Aki látott már szellemet tud róla mesélni, hogy milyen?

Hát, nagyon átlátszó figurák. Szavaiknak sincs semmi súlya. Lépteik nyomtalanok. Érinthetetlenek. Színtelen, szagtalan, alaktalan szálldogálók.

Kivehetetlen a tekintetük.

Szemmel nem látod, füllel nem hallod, orral nem érzed, bőrrel nem tapinthatod és nyelvvel sem kóstolhatod. Csak a szív érzékeli, amit az elme meg sem sejtett, fel sem fogott.

Mindenhol ott vannak, mind ott vannak. Mindent tudnak, mindent látnak. Látnak a szemeddel, hallanak a füleddel, éreznek a nyelveddel, tapintanak a bőröddel, szagolnak az orroddal. Mind a vendégeid. Időtlenek. Azok is ott vannak, akik voltak, de azok is, akik majd csak ezután lesznek. ott minden idő egyszerre valósúl. Mindent tudnak, ismerik a nagy tervet és nem szolnak közbe. Mi is köztük vagyunk.

Megfoghatatlan figurák, ám mégis áttetszők.

Szerintem védőangyal formájában megmutatkoznak néha, pl súlyos betegségek esetén, álomban.

Szimbólumokat mutatnak, amiből meg akarja mutatni, hogy meggyógyulsz esetleg.

Többen beszamoltak arról, hogy mielőtt majdnem elgázolta volna valami őket, csengettyűt hallottak, vagy hogy valaki nevén szólítja őket, így megállván par masodpercre, elkerülték a balesetet.

Állítólag egyesek szerint mindenkinek van védőangyala, masok szerint csak annak, aki nemes lélek és jót tesz.

Szerintem amúgy az elhunyt rokonaink szelleme velünk van mindig, főleg előidézzük őket, ha rájuk gondolunk, vagy megfogjuk, megöleljük a pulóverét, pokrócát, akkor rájukhangolódunk, felvesszük energetikai szinten a kapcsolatot. Ugyanígy élőkkel is kapcsolatba lép az asztráltestünk, ha rajuk gondolunk, ez egyfajta “telepatikus” kapcsolódást feltételez, konnektálódást a masik energetikai testére, negatív vagy pozitív gondolatokkal.

Az átkok pedig léteznek, emiatt, mert a negatív energia gyengítheti a másik asztráltestét.

Igen láttam kétszer is. Egyszer az utcán ment fel a hegyre. Fehér volt, átlátszó és akkora, mint egy ember.

Máskor a temetőben . Miután meghalt a lányom anyja és éjjel is mentem ki a temetőbe többször valamiért, mert hiányzott. Egy ilyen alkalom során láttam másik sír felett egy hasonló átlátszó és ember alakú fényt, amely mozgott. S sír tulajdonosának nevét nem írom ide, mert fölösleges. Nem a párom szelleme volt szerintem. Legalábbis így éreztem, nem jött felém sem, hanem a másik irányba haladt, aztán eltűnt. Érdeklődtem az illető felől, akinek a sírt csinálták. Annyit tudtam meg, hogy öngyilkos lett, de a rokonai nem látták a szellemét. Vagy nem beszélnek róla.