Aki már (állítólag) találkozott szellemmel, milyen formában érzékelte?

Egy rokonom eltűnt és éjszaka felébredtem álmomból és egy ember sziluettjét láttam a szobámban. Sötét volt, az ablak előtt állt, ahonnan az utcai lámpa fénye bevilágított enyhén és mivel hátulról érte a fény, akár egy élő ember állt volna ott, csak egy fekete alakot láttam volna. Így láttam őt és tudtam, hogy ő az. De félálomban lehettem, különben iszonyatosan megijedtem volna, mert nem jöhetett be senki a szobámba. Nem igazán féltem, annyira álomszerű volt az egész, hogy egyszerűen csak rábámultam és megmagyaráztam magamnak, hogy ez nem lehet. Akkor az ágyam előtt alvó kutyám felébredt, az alak felé nézett, nyújtózott egyet farcsóválva és nagyot ásítva, ahogy köszönt nekünk mindig, ha álmából felébredve meglátott minket. Egyértelműen ő is látta az alakot, mert neki csóválta a farkát, köszöntötte. A kutya és a reakciója sokkal valóságosabb volt, mint az alak az ablak előtt. Arra azt mondom azóta is, hogy akár félálomban oda is képzelhettem, de a kutya és a köszönő mozdulata az valóságos volt. De én nem voltam teljesen ébren, befordultam a fal felé és aludtam tovább. Ha ébren lettem volna, sikítva kimenekültem volna a szobából, de nem igazán ijedtem meg. Csak utólag ijedtem meg igazán, amikor megtudtam, hogy meghalt. De akkor már kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy szellemként láttam. Az álmom reggelén elkezdtek kézbesítetlenül visszazáporozni rám az sms-ek, amiket előző nap küldtem neki, hogy bátorítsam, hogy Istennél nincs semmi se lehetetlen és mindent rendbe tud hozni. Mint valami sátáni gúny, jöttek vissza az sms-ek kézbesítetlen állapotjelzéssel: Istennél nincs semmi se lehetetlen és mindent rendbe tud hozni. Istennél nincs semmi se lehetetlen és mindent rendbe tud hozni. Istennél nincs semmi se lehetetlen és mindent rendbe tud hozni. Istennél nincs semmi se lehetetlen és mindent rendbe tud hozni.

Akkor már nem élt. És én aznap este megtudtam, hogy van amit Isten sem tud rendbe hozni soha többé.

Elhunyt rokonom jelent meg nekem és majdnem egy időben egy másik hozzátartozómnak is. Az egyes válaszadó által leírt, sötét, emberi sziluettként érzékeltem és azonnal tudtam, hogy ő az.

A másik megtapasztalásom egy kopogó szellemmel volt kapcsolatos. A ház lakójának elmondása szerint, egy idős asszony szelleme zaklatta őt olyannyira, hogy még az egyik szobájának a függönyét is leszakította.

Bár nem foglalkozom ilyesmivel, de mivel megkért, segítettem neki és elvégeztem egy tértisztító szertartást az érintett szobában. Ajtó, ablak zárva volt, így huzatról szó sem lehetett, ennek ellenére a függönytartó karnis kiszakadt a falból és egy lépésnyi távolság választott el csak attól, hogy a fejemre zuhanjon.

Gimnáziumi osztálykiránduláson voltam a Monostori erődben, 20 évvel ezelőtt. Az erődben még ketten voltak az osztályunkon kívül: a pénztáros a bejáratnál és az idegenvezető. A hely egy évvel korábban nyitott, elég romos volt, nem sok látnivaló volt, csak az üres termek és folyosók.

A séta végén bementünk a bejáratnál lévő napos terembe, aminek a közepén volt egy nagy makett az erődről. Hallgattuk a sétavezetőt. Én a csoport szélén álltam, a legközelebb az ajtóhoz. Nyugodt voltam, figyeltem az előadást. Egyszer csak olyan érzésem lett, mintha "búra borulna rám", mintha elszigetelődnék a többiektől. A fejtetőmön iszonyú nyomást kezdtem érezni kívülről -mintha egy présgép alá tennének- és valami elkezdett lefelé nyomni. Szólni akartam, de rádöbbentem, hogy sem beszélni, sem megmozdulni nem tudok. Elkezdtem lefelé csúszni kínomban (az ablaknál álltam a radiátornak támaszkodva)és szerencsére az egyik osztálytársam észrevette a szeme sarkából a mozgást és szólt az osztályfőnöknek. Aki odajött és mikor a vállamra tette a kezét, akkor ennek az egésznek abban a pillanatban vége lett. Kikísért a szabad levegőre és kint elkezdtem remegni és dőlt rólam a víz.

Később -az ofő kérésére- elmentem egy ideggyógyászhoz kivizsgáltatni magam, de nem találtak semmi elváltozást. Azóta sem fordult elő velem ilyen.

Aztán pár éve olvastam egy cikket a Monostori erődről, amiben megemlítik -félig viccesen- hogy van ott egy szellem.

[link]

"Félelmetes halk suttogások, a neveden szólítva."

Én nem nevezném félelmetesnek, mert igazából nem is suttogás volt, ami velem történt és akkor még ijesztőnek se találtam.

A fürdőszobában álltam a tükör előtt tök normális dolgot csináltam (fésülködtem) és egyszer csak így hallom, hogy egy kislányos hang megszólal mellettem, hogy "Szia *a nevem!*". Kiemelném, hogy senki nem volt bent a fürdőszobában rajtam kívül, a többi helyiségben és ház körül se. És talán a legparább ebbe az, hogy akkor még se ijedtem, hanem vállrándítva kimentem:D

#9:

1. Biztos cirkuszi produkcióról is találnék tudományos értekezést.

De ez alapján a gondolkodás alapján: ha minden tudományos publikáció cirkuszi produkció, akkor Szentgyörgyi és Semmelweis is cirkuszi bohócok voltak???

2. Külföldi eset. (de ez mindegy is) Ki tudja mennyi ebből a valóság. Megkockáztatom:semennyi (a jegyzőkönyv ellenére)

Szerintem simán átvágják az embereket, ha akarják.

Főleg erről szó a világ manapság.

De miattam mindenki higgyen abban, amiben akar.