Miért nem szeretnek az eltávozott nagyszüleim?

Harminc éve haltak meg. Azóta is rettenetesen hiányoznak. Visszatérően álmodom velük, de egyre többször olyat, hogy nem kedvesek velem, közömbösek vagy kifejezetten barátságtalanok, elutasítók. Miközben az életben soha senkitől nem kaptam annyi szeretetet, feltétel nélküli elfogadást, mint tőlük. Sehogy nem áll ez nekem össze. A legutóbbi ilyen álom után fölébredtem, kinyitottam a szemem, majd amikor visszacsuktam, láttam, amint emberi alakok távoznak egy fehér fénybe. Tehát mintha tényleg nálam jártak volna, így különösen elszomorító ez az egész. Valakinek valami ötlete?