Aki már (állítólag) találkozott szellemmel, milyen formában érzékelte?

19-es, én pl. nem hiszek benne. Amikor láttam, akkor az totálisan ellent mondott a hitemnek, mert hívő keresztényként nekem nem fért bele a halottakkal való semmiféle kapcsolat. Tiltott volt számomra mindenféle szellemidézés, ahogy a Bibliában tiltva van, Jézus azt mondja, hagyd a holtakat...továbbá abban hittem, hogy a meghaláskor a lélek azonnal a másik dimenzióba jut, Isten színe elé. Tehát a hitemnek totálisan ellent mondott az, hogy a rokonom a halálakor vagy a halála után megjelenjen a szobámban elbúcsúzni.

Most meg már azért nem hiszek benne, mert az ő halálával elvesztettem a hitemet is, borzalmasan megrázta és megtörte a családunkat, az egész életemet, ott van egy nagy választóvonal, ami után én már soha nem leszek az, mint aki előtte voltam, mert öngyilkos lett és ez az egyik legpusztítóbb halálnem.

Tehát egyáltalán nem hiszek már semmiben, csak leírom tényként ami volt: eltűnt, aznap este arra ébredtem, hogy a szobámban áll, a kutya is érzékelte, másnap megtalálták a testét.

Lehetett megérzés, félálom, vagy tényleg a lelke búcsúzott el.

Nem akarom eldönteni, de én jobban örülnék, ha nem a lelke lett volna. Mert én csak meg akarok semmisülni a halállal. Fene se akar még utána is létezni. Ez az egész élet csak egy nagy szívás. Elég volt.

Amúgy a sírjára azt vésettük, hogy

"Valahol lenni kell egy orgonának,

Melyen majd egyszer befejezhetem

A dallamot, mely itt halálba bágyadt

S amely az életem nekem!"

17 évvel később a 3 éves kislányommal a sírokra vittünk virágot és mondtam neki, hogy itt ez a rokonom nyugszik, itt meg ez...Kérdezte, hogy hol? Hát nem tudtam neki azt válaszolni, hogy ott a föld alatt. Csak hallgattam. - Nem látom - mondta a sír fölé hajolva. - A virágok között?

- Igen, kicsim, a virágok között.

Odahajolt a virágok fölé, aztán azt mondta: - Hm...hallom az orgonát.

- Mit? Mit hallasz?

- Az orgonát.

Nem hittem el, hogy jól hallom, ezért újra rákérdeztem, de nem ismételte meg többé.

Azt a verset soha nem olvastuk fel neki.

És még most se tudom, hogy jól hallottam-e. Autók zúgtak a temető melletti úton. Lehet, hogy épp harangoztak és a harangokat nevezte tévesen orgonának.

#24-es! (#6-os vagyok)

Emlékszem, hogy levittek minket a pincébe -vaksötét volt, ezért libasorban mentünk, egymás vállát fogva, hogy nehogy lemaradjon valaki- és ott azt éreztem, hogy nem vagyok biztonságban, jó lenne minél előbb felérni a felszínre. Aztán fent a rossz érzés elmúlt. Majd a végén az irodában történtek a korábban leírtak. (#6.)

Ezek a dolgok 99-ben voltak, az alábbi cikk pedig 2 éve jelent meg az origo-n. (jelzem: nem "szándékosan mentem oda, hogy szellemet lássak"-mielőtt még nekem esnek a szkeptikusok). Egy sima osztálykirándulás volt. A sétavezető sem említett semmilyen szellemet, pedig biztosan mondja, ha tudomása van róla- az ilyet nagyon szeretik. Nem sokkal előtte nyitott a hely, így én az első látogatók egyike voltam. Azóta már sokan jártak ott, mások is tapasztaltak furcsa dolgokat, így ma már a "helyi folklór része" a szellem.

Ide másolom a -korábban #6- belinkelt cikkből azt a részt, ami a szellemről szól.

„Az öngyilkos tiszt szelleme

A katonáskodásról és a katonák mindennapjairól tudtunk meg érdekességeket a legénységi szálló részlegében masírozva, ahol két teremben életképeket mutatnak be a Monarchia idejéből, illetve a szovjet korszakból. A tiszti szállók közül sajnos még egy sincs felújítva, de azért egy izgalmas történetet erről is megtudtunk. Volt itt egy tiszt, akit mindenki utált, mert előszeretettel ugráltatta a katonákat, sokat üvöltött és káromkodott. Egyik nap behívatta a parancsnoka, és közölte vele: kiderült, hogy az orosz frontról menekült ide, úgyhogy most két választása van. Vagy főbe lövi magát és becsülettel hal meg, vagy hadbíróság elé kerül, és akkor bizony felakasztják.

Másnap a kantinban reggeli közben a többiek hallották a lövést, és azonnal tudták, hogy a tiszt a becsületet választotta. De ez csak a sztori egyik része. Olivértől megtudtuk, hogy járt itt két holland hölgy, akik úgy vélték, szellemet látnak a tiszti épület pincéjében. Az erről készült fotón valóban megjelenik egy fehér folt, kinagyítva pedig mintha egy arcot is ki lehetne venni. Persze, akármi lehet az – teszi hozzá a szakvezető, de azért nem bánják, hogy most már nemcsak a skót kastélyoknak, hanem a komáromi erődnek is vannak szellemei.”