Érzések nélkül hogyan lehet élni?
Pár éve kezdődött. Régen tudtam szeretni, voltam szerelmes, éreztem érzéseket de ahogy egyre több csalódás ért egyre inkább érzéktelenedtem.Voltak rendőrségi ügyeim. Köztük emberrablásos, és sok más. Nem én raboltam hanem engem.
Volt olyan barátnőm akiről fél év után derült ki hogy prosti. 8 barátom halt meg különböző okokból kifolyólag.
(drog,baleset, gyilkosság) Apám nincs. Kórházba dolgoztam a pszihiátrián , betegszállítóként és hullaszállítóként.
Ma ott tartok hogy egyátalán nem érzek semmit. Már több mint 4 éve nincsenek érzéseim. Sem anyám felé , sem senki felé. Olyan mint ha csak úgy volnék , mint egy robot és végzi a dolgát. elfelejtettem milyen érezni. nem tudom hogy tudok e még érezni valaha. Lányoknál sem nyitok , mert nem mozgat meg egyik sem.Nem vagyok együtérző és nem is sírok. Vajon van megoldás ? Vagy ne törődjek vele
Köszönöm a válaszokat. Próbálok mindegyik kérdésre választ adni. Próbáltam már gyógyszereket szedni, az orvos írta fel:
haloperidol, risperdal consta. Ezek kedélyjavító pszihotikumok. Nem segített!Próbáltam drogokat pl extázi.
Az állítólag felszabadítja az emberben az endorfonokat, de nálam semmi sem történt egyiknél sem. Eddig gyógyszer nem segített. Nem gondolok olyan dolgokra, hogy mi értelme van az életnek, mert nem látok benne értelmet.
Ha bele is gondolok, nem jön semmilyen érzés.Öngyilkosságra gondoltam már, de nem akarok meghalni mert akkor azok az emberek akik szeretnek, akik sokat küzdöttek és sok energiát fektettek belém, mint pl anyám összeomlana. Azt nem szeretném hogy miattam gondjuk legyen. Akik éreznek felém, próbálom nem megbántani őket.
Ez volt az első lépés, amit a doktorral át kellett vennünk.Ugyan is nem néztem azt , hogy vannak érző emberek és megbántom őket, a lélektelen jellememmel.
32 éves vagyok, a bázison élek.Ott mindenki csak csöndesnek hív, mivel nem sokat beszélek. Ezt is amit itt csinálok, hogy ide írok a doktor kérése volt.
Kedves amiket írtok, de nálam ez olyan mint ha lett volna egy emlékezetkiesésem.Tehát nem tudom már , hogy hogy kell érezni. Figyelni a tájat a leveleket, hallgatni az érzelmes zenéket, de semmi. Semmi nem jön még ha próbálok oda koncentrálni is. Egyszerűen nem tudom hogy kell!
Életmódot váltani nehéz, mert az arcomon sem nagyon látszanak az érzelem jelei, ezért sokan megilyednek tőlem.Főleg hogy 198 cm magas vagyok és 132 kg.
A bázison a konditeremben töltöm az összes szabad időm hogy ha bevetésre megyek akkor fitt legyek. Szóval sok ember megijed tőlem ezért sem tudok olyan munkát végezni.
Senki sem lát szívesen. Azért próbáltam megvágni magam, hogy jöjjön egy érzés magam felé, hogy aggódok magamért. Ezt is az orvos mondta, hogy aggódnom kellene magamért. Azt nem mondta, hogy vágjam meg magam. De ha meg is vágom magam akkor sem jönnek az érzések, még a fájdalom jelei is alig. futkosott a hátamon a hideg ennyi történt. Érzékeltem , hogy történik valami.Szeretni szeret anyám is és van még az a lány is, de olyan mint ha szürke lennék belül , próbálok érezni irántuk de nem megy.
Csak akkor érzem jól magam és akkor is csak jól érzem magam ha harcolok. Mind a bázison és azon kívül ketrecharcos vagyok.Ha leverem az ellenfelem csak jól érzem magam. Ha megver akkor sem érzek semmit pl dühöt.
A hullaszállítást amikor csináltam akkor 24 éves voltam. Azért csináltam, mert anyám palia aki orvos, mondta hogy ő boncolt is és ha ő képes erre akkor én is képes vagyok erre a munkára. Az első halott akit láttam arra emlékszem meg a másodikra, de a többire már nem. Az első halott egy 103 éves néni volt, talán ezért is ragadt meg így bennem. Érdekesség hogy a halottak bőre kisimul.Lehet, hogy az is közrejátszott abban, hogy amilyen állapotban vagyok már egy ideje. A menete is érdekes volt mert felhúzol két gumikesztyűt, ott fekszik elötted pucéron , majd megfogod a kezét és áthúzod a hullaszállító kiskocsira. Miközben húzod a kezénél vagy a lábánál,a hullamerevség miatt törik a csuklója, keze, könyöke.
Lehet hogy ez is közrejátszott abban hogy most ez van.
Van egy olyan diagnózis hogy én szociopata vagyok.
Bár nincs indítatásom az ölésre, még is megteszem ha kell.
válasza:kérdező
"Van egy olyan diagnózis hogy én szociopata vagyok.
