Ha a mágiát használom gazdagság elérésére de másnak nem ártok vele, akkor az fekete mágia?

Az irracionális történések, illetve azok, amik irracionálisnak tűnnek, pont azért tűnnek annak, mert bonyolultak, és nem tudod végigkövetni azt, ahogy működnek. Pedig ez a cél. Csak akkor tudod bármikor reprodukálni ugyanazt a folyamatot(kisebb igazításokkal az adott helyzetben), ha tudod hogy mi történik elejétől a végéig. Kizárólag természetes esélyek vannak. A mágia is természetes folyamat, mindegy, hogy "fekete, vagy fehér". De attól, hogy valaki mágiával növeli az esélyét, még nem lesz tudatosabb. Trükkösebb, de ugyanakkor önbizalomhiányosabb is, hiszen nem bízik benne, hogy alap állapotában képes elérni a célját. Ha nem gondolsz másokra, amikor mágiát használsz, holott mások is érintettek, az már nem éppen a mágia pozitív felhasználása. Ez egy modern program, hogy a szavaiddal éljek, hogy az egyén elsődleges, a közösség maximum másodlagos. Aki így gondolkodik, azzal szemben is így fognak gondolkodni, és elsodródik az emberektől.

Azért a rossz példát hozzuk fel elsődlegesen, mert ez a valószínűbb, és mert morális értékeket az ember a rossz példák átgondolásával tanul. Ebben semmi program nincs, legalább is a többség esetén. A többség az egyén központba állítását követi.

Ha teremtesz valamit vagy mágiát csinálsz, számomra ugyanaz, milyen folyamatot kellene végigkövetni? Vagy ezt nem értem. Nekem túlbonyolításnak tűnik. Akarok valamit és van eredmény. Megtörténik a dolog. Es ha ezek irracionálisak vagy annak tünnek vagy ilyet is tudsz mágiazni vagy teremteni, ott kezdődik a tudása ezeknek az én szememben. Mikor ilyen nincs! Ez nem történhet meg! Ez lehetetlen! És amikor ez sorozatos, az már eredmény. Ezeket nevezik csodának. Egy csodás gyogyulas mondjuk. Mikor lemondanak az orvosok valakiről aztán egyszercsak meggyógyul. Ez mennyire racionális?

Mágia mag-ia. Mag. Aki a magból tud meriteni, aki tudja működtetni a dolgokat. Mágus mag-us mag-os. Magos mint magos van benne a magból és magos mint magas. Magasabb szintű. Minden mágia az én szememben, az is, hogy reggel megkenjük a vajas kenyeret. Csak itt teljesen félre van értelmezve a mágia. Itt a hókuszpokuszra erteik csak! Az is az, igen, de nem csak az.

Szerintem nem modern program abban gondolkodni, hogy az én érdekeim az elsők. Nyilván nem kell átgázolni senkin, de ha mindig mindenkit magunk elé helyezünk, akkor sodor el az élet szerintem.

Ha nincs rendben az egyén, akkor a közösségnek sem lesz épületes tagja.

Már világos, hogy a mágia értelmezésének különbsége a hiba, ami miatt nem ugyanarról beszélünk, holott ugyanarról akarunk beszélni. Én mágia alatt csak azt értem, amikor tudatosan dolgozol. Te arra is érted a mágiát, amikor elindítasz egy folyamatot, de csak a végeredmény érdekel, az nem, hogy hogyan jutottál el odáig. A varázslást, és más szándékos, de ellenőrizetlen tevékenységet is mágiának nevezed. Én kizárólag a mágiát nevezem mágiának, amikor tudod, hogy ha X dolgot csinálsz, az egy adott úton keresztül fog hatást gyakorolni, és a végeredménye emiatt kiszámíthatóan mindig ugyanaz lesz. Ebben a rendszerben minden racionális, ha valami kiszámíthatatlan történik, akkor hibáztál.

Valóban nem teljesen modern viselkedés, felfogás, de olyan szinten, hogy "programmá" váljon, azaz mindenkibe ezt sujkolják, az modern. Régen sokkal jobban rá voltak utalva az emberek a közösségre, illetve sokkal jobban tisztában voltak vele, hogy a közösségre vannak utalva, mint ma. A közösségek, közösségi viselkedés, közösségépítési szándék szétbombázása a célja ennek a modern túltolt individualizmusnak. Az egyént könnyebb arra terelni, amerre neked jó. Akár új, kvázi közösségekbe is tudod őket szervezni. Ha ezt egy egymásra támaszkodó közösséggel próbálod, az keményebb dió.

Ha a közösség rendben van, az egyén is rendben van. Ha az egyén, aki egy stabil közösség tagja nincs rendben, a közösség segíti. Ugyanígy ha bárki más nincs rendben a közösségben, az egyén is segíti, a közösséggel együtt. A mai kvázi közösségekben, amik magikra gondoló egyénekből állnak ez nem működik, de a valódi közösségekben igen. Ez volt a célja a közösségnek. Amíg a közösség jelen van, az egyént nem hagyják magára. Csak akkor, ha az egyém szándékosan hagyja el a közösséget. Az egymásra utaltságból született a rendszer, de erős egységgé vált az idők során, és ezt az erős egységet kevesebb mint száz év alatt lebontották.

Nem így látom! Tételezzük fel akarok valamit. Csinálok valamit, nevezzük mágiának, aztán megtörténik. Akkor működik? Igen. Minek ezt tovább boncolgatni. Ezt latom bonyolitásnak. Akarsz valamit, teszel az erdekében, teszel bele energiát, az energia tudja a dolgát. Innentől kezdve minden más csak akadályozza a dolog sikerességét. Bármilyen megérteni akarás más gátló tényezőként hat.

Amit a közösségre irsz, nagyjából igazat adok. Annyi kis kitérővel, hogy spirituális ertelemben talán nem igy van. Egyedül is lehetsz egész és akkor tudod, hogy nincs szükséged senkire. Amíg úgy erzed van, az önértékelési probléma. Egyedül.nem érzed teljesnek magad vagy nem érzik. Mindegy. Valamit az ember tarsas lény, ezért is vàgyik közösségre.

Én nem így tapasztaltam, de ha neked ez elegendő ahhoz, hogy elérd, amire szükséged van, akkor nem szállok vitába vele. Régen én is csináltam így, szóval nem szólhatlak le igazán érte.

Az ember nem csak hétköznapi értelemben társas lény, hanem spirituális szinten is. Még a remete, aki elvonultan él is megtapasztalja az egységélményt, a szellemi közösséget más lényekkel, amikor elérni a szellemi fejlődés egy fokát. Ha ezt egy szellemi fejlődésre szánt közösség tagja éri el, az az ember onnantól a hétköznapi közösséget is másként látja. Az ember mint egyén lehet egész, de mélyebb szinten még mindig csak rész marad. Az individuális egység érzete a felszínen létezik. A felszín alatt az embernek más emberekre, de még más élőlényekre is szüksége van a teljességhez. A különbség az individuális egység élménye, és a mélyebb közösségélmény között az, hogy utóbbiban nincs alá-fölérendelődés, illetve amennyiben van(olyan dolgokkal is közösségben állsz, amik tényleg nagyobbak nálad), az sem érződik hierarchikusnak. Félreértés ne essék. Én sem vagyok ebben az utóbbi állapotban. Csak rövid időre tapasztaltam meg eddig, és csak felszínesen, de amit fent leírtam, annyi még ez alatt a rövidke idő alatt is átjött.

Ha már nem igy csinálod mi vezetett arra, hogy változtass? Vagy miért tartod úgy jobbnak?

Igen. Ebben a formában ez is megállja a helyét, csak ugye fentebb arra hoztàl példát, hogy azért kell a közösség, hogy segitsék egymast az emberek és en itt hétköznapi dolgokra gondoltam ugye. De azt hiszem arra is értetted.

Ez is érdekes. Én tapasztalok egyféle hierarchikus rendszert. "Magasabb" szinteken, ami érzékelhető ugyanúgy emberi szinten is. Ami fizikain is megmutatkozik ugyanugy pl emberek között.

Csak annyi vezetett rá, hogy így így jobban működik. Pontosabban. Röviden, így hatékonyabb. Ha csinálok valamit, vagy szükségem van valamire, akkor sok esetben azonnal létre tudom hozni(mire befejezem a folyamat elvégzését).

Igen. Mindkét esetre értettem, és tartom az álláspontot mindkét esetben. Nem gyengeség, ha másokra támaszkodsz, amikor szükséges, és az sem, ha mások támaszkodhatnak rád, ha szükséges.

Van hierarchia fentebb, de csak akkor, ha mint lent lévő figyeled meg. Ha a közösség élményét tapasztalod meg, akkor ezt nem érzed. Mondjuk a szellemi hierarchiát megtapasztalni mint lent lévő, nem feltétlen kellemes, még ha egy pozitív szellemi szférában van is a kapcsolatod. A nagy különbség miatt.

Értem a valtoztatás okat.

"Nem gyengeség" tehát valahol az. Értem. Ez kicsit fricska, de nem rosszindulatu. Tehat van benne az is! 😁 Egyszerű pszichologia. De inkabb viccnek szántam! Tehát valahol igazsag is van benne.

Na jó, befejeztem!

Amit én tapasztaltam hierarchikus féle dolgot az nem volt rossz élmény. Sőt. Inkabb pozitiv, mert ugye magasabb tudatossagba is adott némi betekintést. Ugyanugy emberek között is van hierachia, ami ugyanugy megvan "fent" is. Ez megmutatkozik erőben, eneergetikában, pszichésen vagy bármilyen módon. Én ezt figyeltem meg.