Ha azt vesszük, hogy valóban vannak paranormális jelenségek, és valóban létezik Isten, ő miért nem véd meg minket tőlük? (lent)

"Isten megvéd mindentól csak kérni kell!"

Ezt magyarázd majd el (ha találkoztok) a mélyen hívő kulák dédapámnak, akit lelőttek Rákosi felbérelt emberei, mert nem volt hajlandó beszolgáltatni a disznóit.

Az emberek sajnos elfordultak Istentől, így nem tud nekik segíteni.

Elsővel értek egyet.. Isten segít, csak kérni kell és elfogadni, amit ád..

jaja kerni kell:))

es mi van azzal a bizonyitott tennyel, hogy az ima nem mukodik. az emberiseg tortenelme ezt tisztan bebizonyitotta.

vagy szerinted egy haboruban csak az egyik fel imadkozik?

egy focimeccsen az gyoz akinek tobben imadkoznak?

az ima bizonyithatoan nem hasznal semmit. van is egy mondas, hogy hogy hitesd el magaddal es a kornyezeteddel, hogy segitesz valakin, mikozben a vilagon nem tettel erte semmit?

imadkozz.

jaja istenhez kell fordulni. szellemi rovidnadragok vagytok velemenyem szerint.

21:04 vagyok.

Kedves Utolsó, hiszed, vagy nem, a gondolat teremtő ereje működik, de a legtöbb embernek át kell esnie élete mélypontján ahhoz, hogy értékelni tudja a Fényt..

Nem haragszom rád, hisz hitetlen vagy, nem tudhatod, mit beszélsz.. Én viszont nem érzem rövidnadrágnak.. ;)

aki felelőtlenül bolygatja a mindent ellátó energiát, az bizony mit vár cserébe? ezek igazság szerint nem is kifejezett démonok, hanem az egyén saját elméjének szüleményei...csak hát az elme kicsit nagyobb hatalommal bír, mint azt sokan hiszik...

egyébként Isten olyanra alkotta az embert, amilyen Önmaga...gondolatával alkotni képes elme...szóval az emberi egyének léte örök...csak hát tapasztalják a születést és halált...szóval ezeket a szörnyűségeket csak átélik, de konkrét bajuk nem esik...ha pedig már nem bírja valaki, akkor ahhoz is legyen úgymond bátorsága, hogy meri kérni Istent, hogy segítsen, ugyanis aki meri, azt ki is húzza a "szarból", ugyanis Isten a valódi önmagunk, és csak a legjobbat akarja nekünk, de ránk nem erőltet semmit...csak az opciókat adja...aki pedig nagy hatalomra vágyott persze meggondolatlanul, az megeshet, hogy úgy jár, mint az a nő a filmben, amit a kérdésed alá írsz. ez persze egy korábbi életbe is végrehajthatott buzgó kíváncsiságból is eredhet. ha jól tudom a férfit nem támadta a "démon"...vajon miért...:)

Isten tehát megvéd, mivel a létedet el nem veszi...de nem fog önkényesen változtatni rajtad, vagy a tapasztalatodon...mivel ez pont az igazságossággal menne "szembe". de mondom, ha valaki őszintén akarja a vezetést, az meg is kapja...egyébként mindenki kapja ezt, csak hát sokan "tojnak rá". :P

üdv

26/F

LastOne.Left

Isten szabad akaratot adott nekünk, ezért nem fog beleszólni abba, amit mi itt a földön véghez viszünk.Isten mindenkinek segít, aki hittel kéri őt, ha rossz dolog is történik valakivel, abból mindig kisül valami jó is. Minden rosszban van valami jó és fordítva. A teremtő, bárhogy is hívjuk, velünk van, mert az ő képmására lettünk mi is teremtve.

A Sátán által képviselt gonosz erők, jelenségek Isten által kiirthatóak lennének, de ezt azért nem teszi meg Isten, mert ha valami csak jó, akkor sokkal könnyebben áttéríthetnek minket a rosszra, de én sem tudhatok mindent.

Csak a saját "történetemet" szeretném elmesélni:

Mikor megszülettem már csak 1 nagymamám élt, és ebben nem is láttam semmi rosszat, nem éreztem a többi nagyszülő hiányát, mivel soha nem is ismertem őket. Nagymamám is, anyukám is, apukám is mélyen vallásos volt, így én is ebben a szellemben nevelkedtem.Minden nap imádkoztam, rendszeresen jártam templomba. Rossz embernek sem mondanám magam, nem cigiztem, nem ittam, szándékosan soha nem ártottam senkinek. 9 éves voltam mikor meghalt a nagymamám. Szomorú voltam, sírtam, de elfogadtam, mivel már öreg volt. A hitem nem tört meg itt. 14 éves voltam mikor apukám váratlanul szívinfartusban hunyt el, és még ebben az évben anyukámnál rákot diagnosztizáltak. Hiába a kemoterápia anyut 8 hónap alatt vitte el a rák, 15 éves voltam. A nővérem 19 volt, így ő vett magához, itt maradtunk ketten a családi házban, én tanultam, ő elment dolgozni, és próbáltunk megélni a nővérem fizetéséből, és az örökségből. 2009-ben, akkor 16 évesen a nővéremmel mentünk haza az unokatesóméktól autóval. A szembejövő autós elaludt, és átjött a mi sávunkba, a nővérem elkapta a kormányt, és beleborultunk az árokba. Nővéremnek eltört a combcsontja, nekem agyrázkódás, és a karom tört el. Én csak 1 hétig, nővérem 1 hónapig volt kórházban. Azóta már "jól vagyunk", de csak mi maradtunk egymásnak. A hitem megtört, már nem tudok hinni.

Kérdezem én. Hol volt a mi Istenünk, mikor apu meghalt? Hol volt, mikor anyut temettük? És hol volt, mikor balesetünk volt?