Hogyan lehet indigóvá nevelni egy gyereket, aki nem született különleges képességekkel?

SAjnos Neked is, ferjednek is, nagyon kis onbizalmatok van, es ezt at akarjtok epiteni a gyerekre. Nem eszes? Honnan tudod? Azert mert 3 evesen nem olvas Shakespear-t? Na ne. AZ "indigo gyerekek a kulonbozo tehetsegukkel szuletnek. Enyem sem folt iskola elen, de viszont sportban nagyon jo volt, mar pici kora ota. odarakta a labdat, kicsit, nagyot, ahova akarta. En ezt lattam mar koran, oviba is figyelmeztettek. Igy buzditottam, lelkesitettem, megadtam neki minden alkalmat a sportolasra, amire tehetsege volt es erdekelte. Zongora ora, stb heleyett a sportra koltottem a penzt, mert ezt tudta, et akarta csinalni. Nem eszes, de vegul is sport tanar lett belole. Nem mindenki lehet orvos es ugyesz, de viszon az adott tehetseget feejlestettem. Fiam nem konyvbol tnult, habar imadta az iskolat, a pajtasok, tarsasag miatt, hanem a kornyeetebol. Sokat jrtunk kirandulni, szinhazba, moziba, allatkertbe, tehat tanulssagos hetvegeket toltottunk egyutt. A gyerek nem tanul a negy fal kozott, meg a TV-bol. Ne almodozz indigo gyerekrol, hanem fejlesz az adottsagat, tehetseget. Mindenkinek van egy bizonyos tehetsege, minden gyerek megerdemli, hogy valamiben sillogjon. Lehet hogy baratnod gyereke folyekonyan olvas es ket kezzel zongorazik, de csak azzert mert a szulok ratuszkoljak. Amint lehet abba fogja hagyni, mert kotelezove tettek szulei a 8 oras foglalkozast, ennek a gyereknek sajnos nincs megengedve hogy gyerek lehessen.

Ne probald az elhalastott lehetosegeket, almaidat a gyerekeden keresztul elerni, megvalositani. Gyereked nem sokaig lesz veled igy.

Én úgy tudom, sehogy. Ez nem észbeli képességektől, vagy ügyességtől függ. Az indigók már születésük előttről hozták az indigóságukat ez nem egy tanítható valami. De emiatt nem többek és nem kevesebbek más gyerekeknél. Viszont a rossz hír az, hogy valahol azt olvastam: indigók kb. 2000-ig születtek. Azután már nem nagyon. Viszont utána jöttek a kristály, szivárvány, csillag, meg mittudomén mifene gyerekek. Úgyhogy már van annyi féle-fajta, hogy az a furcsa és különleges, ha valakinek a gyerekére egyik ilyen "státuszt" sem lehet ráfogni. :D

Ne haragudj meg, de én kicsit szkeptikus vagyok a témával kapcsolatban, de abban egészen biztos vagyok, hogy ha egy gyerek valamiért nehezebben indul az életben, nem eléggé fejlődik, vagy nehezen tanul, akkor inkább ezzel kellene foglalkozni és nem mindenféle misztikus dolgokkal traktálni.

Inkább olyan módszerek után kutakodjatok, ami a gyerekeknek megkönnyíti a tanulást, a koncentrálást!

1. - nem léteznek indigó gyerekek. Bízz benne, ne hidd el amit írnak, vagy csalók vagy buták. Mindig is voltak jó képességű gyerekek és átlagosak, és rossz képességűek. Az élet már csak ilyen.

2. - rossz képességű gyereket nem lehet jó képességűvé nevelni. Soha. Viszont minden gyereket lehet jól is meg rosszul is nevelni. Ha egy jó képességűvel nem foglalkoznak, akkor átlagos lesz, vagy egyenesen hülye. Ha egy rossz képességűvel nem foglalkoznak, életképtelen lesz. Ha egy rossz képességűt úgy kezelnek, mint egy jó képességűt, akkor is életképtelen lesz. Ha egy rossz képességűt neki megfelelően kezelnek, akkor kihozhatják belőle a maximumot, és meg fogja állni a helyét, lesz önbizalma.

3. - reméljük, hogy meg fogja állni a helyét az életben, mert egy olyan jövőben fog élni, ahol az emberek tisztában vannak azzal hogy nem egyenlőek a képességeik, és mindenkit e szerint fognak kezelni. Nem az lesz mint most, hogy csak azért, mert nekem 120as az IQ-m, 500x nagyobb a fizetésem, mint egy IQ 90esnek. "Mert megérdemlem."

4. - diplomával is nehéz elhelyezkedni. Főleg ha azt a diplomát úgy kaptad meg, hogy nem érdemelted meg. Ugyanakkor lehetsz zseni, azok kaszálnak nagyot, akik jókor voltak jó helyen (beleértve ebbe már a születést is). Meg akik elég gátlástalanok. Szar a világ.

