Más is oda van a paranormális sztorikért, de nem hisz?

Nem vagyok oda érte, mondjuk sci-fiket, meg misztikus filmeket sosem nézek, de vannak sztorik, amik nekem is tetszenek. Viszont én is olyan vagyok, hogy a magyarázatot keresem, és nem gondolom valamiről azért, mert nem találok magyarázatot rá, hogy akkor ez most szellem, vagy varázslat, vagy démon, vagy akármi. Alapvetően azt gondolom, hogy ha valaki legalább egy középiskolát elvégzett, tanult biológiát, fizikát, kémiát, akkor odáig eljuthatott gondolkodásban, hogy szellemek, boszorkányok, démonok, meg ilyenek nincsenek. Attól még megmagyarázhatatlan sztorik léteznek, és akár kitalációk, akár valós észlelésből fakadnak, természetes, hogy egy kíváncsi embert érdekelnek.

De én túl pragmatikus gondolkodású vagyok sok mindenhez, például egy horrorfilmet nézve is folyton azon agyalok, hogy milyen világítással érik el egy sötét szobában, vagy erdőben, hogy a néző megfelelően lásson mindent, viszont mégis megmaradjon a sötétség illúziója.

Csak az tudja igazán, hogy léteznek szellemek, akiknek személyes tapasztalataik vannak a témával kapcsolatban.

Persze, az egyszerűbb gondolkodásmóddal rendelkező, beszűkültebb látókörű emberek ilyenkor is meggyőzik magukat pl. azzal, hogy csak képzelődtek, illetve biztosan létezik valamiféle ésszerű, tudományos magyarázat arra, amit láttak, hallottak, stb.

A lélek érettsége nem az iskolázottság függvénye. A misztikus dolgokban hívők között ugyanúgy vannak felsőfokú végzettségűek, mint érettségizettek, vagy épp szakmunkások. :)