Bár nincs indítatásom az ölésre, még is megteszem ha kell"
Ember legyen a talpán, vagyis lány, aki ezután a kijelentésed után kikezd veled,vagy nem félne melletted :S
válasza:A szociopaták legnagyobb problémája, hogy nem tudják magukat különféle szerepekbe beleélni, mások helyébe képzelni. Ennek ellenére általában sikeresek, hiszen céljaikat keményen, sőt kíméletlenül megvalósítják. Egyidejűleg a szociopaták sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségek, meggyőző beszélőkészséggel. Ám hamar elunják magukat, állandó szükségletük van különböző impulzusokra. Hazudozók, manipulálják a többieket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, gyenge az emocionális életük, érzéketlenek, csekély mértékben képesek kontrollálni viselkedésüket, impulzívak és felelőtlenek. Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követik, legtöbb esetben jól tudják titkolni. Jürgen Müller, a müncheni egyetem professzora a bajor közszolgálati televíziónak nyilatkozva azt mondta, hogy a szociopaták érzelmektől függetlenül mindig ugyanazon a teljesítőképességi szinten vannak, miközben a normális embereknél érzelmi terhelés esetén csökken a teljesítmény.
Amiket írtál magadról nem éppen a szociopatára jellemző.
Egyszerűen te depressziós vagy. Ezek a kedélyjavítók általában sose használnak, max rosszabbodik a beteg állapota.
Értsd meg, hogy egyedül te tudsz segíteni magadon. Ha te így akarsz élni, így fogsz. Ha meg javítani akarsz, akkor javulni fogsz. Ennyi a titok.
válasza::D Hát én nem hiszem hogy ne éreznél...max csak jó mélyen elnyomtad az érzéseid...
Ezt tapasztalatból mondom!
De szerintem jobban tennéd ha a hadsereg helyett egy kreatívabb munkát keresnél,(még mielőtt javíthatatlan zombivá válnál)....
válasza: válasza:A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 08:31
gumibaba? :D:D:D
Érzések miatt nem megy tönkre valakinek az élete,annak más oka van....
válasza:Figyelj!Mindenkinek vannak érzései még neked is csak elnyomtad a kudarcoktól!Próbálj visszaemlékezni ,amikor még gyerek voltál és éreztél.Gondolj az első szerelmedre,vicces dolgokra a múltból,édesanyádra,barátaidra,régi ismerősökre és meglátod minden jobb lesz.Vagy,ha ezek sem jönnek be akkor merülj bele a fantáziádba(ha azt mondod nincs ilyened,akkor egy jó filmbe képzeld be magad),nekem zenére jobban megy.Nem tudom milyen a te helyedben lenni,de,ha te kijelented,hogy nincsenek érzéseid akkor nem is lesznek.Én is vesztettem már el olyan embereket akiket szerettem,de tovább kell lépni(úgy értem,hogy érezni fogod a fájdalmat,de az idő múlásával gyengül).Elárultad,hogy vannak érzéseid,mert élni akarsz,nem akarod megbántani az anyukádat és a csalódások is érzések.Sokat írtam,remélem segítettem.
13/L
válasza:Te egy orokos harcos vagy, Aki szeret harcolni. Akkor most harcolj a "demonoddal", amit Te teremtettel meg, es mutasd meg azt, hogy erosebb vagy es gyozd le!
Eppen az elhunyt szemelynel megfigyelhetted azt, hogy a test az mullo, mi lesz vele akkor, amikor mar a lelek nincs jelen!
Neked ezen kell elgondolkoznod, hogy a lelek Te vagy, es a Te problemad ez, hogy mindig csak a fizikai testeddel foglalkoztal, de a lelkeddel sosem, igy a lelked magyaran "halott"! Ezt kell Neked felebreszteni, ennek az erositesevel foglalkozz, s ne a testivel, mivel a testet is taplalni kell, de a lelket is.
Nezz szembe onmagaddal az indulataiddal, es rombold le azt a gatat, amely elzarta az utat az egyutterzes es a szeretet, a lelek energiaja fele.
válasza:Látod, mennyi válasz érkezett, mi mind többé-kevésbé érzelmi indíttatásból írunk Neked. :)
Menj vissza az időben, és keresd meg azt a pontot, amikor felismerted, hogy nincsenek érzelmeid. Milyen körülmények voltak akkor az életedben, illetve milyen gondolatok foglalkoztattak?
Honnan tudod, hogy régen éreztél? Volt-e olyan időszak az életedben, amire azt mondhatod, hogy többé-kevésbé boldog és elégedett voltál? Mi miatt voltál az?
Gondolkozz el, hogy mi mindenen mentél keresztül. Kezdd el leírni az élettörténetedet, mindent, amire csak emlékszel, olyan stílusban, ahogy csak akarod, szabadon. Aztán ha eljutsz a jelenig, fogod ezeket a múltbeli dolgokat, és holnaptól kezdve félreteszed. Elmúlt, vége, nincs többé. Csak a legszükségesebb tudást vedd ki belőlük, majd nyilvánítsd őket lezárt emlékké. Ettől fogva új dolgok jönnek, új emberek és helyzetek, amik nem olyanok lesznek, mint az eddigiek. Ezen új tapasztalásokat csak úgy tudod egészükben befogadni, ha úgy állsz hozzájuk, mint valódi újdonságokhoz, mint amihez hasonló még sohasem történt. Ezekben ott a potenciál, hogy érdekessé váljanak, és megfogjanak.
Hagyj egy kis időt magadnak. Légy türelmes magaddal szemben. Semmilyen változás nem megy egyik pillanatról a másikra, ez egy folyamat. Jelöld ki, hogy most márpedig elkezdődött, és lesz egy vége, amit onnan fogsz felismerni, hogy érezni fogod. Talán 2 hónap múlva, talán 2 év múlva, az majd elválik.
Hiszek benned. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!