Valaki, aki jártas az okkult tudományokban, el tudná nekem mondani, hogy működik-e, vagy csak handabanda az egész?

"Ugye ezen belül is van a Fehér Mágia és a Fekete Mágia.

Szellem, démonidézés, meg egy csomó minden."

India tipikus helyszíne annak, ha a legtöbb okkult jelenséget tanulmányozni szeretné valaki. Szívesen elküldök egy naplót, aminek a szerzőjét józannak, óvatosnak és a témában járatosnak tartok. Indiai illetőségű, hagyományos vallási környezetben felnőtt fiatal "kételkedő" értelmiségiről van szó, az események illetve a kutatása úgy huszonöt-harminc évvel ezelőtt történt. E-mailben elküdhetem a fejezeteket magyarul is.

Étvágygerjesztőül pár sor:

"Egy nap megjelent az irodában egy őszes hajú, izzó tekintetű kolduló szerzetes, és egyik asztaltól a másikig járva adományokat gyűjtött. Longit hordott és felsőtestét egy egyszerű vászon borította, melyet egyik vállát szabadon hagyva tekert maga köré. Homlokán a sakták (Dévi istennő, a női alapelv imádói) jelét viselte. Felismertem, hogy a Namburinak hívott keralai bráhmana kaszt tagja, akiktől sokan tartottak különös erejük miatt. Az ember teátrális mozdulatokkal kissé gyermetegnek látszott, ám mégis mindenki adott neki pár rúpiát.

Amikor meglátta szokatlan viseletemet biztosra vette, hogy könnyen boldogul velem. Egy szót sem szólva mosolyogva lesütötte a szemét és elém nyújtotta nyitott tenyerét.

„Mire adjak?” – szólaltam meg ingerülten.

„A Bhavati templom számára gyüjtök, én vagyok a templom vezetője. Szerenténk egy nagy fesztivált rendezni az istennő kedvéért.”

„Nem adok semmit sem neked.” – mondtam, majd visszatértem a munkámhoz.

„Azt hallottam rólad, hogy te komoly vallásos ember vagy.”

A vallások iránti érdeklődésem még meglehetősen új volt. Addigi tapasztalataim a hanyag és mohó papok kasztjáról befolyásolta a véleményemet. Nem láttam értelmét rájuk vesztegetni a pénzemet. „Mondtam már, nem adok semmit.”

„Vigyázz mit mondasz!” – pattant fel a hangja gőgösen.

„Miért, mit fogsz tenni velem, ha nem adok?” – fordultam felé kihívóan.

Az ember a társaimhoz fordult. „Mondjátok el neki ki vagyok!” Kollégáim arca elégedetlenséget tükrözött. „Valamit kell adnod neki.” – mondta egyikük, mintegy figyelmeztetően a várható nehézségekre hozzátette: Ő egy tantrikus.

Meglepődést színlelve elkerekedett szemmel válaszoltam. „Ó, egy tantrikus! Hát akkor… akkor sem adok semmit.

Az ujját figyelmeztetően elém tartva perzselő pillantást vetett rám, és így szólt a koldus: „Ha van bátorságod pénteken eljönni a templomomba meglátod milyen erőm van!”

Amennyire tudtam a hangomat semmitmondóra véve válaszoltam neki. „Azt mondod pénteken? Még visszavonhatod a kihívásodat. Láttam már az erőt, és láttam bolondokat is. Ne gondolt, hogy oly könnyen lóvátehetsz.”

Dramatikus mozdulatokkal elfordult és kivonult az irodából.

„Igazán adhattál volna pár fillért, minek ez a kihívó mentalitás!” – mondta valamelyik idősebb kollégám.

„Csak azt szeretném tudni, mi jó származik abból, hogy annyira el akarod vesztegetni a pénzedet.”

„Nézd fiam! Ez egy tantrikus. Vigyázz vele!”

A bajuszom alatt mormolva valamit visszafordultam a munkámhoz. Ám pénteken elmentem Ahmeddel, a barátommal a meghívásra. Úgy gondoltuk jobb esetben egy érdekes bűvészmutatványt látunk, vagy valami bohóckodást. Mindenképpen szórakoztatónak ígérkezett a dolog.

Bhavati istennőt sok más néven is ismerték: Dévi, Mahamaya, Durga, Parvati. Ő az isteni energia (sakti), akit szerte a világon mint az Anyatermészet (mulaprakriti) tisztelnek. Indiában azok az emberek imádják, akik élvezni akarják Dévi tulajdonságait, mint például a rati-t (erotika), a bhuti-t (gazdagság és előkelő kapcsolatok) a tusti-t (gyönyör), pusti-t (fejlődés) és hasonlókat.

Az indiai falvakban általában egy fa köré épített templomban imádják Bhavatit, s Kalamasseryben egy kis tó partján egy ilyenre bukkantunk itt is, a fa töve köré épített kőházban a fa törzsének egyik oduját rendezték be oltárnak a dévi számára...

folyt:

Ekkoriban csatlakozott a TV társasághoz Mr. Murlidharan Karta Kalkuttából. Hamarosan barátok lettünk. Örökölt egy házat Ernakulamban, és egyszer elvitt magával, hogy bemutasson a családjának. Aznap este meghívott Chottanikara Bhagavati Pitha-ba, mely a vidék fontos vallásos központja volt. Itt is Dévit imádták, s az éjszakai pujára értünk a helyszínre.