A lényeg: ne akarj zsenit nevelni a gyerekedből. Figyelj oda rá, nézd meg mi érdekli, bátorítsd mindenben, próbáld megtalálni miben jó, és fejleszd ezeket a képességeit. Az is lehet hogy tényleg zseni, csak máshogy, mint gondoltad. Okosan kell lenni jó szülőnek, nem erőszakosan.

Még nagyon kicsi a fiad, nem tudhatod, mennyire lesz értelmes. Foglalkozz vele sokat, vegyél neki olyan játékokat, amikkel tanul, fejleszti is magát. Beszélj hozzá sokat, tanítgasd.

És ne skatulyázd be, hogy "nem valami okos", mert akkor akartalanul is, de így fogsz hozzáállni a neveléséhez, és akkor tényleg nem lesz az.

Tény, hogy a genetika sokat meghatároz, de azért a nevelés is majdnem ugyanannyira fontos. Lehet, hogy nem lesz egy Einstein soha, de ettől még simán végezhet egyetemet, ha akar, és ha elég szorgalmas/kitartó. Egyébként ezt a döntést hagyd meg neki, majd eldönti, ha itt lesz az ideje, hogy kell-e neki diploma vagy nem.

És egy gyereket nem lehet indigóvá nevelni. Egyrészt azért, mert nincs ilyen, másrészt tönkretennéd az életét vele, hogy rákényszeríted az "indigóságot", valamivé neveled. Inkább hagyd, hogy azzá nőljön fel, aki lenni akar (persze ezzel nem azt mondom, hogy ne neveld, csak ne akard belenyomni egy szerepbe).

Inkább foglalkozz vele, szeresd, fogadd el olyannak, amilyen és élvezd az együtt töltött időt, mert nagyon hamar felnőnek...

Szerintem itt az indigó kérdés nem játszik, mivel annak születni kell. Ha a te gyereked nem született annak, akkor már nem neveled át.

Viszont azt megteheted, hogy nyitott, érdeklődő gyereket nevelsz. Aki egyszerűen arról a kérdésről ismerszik meg, hogy "Miért?".

Nekem még nincs gyerekem, de a szüleim úgy neveltek, hogy mindent megmutattak a világból, amire lehetőségük volt. Már egész kiskoromban megtanítottak olvasni (konkrétan pont három évesen), és ami még fontosabb, megtanították, hogy amit a könyvekben olvasok, az jó és érdekes, és így rengeteg mindent meg lehet ismerni.

Kisvárosban laktunk, de mindenféle különórára jártam, amire csak lehetett. Az oviban angol tagozatos csoportba írattak (nem magánovi, sima önkormányzati), amikor iskolás lettem, akkor énektagozatra. Emellett jártam balettra, zongorára, rock'n'rollra. Az iskolában részt vettem minden szakkörön. Nem voltam persze mindenből kiugróan jó, de érdekelt. Egyébként eleve a tanárok is máshogy álltak hozzám, pontosan mert látták, hogy érdekel. Gimiben jártam matek-, fizika-, kémia-, neylvtan-, irodalomszakkörre, kórusba, könyvtárhasználati foglalkozásokra, stb. A zenével és a tánccal együtt, ez kitette az egész napomat. De nem volt megterhelő, mert élveztem, szerettem csinálni.

Ma nagyon élvezem ezt, mert például nem tudok unatkozni. Ha nincs épp dolgom, akkor leülök a zongora elé és improvizálok.

Fontos azonban tudni, hogy ez a fajta nevelés a szülőkre nagyon nagy terhet ró. Az iskolai szakkörök ugyan ingyenesek és a zeneiskola is olcsó (5000 körül van egy félévre a díja). De például amikor zongorát vettek, az az akkori árakon félmillióba került. Amikor elkezdtem a zeneiskolát, elkezdtek gyűjteni rá és 5-6 évvel később tudták megvenni. A táncórák havi sokezret elvettek, plusz a fellépésekre utazási költség, ruhák varratása, a versenyekre nevezési díj... szóval kb minden pénzünk erre ment el. Nyaralni hotelben összesen kétszer voltunk húsz év alatt, különben csak rokonoknál, barátoknál, vagy maximum barátokkal kivettünk egy kulcsosházat és kirándultunk. És azért gyerekként sokszor kiakadtam ezen, hogy az osztálytársaim Görögországban nyaraltak, én meg a nagymamámnál. Hogy a többieknek divatos cuccai vannak, menő táskája, tolltartója, nekem meg nem.

Aztán rengeteg időt is igényel ez. Utánajárni, hova mehetne a gyerek, amíg kicsi, addig hozni-vinni...

De én úgy érzem, megérte. Sokkal többet tudok a világról, mint mások, mert érdekel, ezért rengeteget olvasok. Nem okoz problémát, ha elmegyünk bulizni a barátaimmal, a tánc, hiszen kismillió figurát ismerek és a balett miatt tökéletesen koordinálom a testem. Nem ismerem az unalom fogalmát, mert mindig tudok magammal mit kezdeni.

