Miért zúdul annyi nehézség a jó emberek nyakába?

Ez tisztán pszichológia. Kívülről egyáltalán nem tudod megítélni, hogy valaki "jó" ember-e. Azt látod, amit mutat magáról. Aki őszinte, természetes ember, az kevésbé tud képmutató lenni, megmutatja az emberi gyengeségeit is. Viszont egy profi képmutatónak lehetnek a legsötétebb gondolatai és cselekedetei, képes azokat teljesen elfedni és kifelé a tökéletes angyalt mutatni, aki senkinek nem ártana, mindenki felé jóindulatú stb.

Namost, az ilyen képmutatás viszont sem spirituálisan, sem a földi fizikai törvények alapján nem egy jutalmazott dolog. Finoman szólva.

Pont most derült ki az egyik ilyen - harmincas éveiben járó - rokonomról, hogy áttétes rákja van. És természetes, hogy a környezete, aki nem ismeri az egész életét olyan közelről, mint mi, most azt hiszi, hogy egy angyali, jó, szent fénylény igazságtalanul lett áldozata egy ilyen gonosz betegségnek, ami a legtávolabb van az igazságtól. Egyszerűen egy olyan ember betegedett meg, akinek hajmeresztően sötét gondolatai vannak a saját környezetéről, mindent fel tud ruházni valami negatív hátsó jelentéssel, mindenki őszinteségét és cselekedetét meg tudja kérdőjelezni, de kifelé a legangyalibb képet mutatja mindenkinek.

Tehát egyrészről az van, hogy nem tudod megítélni, ki az, aki "jó" és hogy minek kéne történnie vele, mert az isteni törvények alapján a Földön pontosabb képet mutatnak a valóságról maguk a következmények. Pl. a betegség nem egy kívülről jövő sorscsapás, hanem valamilyen meghasonulásra, önátverésre, feldolgozatlan lelki problémára rávilágító útmutatás, ezért is lehet gyakorlatilag gyógyíthatatlannak mondott betegségekből gyógyszerek nélkül, pusztán pszichés úton meggyógyulni. Persze ehhez kell a szembenézési hajlandóság, meg legfőképpen az, hogy ne hidd el, hogy valami gyógyíthatatlan.

De véve a Te egyik példádat, általában azok vágynak türelmetlenül szerelemre és nem tudnak önmagukban egyensúlyt találni, akik valamilyen gyerekkori lelki sérüléssel bírnak, elhanyagolták őket érzelmileg, nem reagáltak a valós fizikai szükségleteikre. Így ezt a korai figyelemhiányt próbálják kétségbeesetten betömködni felnőttkorukban. Viszont van egy olyan pszichológiai törvényszerűség, hogy a hibás önértékelésű emberek egyszerűen magukat kaszálják el párkapcsolatokban azzal, hogy eleve olyanokat választanak - gyerekkori mintáikra - akik uralkodni fognak rajtuk, mintegy determinálva az egyenlőtlen, kiszolgáltatott, bántalmazó kapcsolatokat. De ez is egy mérhetetlenül egyszerű képlet, hogy bizonyos szülői magatartásformák milyen felnőttkori életvezetési problémákat idéznek elő az utódban. Itt is nagyon fontos a szembenézési képesség, hiszen ha az ember vezetett önismereti munkával (pl. pszichoterápián) feldolgozza a csecsemő- és kisgyerekkori lelki sérüléseit, akkor egyszerűen meg fog változni az, hogy kik kerülhetnek hozzá közel. Lesz egy egészséges önvédelmi rendszere, ami a helyes önértékelésen alapul, így egyáltalán nem lesz vonzó azon sérültek számára, akik a hatalommániájukat akarják kiélni a partnereiken, hiszen egy egészséges önértékeléssel bíró ember felett nem lehet uralkodni.

De szintén nagyon fontos bármilyen földi életvezetési gond megoldásában az, hogy az ember ne hárítsa a felelősséget. Egy külső gonosz erőt hibáztatni azért, mert a földi törvények működnek rajtunk, távol tart a megoldástól, azt sugallva, hogy ami történik veled, az tőled független külső csapás. Még károsabb azzal magyarázni, hogy azért történik veled rossz, mert te "jó" vagy, ezzel még hajlamosabb is leszel azt képzelni, hogy egyáltalán nem kell szembenézned önmagaddal, kikutatni az önátveréseidet, hiszen a "rossz" megjelenése az életedben lelked makulátlan ragyogásának bizonyítéka...

Igen,persze, aki kifelé jónak tűnik az biztos a megátalkodott gonosz. Ezt szokták hajtogatni a bunkók, akik nem is rejtik véka alá a természetet. Ezen emberek mitől lennének különbek??

Ők ki is mondják valakiről pl "dogoljon meg" meg folyton mások fikázása nyíltan stb..mégis ezeknek sorra minden sikerül..ezt milyen spirituális elmélettel magyarazod???amúgy meg mindenkinek van arnyekszemelyisege, senki sem egy földre szállt angyal.

3-as nem azt írta, hogy aki rákos lesz az ördögi, gonosz ember. Szépen levezette, lehetőségeket is felvázolt.

A fizikai testünk nem egy tőlünk különálló valami, megmutathatja, ha valami nem működik az életünkben. Ahogy a kapcsolatok is.

Kisgyerekek is lehetnek rákosak, és nem ez nem kívülről származik. Ha lelki válsàgba jutnak, és nem tudják feldolgozni, megbetegedhetnek.

Itt elvileg a kérdező kérdez, nem a hozzászólók, de még ha kérdezel is ennek ellenére, akkor fogalmazd meg kérdésként, amit tudni akarsz.

Fogalmad sincs, hogy bejön-e nekik az élet. Őket is csak kívülről látod. Lehet hogy azt nevezed "bejövésnek", hogy vagyonosak? Ha gonosz, irigykedő, lehúzó emberekről van szó, élhetnek bármilyen jó körülmények között (amire Te csak vágyakozol), pont hogy egy pokol lehet az életük valójában, hiszen az általad lefestett negativizmus hatja azt át.

Te magadat jó embernek tartod, akivel meg kicseszett az élet? Ahogy itt megnyilvánulsz, inkább úgy tűnik, hogy önismeret helyett próbálod magadat inkább a körülmények áldozatának érezni és ilyen egyszerű - ám hazug - képletekkel megmagyarázni, hogy neked miért rossz, ahelyett hogy felvállalnád a felelősségét és szembenéznél azzal, hogy tudnál dolgozni rajta a saját érdekedben.