A szenthely a keralai templom stílusában épült, egyszerű, tömb-épület volt alacsony, pagodaszerű tetővel. A kis előcsarnokot a mennyezetről láncokon lógó bronz olajlámpások világították meg. A falakat bonyolult misztikus szimbólumokat ábrázoló faragványok díszítették.

Egy keskeny, sötét lépcsőn lementem a szenthely alatti pincehelységbe, ahol imádatot mutattak be egy évről-évre nagyobbá és nagyobbá váló kőnek. A sárgásan lobogó lámpások fényében körben fehér, krétával rajzolt mandalák látszottak, a falakra pedig piros sindhurral mázoltak különböző jeleket. A menyezetet egybefüggően banánlevelek és fakéreg borította, mindenfelé furcsa, fehér lisztből készített figurák áldogáltak. Az elmémben szinte kitapintható benyomás keletkezett az ősi népi kultikus rítus hatására. Az atmoszférát áthatotta a természetfölötti hangulat.

A barlang padlójából egy hatalmas fa nőtt ki, mely a tető nyílásán át a szentély udvarában érte el a napfényt, s terjesztette szét hatalmas ágait. Figyeltem, ahogy egy csoport megszállott őrültet vezettek le a barlangba, s szorosan a fába rögzített szeg köré kötöttek egyet-egyet a hajtincseikből. Az emberek az őrültségükben ide-oda vetették a fejüket, majd letépték magukat a szögről, s hajcsomójuk – állítólag az őket megszálló szellemmel együtt – ott maradt a szegen. Tény, hogy zavart állapotuk azonnal megváltozott, és teljesen normálisakká váltak.

Ez a tapasztalat nagy benyomást tett rám. Azzal a meggyőződéssel jöttem ki, hogy amilyen mélyen lehetséges, bele kell ásnom magamat a tantra rejtelmeibe. Ettől kezdve rendszeresen eljártam a Kalamassery-i pujárihoz, és mindent megtettem, hogy a legtöbbet megtanuljam a Dévi imádatból.

A tantra szó jelentése szanszkrit nyelven: ’fonal’, vagy ’szövött minta’. Az univerzumot fenntartó rendre utal. E tudományt háromfajta vágy befolyásolhatja: tamaszikus (alantas vágyak), rajaszikus (anyagi siker vágya) és szatvikus (lelki megvilágosodásra és békére való vágy). Általában a tantra kifejezést csak arra a személyre alkalmazzák, aki tamaszikus tantrát gyakorol, de ez téves megkülönböztetés. Minden „tantra”, ami felhasználja az univerzumot átszövő egységes erőt.

Ha valakit tamaszikus tulajdonságok kötnek feltételekhez, az illetőt az őrületig és a teljes illúzióig fogják zaklatni kéjes vágyai. Ettől aztán mindenáron a lelki fejlődését leromboló sötét, degradált tettek elkövetésére fog kényszerülni. A tantra szentírásait az Úr Síva mondta el Dévinek, feleségének, és a célja az volt ezzel, hogy a szexhez, az önmérgezéshez, a kábítószerekhez és a húsevéshez szokott szerencsétlen embereknek vonzó módon beszélhessen a vallás általános törvényeiről. Ezek az írások azt javasolják, hogy ceremóniákon az Úr Sívát és Dévi istennőt imádják, ha a felsorolt tetteiket gyakorlolni akarják. A végső cél pedig, hogy az istenek áldásával kikerüljenek a kényszer alól, és a kultúra magasabb szintjét élhessék az életüket. Csalétekként az Úr Síva és Dévi istennő a tantra hithű követői számára anyagi áldásokat ajánl fel áldásként.

A tantrában két ösvény (marga) ismert. Az olyan sakták, mint az újdonsült barátom, a Kalamassery-i pujári a daksinamargát (jobb kéz ösvénye) követik. Az ilyen sakták bensőséges kapcsolatot próbálnak kialakítani Dévivel, melynek módszere a templomi imádat és a transz, a Dévi pedig a jövőbelátás, illetve a és gyógyítás hatalmát adja nekik. A jobb kéz ösvényt ’tisztának’ tartják, mert a rituálék szimbolikusak, és csak jelzik a hús, a hal, a bor és a nemi közösülés felajánlását. Mindez a kötőerők szempontjából (ld. Bhagavad-gíta 14., 17. és 18. fejezet) a rajaszikus imádat (imádat a szenvedélyben). Más terminológiában ez a „fehér mágia”.

A vamamarga (bal kéz ösvénye) tantrikusok viszont a legszennyesebb rituálékat is elvégzik. Ugyanúgy, mint Haiti voodoo-zó mágusai (érdekes, hogy őket a ’bokor’ névvel illetik, aminek a jelentése: ’papok, akik bal kézzel ajánlanak fel szolgálatot’), Indiában a bal kéz ösvényén haladó tantrikusok különös és szörnyű módszerekkel akarnak „fekete” mágikus hatalmat elérni. Ezt az imádatot hívják tamaszikusnak (ld. Bhagavad-gíta).

