Igaz az, hogy szellemeket többnyire azok az emberek észlelnek, akik eleve hittek már a létezésükben az első élmény előtt is?

@11

Nincs fordítva, bocs.

Ha szellemek nincsenek, akkor nem lehetnek ilyen élményei, és ha vannak is általa nem megmagyarázható élmények, azokat csak akkor fogja szellem-ideológiával magyarázni, ha a szellemhívők a friss elmét erre a szellemhitre nevelik, és mindent ezzel magyaráznak. A születésétől fogva begyűjtött élmények szinte mindegyike eleinte megmagyarázhatatlan, ilyen-olyan részben rosszul detektált és túlértelmezett, és a szülők adnak erre magyarázatot, és a friss elme igen sokáig a szülők tanítását a megfellebbezhetetlen igazságként kezeli (vagy az akármilyen nevelő környezetének tanításait). Ha a gyerek agyát kellően beprogramozzák, akkor az mindenhol szellemeket fog látni, és persze jóval többet, mint a szülei.

Eklatáns példa. A szellemről nem tudó, vagy nem szellemhívő nem a szellemekkel fogja magyarázni a falról érthetetlen módon leeső képet. Helyette földrengést, szögkilazulást...stbstb... fog keresni okként. A szellemhívő minél inkább hívő, annál kevésbé fog igényt érezni a természetes magyarázatra, sőt, idővel már magától értetődően minden egyes ilyen képleesést a szellemvilág bizonyítékaként kezel. A szokatlan fényhatások által a mosókonyha gőzébe rajzolt figurákban a nem szellemhívő mindenfélét fog belelátni, míg a hívő mindig valakinek a szellemét... stbstb.

Ugyanez fordítva is igaz, hogy ha a fejlődő agyat arra kondicionálják, hogy mindenáron elutasító legyen a szellemhittel, az is nagy eséllyel működni fog akár egy igazi szellem meglátásakor is, már ha nem szájbarágósan nyilvánvaló a jelenés, és annak bizonyíthatósága.

Hát, szerintem igen. Mivel aki eleve hisz a létezésükben, az bizonyára jobban kezelné, ha látna egyet, nyitott lenne feléjük, és nem ijedne meg annyira. Míg ha egy olyan ember találkozna kísérettel, aki addig nem hitt bennük, valószínűleg nagyon megijedne, és nem tudná mire vélni a dolgot. De nem tudom, hogy ez tudományosan mennyire bizonyított.

Igazából én azt sem tudom biztosan, hogy léteznek-e szellemek, mivel jómagam egyelőre egyet sem láttam. Viszont azoknak a szavát sem szeretném kétségbe vonni, akik már találkoztak kíséretekkel. Minden esetre ha én, aki nem biztos a létezésükben, összefutnék eggyel, valószínűleg frászt kapnék. De legalább onnantól kezdve már biztos lennek abban, hogy léteznek🤣🤣

"Mivel aki eleve hisz a létezésükben"

De ilyen nincs. Ez csak tanítással lehetséges.

"Mivel aki eleve hisz a létezésükben"

De ilyen nincs. Ez csak tanítással lehetséges.

Igen. Ebben igazad van. Ezt úgy értettem, hogy akinek pl kis korától kezdve ezt mondták otthon, vagy olyan környezetből jön, ahol hisznek a szellemekben. De most, hogy így mondod, igen... valójában akik hisznek a kísértetekben, mindig valaki példáját követik, helyeslik valaki gondolkodásmódját. Erre nem is gondoltam :)

Ejha!

Ritka itt a fórumon, hogy valaki a másiknak ad igazat. Mi tagadás, talán az én esetemben is ennek többször kellett volna előfordulnia - hmmm - mentségemre, azért olykor én is... :)

Ha konkrét megtapasztalásaid vannak a szellemekkel kapcsolatban, akkor már nem hiszel bennük, hanem tudod, hogy léteznek. Innentől kezdve természetes az, hogy egy esetleges vitában azok mellett foglalsz állást, akik a szellemek létezése mellett érvelnek.

Egy gyermek nem azért lát szellemet, mert megtanították nekik azt, hogy létezik, hanem mert egy adott szellem úgy dönt, hogy megmutatkozik előtte. Ezt általában abban a formában teszi, amit életében is viselt, vagyis emberi külsővel jelenik meg.

A kicsiket egyébként inkább arra igyekeznek megtanítani, hogy szellemek nem léteznek, így gyakran "kinevelik" belőlük a tudatos, asztrális látás képességét.

"Ha konkrét megtapasztalásaid vannak a szellemekkel kapcsolatban, akkor már nem hiszel bennük"

Oh. Persze. Egy halom tömeges látomásnál bizonyosodik be, hogy az emberek össze-vissza láttak mindent, a tömeg másik fele meg semmit (pl. fátimei látomás). Hogy te mit látsz, az nem bizonyíték semmire se.

A gyerekeket a szellemhívő szülők egyáltalán nem kívánják meggyőzni arról, hogy nincs szellem. Jó nagy butaság is lenne, ha a szülők tényleg hiszen ebben. Kb. olyan lenne, mintha arra nevelnék a gyereket, hogy ha betörőt lát, akkor ne higgye el hogy ott van. :)

Természetes, hogy a gyerekek ezek után mindenfelé szellemeket fognak látni, ha kell, ha nem, sőt, ilyenkor maguk kitalálnak történeteket, mert ezzel jobban magukra tudják terelni a felnőttek figyelmét, azok meg mindent elhisznek nekik... :D - idővel már maguk a gyerekek is olykor elhiszik, hogy tényleg láttak valamit.

[link]

Szimpla gyerekcsíny volt, de a korabeli felnőttek százai dőltek be nekik.

17-es vagyok újra...

Nem csak vizuálisan tapasztalhatod meg a dolgot, bár apám szelleme a halálát követően a családunk minden tagja (négy ember) előtt megmutatkozott és mindannyian láttuk őt. Amúgy, nem nagyon kedveltük az öreget, így azt sem tartom valószínűnek, hogy a hiányérzet miatt "képzeltük" oda kollektívan.

Találkoztam már olyan kopogó szellemmel, aki egy jól rögzített, függönytartó karnist tépett ki a falból, mialatt igyekeztem "hazaküldeni" őt. Érdekes, hogy a ház tulajdonosát is sikerült korábban megijesztenie ezzel a "produkciójával", csak akkor egy másik szobában szakította le a függönyt.

Szerintem félreértettél engem, arra próbáltam utalni, hogy a szülők többsége nem hisz a szellemek létezésében, így egyértelmű, hogy ők kinevelik a gyerekből az asztrális látás képességét.

Természetesen elfogadom azt, hogy neked nem voltak még ilyen megtapasztalásaid, ergo nem is hiszel a szellemek létezésében. :)

Nem is értem miért nem látnak akkor Mikulást például, hiszen arról minden gyerek azt hiszi hogy létezik...de azt valahogy nem látnak.

Szellemet pedig, amiről szerintem egyetlen szülő sem nagyon mesél a gyereknek szívesen -hacsak nem a gyerek hozza fel, mert látni vél valamit, - azt bezzeg látnak.