Mi volt életed legijesztőbb dolga?

Amikor elájultam,megláttam egy múmiát ,rémálom......

Ez s 16. szülinapom előtt történt 5 nappal. Beleszálltunk kocsival egy fába. Kiszedtek a kocsiból akkor magamnál voltam és olyan fizikai fájdalmat éreztem amit elképzelni sem tudtam volna. A mentőben rettegtem hogy meghalok mire a kórházba érünk... Majd a kórházban kiderült, hogy nagyon súlyosak a sérüléseim és meg kell műteni. Kiborultam és elkezdtem kiabálni bár mozdulni is alig tudtam. Ennyire emlékszem. Elég félelmetes volt.

Olyan 10-12 éves lehettem, akkor építették az aluljárót, és elvettek hozzá a temetőből is. A nagyapám és a bérma-keresztapám is sírásó volt, és apámmal elmentünk velük halottakat kiásni, mert exhumálni kellett őket. Szóval halottakat ástunk ki, volt amelyik koporsó már el volt rothadva, és tocsogott a halottól. Elég mélyre voltak temetve, mert meg van határozva, hogy 180 centire kell temetni a halottakat. Legalábbis úgy a 70-es években még úgy volt, a KÖJÁL így állapította meg. A lényeg az, hogy én is beleálltam, az akkor már mélyen kiásott sírba, és lapátoltam is ki a földet, de egyszer apámók azt mondták, hogy elmennek valahová,- már nem emlékszem hová- szóval teljesen egyedül maradtam. Egy idő után ki akartam kapaszkodni, de nem ment, hiába akartam a lapátnyélen felmászni. Akkor iszonyatosan megijedtem, de szerencsére visszajöttek apámék és kihúztak. Életemben nem voltam még úgy megrémülve, pedig a halottaktól nem félek. Úgy látszik, egy pillanatig pánikba estem.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 12:44 Milyen az hogy a koporsó el volt rohadva és tocsogott a halottól? elég kíváncsi lennék leírnád? köszi

el ment a net...

Nyaralni voltunk a családommal és a barátainkkal. Éjfél körül volt és nagyon álmos voltam. Volt szobatársam de ő még filmezett a többiekkel a földszinten. Befeküdtem az ágyamba és és ránéztem a szekrényre. Eszembe jutott mi lehet benne, talán szellemek és akkor olyasmit hallottam, mintha valaki-vagy valami- mozogna a szekrényben, mozgolódna, morogna és kapirgálta. Meredten bámultam és mintha meg is mozdult volna... A legfurcsább az volt hogy néhány percig ment ez a műsor aztán hirtelen egy pillanat alatt teljesen legyengültem, mintha minden erőmet kiszívták volna. Percekig bénultan feküdtem, aztán összeszedtem minden erőmet és bátorságomat és leszaladtam a többiekhez. Persze ez csak azért volt mert már nagyon álmos voltam, félálomban vánszorogtam fel az emeletre és valószínűleg álmodtam és beképzeltem magamnak. A bénulás pedig szerintem nem olyan furcsa tünet ilyenkor, amikor az ember nagyon fél valamitől. Ez nem bemagyarázás , ez az oka de azért félelmetes volt...

És a tiéd mi volt?