A belső hang, lehetséges magyarázata, hogy Angyaloktól származik?

nem ha olvasod ezt hallod a "belső" hangot a buksidban...az talán angyal/ördög lenne?

A belső hang a saját gondolataid, a lelkiismeret, az erkölcs és a morál tudod mi a jó és a rossz magadban magaddal megvitatod, mi a jó lépés akár a sakktáblán.

ezeket kis anygalkával és ördögöcskével szokták ábrázolni, mert ez közli legszebben a belső harcot gondolatainkkal....

De kérdem én, a jó az kinek jó? neked vagy másnak?

Gyengeségnek tartom ezen érzések "külsősre" fogása pl: az Ördög mondta! (De ki cselekedte? ki hallgatott, sötét bűnös gondolataira?)

Haa eladod a lelked az ördögnek egy olyan tett, melyről tudod, hogy rossz, de meg akarod tenni hogy céljaid elérd. Magad vagy kis közösséged javára, akár ismert vagy ismeretlen ember vagy világ kárára.

Mondjuk a város, A "fejlettség"...(kisajtolva földünk javait, jóllakott éhezőként szenvedünk, "gazdgságunkban" amit életet adó világunkból nyertünk.

De mit csodálkozunk/csodálkozok?

"Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”"

" töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá."

mit jelent az uralom? az uralkodni?

óvó szolgálatot vagy megadóztatást, elvonás, kizsákmányolást?

Mond, mit súgnak szíved hangjai? Valóban többek lennénk őseinknél? Megérte gazdagságunk ezt az árat, ha már különben élünk a Rómát és a történelmet dicsőítő császároknál?

Néz körül, ezért hunytak el százak és milliók? A "jobb és szebb jövő Szent fényében"...Megérte?

mi a jó?

az "angyal" ki belső hangon szólít, ki érdekét szolgálja, ki gyarapszik s lesz e ki károsul?

Velem többször megtörtént már, hogy megszólalt ez a belső hang. Nem feltétlen szavak formájában, hanem érzésként, megérzésként. Pl. munkahelyi levelezésben leírtam valamit és átfutott rajtam az érzés az egyik mondatnál, hogy ezt nem kéne. Átolvastam többször és megmagyaráztam magamnak, hogy hülyeség, nincs ebben semmi, ezt le kell írni. Pár nap múlva behívatott a főnököm amiatt a mondat miatt és elmagyarázta, hogy miért volt hiba. Akkor már tényleg bántam, hogy beleírtam, mert igaza volt és amikor megerősítette azt, amit a belső hangom is mondott, akkor már olyan egyértelmű volt basszus, de addig...

Mert ez a belső hang nagyon halk. Annyira könnyű elsiklani fölötte, ha az embert elvakítják az indulatok vagy a saját gondjai vagy az élet rohanó tempója.

Volt egy nagyon pörgős időszakom, nem teljesen tehetek róla, tényleg azt nem bírta volna senki jobban, amit akkor megköveteltek tőlem a munkahelyen, de sajnos emiatt későn vettem észre, mennyire beteg a kutyám. Utólag persze emlékszem, nagy rohanásban, hogy hetekkel korábban egyszer feljajdult, akkor megálltam egy pillanatra, megvizsgáltam a lábát, mert korábban benőtt köröm miatt jártam már úgy, hogy fájt neki a tappancsa. Megállapítottam, hogy rendben van a körme és rohantam tovább. A halála előtt pár nappal egyszer megállt előttem, rám nézett és átfutott rajtam egy rossz érzés, de rohanni kellett tovább, munka, gyerek, és egyszercsak összeesett. Nem vettem észre, mikor nagyobbodtak meg a nyirokcsomói. Állítólag történhet ilyen 2 hét alatt is, nem tudom, nem tudom, mikor nőttek meg neki.:( Pedig a belső hang szólt. Meg kellett volna állnom. Megállni a rohanásban és odafigyelni arra, amit mond.

Utólag mindig tudom.

De menet közben annyira halk, a következő pillanat, a sok zaj már el is feledteti. Aztán amikor már késő, érdekes módon eszembe jut, hogy igen, volt egy pillanat, amikor megszólalt, mindig kristálytisztán emlékszem rá, kristálytisztán hallom. Nem tudom, miért csak utólag?

Azt hiszem, azért, mert ebben a rohanásban nem lehet meghallani jól. Lassítani kéne hozzá. Megállni néha. Pedig én nem nyomom el a gondolataimat szünet nélkül zenével, TV-vel, mint mások.

Mégis sokszor elszalasztom azt a belső hangot.