Ja és attól még, hogy a családdal nem voltunk külföldön, én jártam. Például kórussal turnézni, ami semmibe nem került, csak énekelni kellett, és még pénzt is kaptunk érte.

Ezt te is megteheted a gyerekedért. Sok mindent fel kell áldozni érte (új ruhák, sok szabadidő), de utána olyan felnőtt lesz, aki tisztában van magával és tud mit kezdeni az életével. Nekem a munkahelyemen anyagilag is nagyon díjazzák, hogy mennyi mindennel képben vagyok, és szerintem ez a gyerekeddel is így lenne :)

Indigógyerek= beilleszkedészavaros,hiperaktív,kezelhetetlen,dührohamos,dislexiás,disgráfiás,discalcuriás,= nevelhetetlen,és mindig ki fog lógni mindenhonnan.

Tényleg ilyennek akarod nevelni,ha már nem ilyennek született szerencséjére????

Ha valami nem megy neki, nem kell annyira erőltetni. Próbáljon ki több dolgot, attól, hogy nem tud számolni lehet szépen rajzol, énekel, ha nincs pénz zongorára vegyél neki egy furulyát.

(egyébként nekem "elit" diplomám van, 3 évesen olvastam-számoltam-zenéltem, de pályakezdő fiatal nőként nem tudok elhelyezkedni, a számolni nem tudó ismerőseim pedig a szakmájukban szépen feltörtek vagy kimentek külföldre és milliókat keresnek)

Kedves kérdező!

Csodálatos érzékkel beszélsz a családod "képességeiről". De a lényeg nem abban van, hogy tudod-e, hogyan jön az áram a házba, hanme hogy érdekel-e.

A gyerekből nem tudsz először is indigógyereket nevelni, vagy annak született, vagy nem. Gondolom, ezek szerint nem.

Másodszor pedig: a gyerek nem attól lesz boldog (és ez a legfontosabb!) hogy tudós, hanem attól, hogy érdeklődő, a világra nyitott ember. Nem ugyanaz a kettő. Nyitottá, érdeklődővé nevelni lehet, tudóssá nem, azzá majd ő, saját erőből válik, ha úgy dönt.

Ha ti a férjeddel nem vagytok érdeklődőek, akkor bazi nehéz lesz a gyereket azzá nevelni, de nem lehetetlen. A tanulás az egyik olyan dolog az életben, amely soha nem késő, és bizony, ezt a kisfiatokkal együtt is csinálhatjátok!

Ugyanakkor részben egyetlrtek egy fenti hozzászólóval is, aki azt írja, az indigóállapot nem annyira kívánatos: foglalkoztam speciális iskolában indigónak mondott gyermekekkel (nem jogom eldönteni, azok-e), és valóban: brilliáns logikájú és látásmódú gyerekek, mégis beilleszkedési zavarokkal, viselkedési zavarokkal, szocializációs gondokkal küzdöttek, ami miatt az iskolán, tanuláson kívüli életükben nem voltak kiegyensúlyozottak és boldogak.

Mit szeretnél? Egy tanulógépet, vagy egy boldog, kiegyensúlyozott kisfiút?

Okos gyereket nem nevelhetsz, csak érdeklődőt, olyat, aki kíváncsi a világra, szeret tanulni. A többi pedig majd rajta múlik.

Mindazonáltal kíváncsi lennék, milyen jelekből gondoltad, hogy kisfiad nem túl értelmes?

Kérdésed végében pedig említed a zseniket, és hogy őket biztosan zsenivé nevelték: tévedsz. Vegyük Einsteint: az apja ágytollal kereskedett. Szerinted zseninek nevelte a fiát? Az anyja hegedűművésznek szánta, az apja valami elektrokémiai műhelyben dolgoztatta.

Ami naggyá tette, az a veleszületett látásmódja, gondolkodásmódja, kíváncsisága. Ezért ő ma a tudós szó szinonímája.

Mindenkiben, a te kisfiadban is van természetes kíváncsiság, a gondolkodás, kreativitás fejleszthető.

Ne az indigógyerekeknek olvass utána a neten, hanem ilyen módszereknek. Ne különcnek akard, őt hanem egy átlagos, boldog kisgyereknek.

F

16:19 vagyok, félbeszakadt a hsz-em, folytatom:

Fő, hogy ne erőltess semmit a gyerekre. A legjobb, amit tehetsz vele, az az, hogy igyekszel a lehető legtöbb mindent megmutatni neki a világból, és megismertetni vele a világot, hogy aztán ő szabadon dönthessen, mi szeretne lenni, miben szeretne élni. Hiába akarod őt tudósnak, ha ő nem az az alkat lesz, akit az olyasmi leköt (nem lenne csoda, ha a családban nem örökli senkitől ezt a vonalat, de nem is lehetetlen).

Inkább próbáld arra nevelni, illetve felkészíteni, hogy mikor választania kell, tiszta szívből választhasson, milyen útra lép, és legyen miből választania.

Üdv.