Mivel a spirituális hatalom különös megjelenése táplálta az okkultizmus iránti fiatalkori érdeklődésemet, a pujári azt az utasítást adta, hogy a bal kéz ösvényét követő mestertől tanuljak. Elmondta, hogy a vamamargában két irányzat létezik. Az egyik a szellemidézés, melyben ördögi lényeket, szellemeket, manókat idéznek meg, hogy bizonyos feladatokat elvégeztessenek velük. Szörnyű rituálékat mutatnak be, hogy irányításuk alá vonják ezeket a lényeket (olyan neveken ismerik őket, mint Yaksa, Yaksi, Dakini, Shakini, Mohini, Sátán és Udumban). E lények lakhelye a föld alatt van, de egy képzett tantrikus parancsára a föld felszínére jönnek, és csodákat tesznek.

A másik specialis módszer egy rövid-utas sziddha-jóga, melyben Síva vagy Dévi félelmetes formáin meditálva mágikus hatalmat nyer el a gyakorló. A jógi bizonyos fogadalmakat, áldozatokat vagy rituálét mutat be e félelmetes, és buja kinézetű formáknak (szobroknak). Miután elégedetté tette őket, viszonzásul sziddhit (jóga-tökéletességet) kap cserébe.

Egy vamamarga mester tökéletes hatalomra tehet szert az egyik, vagy mindkét irányzatban is, s lehet, hogy egyúttal jobb kéz ösvény rituálékat is bemutatja. A tantra általános kategóriáin belül oly sok kevert irányzat létezik, hogy nem mindig lehetséges tiszta különbséget tenni közöttük.

No, akkor lássuk, mire is képes egy avatott wu-du mester, ha versenyen bizonyítja: ő a legjobb...

A pujári javaslatára érdeklődni kezdtem egy kis faluban, a közeli Chottanikara Pithában, és rá is akadtam egy ottani vamamarga mesterre. A falu közepén állt az egyetlen kőépület, egy templom, mely körül apró épületek, kis kunyhók sorakoztak. Épp amikor megérkeztem, két tantrikus vetélkedett a piactéren, akik egy eladót választottak ki bemutatójuk alanyaként. Egyikük transzba a szerencsétlen falusi embert, aki aztán merev testtel állt előtte, mint egy szobor. A tantrikus rámutatott és megparancsolta neki: „Feküdj le!” Mire az ember eldőlt mint a zsák. Ekkor jött a másik, aki rámutatva a fekvő alakra ráparancsolt: „Kellj fel!” Az ember anélkül, hogy bármelyik végtagját megmozdította volna, mereven felállt.

Az első tantrikus ekkor gyúrt egy kis figurát tojásból és riszlisztből, beleszúrt két csontot lábnak, és egy kis kócot hajnak. Elmormolt egy varázsigét, mire a bábu felállt, és elindult felé, ügyetlenül egyensúlyozva csont lábain.

A tömeg egyre inkább zavarba jött. Egyre távolabb húzódtak a vetélkedő tantrikusoktól, s félelem áradt belőlük, ahogy egymás között sugdolóztak. Hamarosan azt is megértettem, miért. Ahogy a vetélkedő egyre hevesebbé vált, a tantrikusok újabb embereket szólítottak ki a tömegből, és egyre veszélyesebb mutatványokat végeztettek el velük. Végül mindenki megkönnyebbülésére azzal fejezték be a párharcukat, hogy egy másik alkalomra újabb kihívást intéztek egymáshoz. A tömeg szétoszlott. Én egy kis bazárhoz mentem, követve az egyik tantrikust, ahogy árustól árusig ment és ingyen élelmiszert követelt tőlük. Mindenki halára volt rémülve tőle, és adott, amit csak kért.

Miután eltávozott, megkérdeztem néhányukat, hogy miért engedték ingyen, fizetés nélkül elmenni. Egyikük így válaszolt: „Ha nem adok neki ingyen, a zöldségeimet mind élőlényekké varázsolja át.” A másik pedig ezt mondta: „Meg tudja tenni, hogy kígyók hulljanak az égből.” A harmadik pedig még megtoldotta: „A feleségemet teljesen el tudná változtatni, ha akarja.” „Bármi megtörténhet” – mondta valaki. „Ennek az embernek nincs szíve. Bármit megtesz, ha akarja, s egyetlen rendőr nem merne hozzányúlni. A Sátán dolgozik neki.”

Megjegyzés: A ’Sátán’ szó a szanszkrit ’chetana’ szóból ered (tudatosság). Ki tudja van-e kapcsolata az arab Shaitan, vagy a héber Sátán szóval? Ezt még nyelvészek sem tudnák megmondani.

Úgy gondolom sok ember képes lehetne a mágiára, ha mondjuk komoly tudományág lenne és tanítanák.

A szellemidézés működik, de túl sok módszer van fenn a neten, és sok időbe telhet míg sikerül. És fogékonynak kell lenni rá.