Szerintetek a szkeptikus materialisták, és empiristák hiszik, hogy az adott érzékelési területükön kívül létezhet más is az adott pillanatban, ha azt nem érzékelik?

Kedves (+_-)?,

nem vagyok vallásos, és az első választ is én írtam, ennek fényében értékeld az álláspontomat.

"Ha te nem vagy szkeptikus akkor mi vagy?"

Nyitott gondolkodású szkeptikus vagyok. Ez annyit tesz, hogy semminek nem utasítom el a létezését, de nem is fogadom el tényként (mint a vallásokban szokás). Ellenben ha felkelti az érdeklődésemet, utánanézek, és valószínűséget állítok fel magamban arra vonatkozólag, hogy valós lehet-e a jelenség. Nem abból indulok ki, hogy a jelenlegi tudományos értékrend mit fogad el igaznak.

Persze hogy létezhet, az emberi érzékek sok tekintetben elég fejletlenek, pl szaglásunk a kutyákhoz képest, színérzékelésünk a sáskarákhoz képest, stb.

Viszont ez érvként nem jó valami elvont ezoterikus elképzelés mellé. Hiszen kicsit egyszerűsítve háromféle eset létezhet.

1. Valamit ténylegesen érzékelünk, látunk, hallunk, stb.

2. Van amit közvetlenül nem érzékelünk, de közvetve igen, hiszen valami módon hatással van ránk, és ez alapján már készíthető hozzá valami speciális mérőműszer.

3. Van amit semmilyen módon nem érzékelünk, és semmiféle közvetett hatása sincs ránk nézve.

Na most a harmadik kategória egy az egyben olyan, mintha az nem is létezne. Mert ha fel is tételezzük hogy van ott valami, de azzal se közvetett, se közvetlen formában nem tudunk semmiféle kapcsolatba kerülni, azaz nincs ránk hatással, akkor gyakorlatilag soha senki nem is fog tudni az illető dolog létezéséről, tehát épp olyan mintha nem is lenne.

Az ezoterikus tanok rendszerint a második kategóriába kéne essenek, mert ugye arról szól a fáma, hogy közvetve nem kerülhetünk kapcsolatba velük. De a közvetett hatásaikon keresztül ugyanúgy mérhető és bizonyítható lehetne bármi. Csak ez a bizonyítás valahogy mégsem szokott sosem sikerülni...