesen magától csinálja ezt. nekem ez tök természetes, de anya azt mondta hogy enm minden ember tudja ezt.
Mostanában nagyon elkezdett érdekelni ez a dolog, kihez tudnék elmenni egy ilyen sztorival?
bocsánat, ha nagyon zavaros.
Szerintem mind a kettő dolog természetes. Elmesélnek valamit és te azt elképzeled? Mi ebben a meglepő?
Kis koromban nekem is voltak képzeletbeli barátaim.
Szerintem természetes.
Ez természetes. Kiskorunkban még nagyon élénk a fantáziánk, máshogy látjuk a dolgokat. Amikor unatkoztunk és nem volt kivel beszélgetni akkor kitaláltunk történeteket. A legtöbb kisgyereknek vannak képzeletbeli barátai akikkel néha beszélget, még akkor is ha esetleg nem mesél róluk az anyukájának.
Az meg hogy elképzeled a dolgokat megint csak természetes szerintem. Én is elképzelem az ilyesmit (ha igazán érdekel)
Velem is volt ilyen 2 éves koromban. Egy képzeletbeli barátom volt, de nem ember. Hogy pontosan milyen lény, arra már nem emlékszem, de Anyu szerint mindig Nyuszikának (persze nem nyúl volt xD) szoktam szólítani....
Állítólag kisgyerekeknél ez teljesen normális.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!