Szerintetek van "élet" a halál után?

Őszintén remélem, hogy nincs:)

Mindenesetre kíváncsi vagyok

Akkor vázolom az én verziómat:

Mi emberek kettős lények vagyunk, egyfelől lelkek (ez a tudat, és ehhez kapcsolódik a test), másfelől szellemek (ezt nevezik szellemszikraatomnak, szimbolikusan rózsabimbónak vagy keleten lótuszvirágnak.)

A halál után először a test bomlik el, majd a lélek, aztán az istenimag továbbáll, és új lélekkel, új testtel újra születik, de az már nem ugyanaz az ember lesz aki meghalt.

Két magzat beszélget az anyja hasában :

- Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Lárifári ! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! S különben is, hogy nézne ki ?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... S talán a saját lábunkon fogunk járni, s a saját szánkkal eszünk.

- Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! S még, hogy szájjal enni ?! Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit : azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid .

- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.

- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.

- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...

- A Mama ? Te hiszel a Mamában ?

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ?

- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét .