Ex visszavonzás sikerült már valakinek?

Amikor nagyon szerettem és hülye voltam kértem a jó istent adja vissza nekem.

Aztán valahogy képbe is került, de olyan szánalmas volt az az ember, hogy nem is értettem saját magamat.

Undorító ahogy könyörgött.

Többre tartottam magam annál, hogy én vele megint szoba álljak. Csak a sebeimet nyalogattam, mert az életemből nagyon hiányzott. Erre utólag jössz rá majd te is.

Én nem hinném, hogy jó ötlet ilyenekhez folyamodni egyébként, hogy mágia. és épp ésszel mondom, nincs is értelme magadhoz láncolni, ha ő nem akar téged.

Valószínűleg csak az életed lett üresebb, kitöltetlen űr maradt, amit neked kell betölteni új tartalommal. Ha ép ésszel belegondolsz, hogy nem akar veled lenni, nem még inkább ki kéne húznod magad, hogy meglássa, hogy nélküle is vagy valaki? Nem visszaédesgetni, vonzani olyat, akinek nem kellesz? Rohadjon meg az ilyen inkább, nem? Azért van értelme újra visszaszedni, hogy újra vége legyen majd?

Volt egy kapcsolatom, aminek vége lett, hirtelen, és olyan fura volt, olyan befejezetlennek tűnt. Mintha nem próbáltunk volna meg mindent. 1 hónap kihagyással adtunk magunknak egy új esélyt. Semmi nem volt már olyan, mint régen. Borzasztó volt. :D Már totál kiüresedett a szívem, inkább zavart a közelsége, minthogy jól esett volna. Kezdtem élvezni már a szabadságot. Újra szakítottam vele. Pontot tettünk a végére, amit tudtunk megtettünk, nem ment. Fél év múlva megismertem azt, aki ma már a férjem. :)

Ne erőltess olyat, ami nem működik. Ha csak mágiával lehet visszahozni, az vér ciki már bocsi. Ha ennyire nem kellesz, akkor ezt el kell tudni fogadni. Kihúzni magad, és tovább menni. Ha azt látja, hogy egyedül is boldog vagy és csak mosolyogsz a világba, hihetetlenül ideges lesz ha még érez irántad valamit, és ő maga fog újra próbálkozni. Ha szánalmaskodsz, meg mágiázol, azzal megint magadat írod le.

Nekem sikerült, de nem mágiával - ami nem létezik -, hanem szeretettel. Egyrészt, amikor szakított velem, nem akartam az útjába állni, hanem igyekeztem támogatni ebben a döntésében is. Elmondta, hogy van valaki, akibe úgy érzi, hogy beleszeretett, és nem tudja, mit csináljon, mert nem akar elveszíteni. Elmondtam neki, hogy ha úgy érzi, hogy mással boldogabb lenne, akkor ne vesztegesse rám az idejét. Azt is elmondtam persze, hogy fáj, de nekem fontosabb az, hogy ő boldog legyen akár mással, mint hogy mellettem legyen, de kétségek között, akár boldogtalanul. A végén már ő sírt, én meg vigasztaltam. Megbeszéltük, hogy legyen vége akkor, de két nap után már hívott, hogy nem kell neki más. Mondjuk megtört bennem a bizalom, de utána még évekig együtt voltunk.

Volt olyan is, hogy fél év szünet után sikerült visszanyerni valakit, a módszer szintén a feltétel nélküli szeretet és odafigyelés volt.

Ezt javaslom neked is. Ha a párod - akár férfi, akár nő - érzi, hogy számíthat rád, megbízhat benned bármilyen helyzetben, az végtelenül sokat tud számítani.

Első lépésként rakj rendet a saját fejedben, és ne akard erővel visszaszerezni. Tényleg többszöri tapasztalat alapján mondom, hogy ha - az én esetemben nő - menni akart, akkor nem keresztbe akartam tenni neki, megakadályozni, vagy bármit a döntése ellen tenni, hanem - jelképesen - azt mondani, hogy jó utat, és vigyázz magadra. Nyilván szituációtól is sok függ, de én jobb módszert nem tudok arra, hogy lehet valakit magunkhoz kötni.

Persze az ok sem mindegy, hogy miért dobott ki a párod. Erről mesélnél?